„Tavaly hétezer mázsa, az idén háromszáz termett a tíz hektáron. Az idén már tényleg kihúzzuk a fákat” – kesergett a hajdúhadházi Varga Gábor, aki szerint kétségtelenül jóval többet fizetnek a tavalyihoz képest a feldolgozók az ipari almáért, de mivel a mennyiség is alulmaradt a tavalyinak, a pénzt viszont belerakta az ültetvénybe, így sokkal jobban nem jött ki, mint 2018-ban. A hajdúhadházi almásnál a töredéke termett a tavalyinak, átlagosan pedig a 2018-as termés felét szedték le, nem kell nagyon matekozni, dupla áron, fele mennyiség.

Azért nem mindenkinél volt ennyire gyászos a helyzet, mint a hajdúhadházi termelőnél. Tavaly 900 ezer tonnát szedtek le a gyümölcsfákról, az idén 400 ezer tonna körüli az almatermés. Termelőnként, fajtánként, és az alkalmazott technológiától, a helyi időjárástól, a gyümölcsfák fáradásától függően más-más eredmények születtek az ültetvényeken, nyilván ki jól, ki rosszabbul járt, de az biztos, hogy a felvásárlási árak megduplázódása a terméskiesés miatt nem jelenti a nyereség egyértelmű növekedését.

Tavaly a túltermelés miatt, ami nem csak nálunk jelentkezett, legfeljebb 13 forintot adtak az alma kilójáért a feldolgozók. Ezért tüntettek Szabolcsban a termelők, és ezért a Nemzeti Agrárgazdálkodási Kamara javaslatára a kormány egy jogszabályban rögzítette, hogy a feldolgozók a kapacitásuk hatvan százalékára előre kell szerződniük a termelőkkel. Bakti János, aki a tavalyi szabolcsi demonstrációk egyik szervezője volt, a hvg.hu-nak azt mondta: a jogszabály ugyan kötelező érvényű a feldolgozókra, de nem az a termelőkre nézve. A nagyobbik gond az „almás” szerint az, hogy a rendelkezés ugyan előírja, hogy a felvásárlás kezdete előtt hatvan nappal olyan szerződést kell kötni, amelyben az árat is rögzítik, de az árképzésre két lehetőséget is ad: a fix ár mellett megengedi árképlet alkalmazását is.

Az idén a feldolgozók úgy döntöttek, hogy a lengyel alma felvásárlási ára az alap, és ehhez fizetnek még plusz forintokat. Bakti szerint ezzel nincsenek kint a vízből, az előző évekhez hasonlóan most sincs speciálisan magyar ármeghatározás. Azt a szakember elismerte, hogy az uniós és a világpiactól nem lehet teljesen függetlenül dolgozni, de legalább az alma minőségét el kellene ismerni az árban, akkor is, ha azt végül ipari almaként értékesítik.

„A két hónappal ezelőtti szerződéskötéskor 22 forint kilónkénti árról állapodtak meg a termelők a feldolgozókkal. Azóta változott a helyzet, kiderült, hogy a vártnál is alacsonyabb a termés, a kínai piac az európai készleteket is felszippantotta, így hiány alakult ki a piacon, az ár feljebb kúszott, most, hogy 21-én megkezdődött a felvásárlás, 28 forint körül vették át az ipari almát. Akik viszont a 22 forintos árnál megtorpantak, és abbahagyták a vegyszerezést, azok már rosszabb minőséget kaptak, és kevesebbet is” – magyarázta Batki János, hogy miért nem volt igazán hatékony a jogszabállyal kordában tartott árképzés.

Hosszabb távon az jelenthet megoldást, ha több termelői és értékesítési szövetkezetet hoznak létre, amelyek biztosítanák a vegyszereket, a szaktanácsadást, illetve akár az időjárás előrejelzésére egy monitoring rendszert is kiépíthetnének közösen. Ezen felül megtervezhetnék a fajtát, a mennyiséget is, magyarul, együtt, tervezhetően termelnének nagyobb területeket összefogva. Ez még gyakorlatilag sehogy nem áll, pedig az igaz megoldást egy stabilabb termeléshez, piaci megjelenéshez, ez jelentené, és akkor nem a felvásárlási árakért kellene háborúzni.