Nagy botrány lett a SZEVIÉP felmentő ítéletéből tavaly decemberben, pedig ahogy a hvg.hu is megírta, nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság híján mentették fel a csődbűncselekménnyel gyanúsított vádlottakat. Ezért is volt lehetőség a fellebbezésekre, így a vád és a védelem is megtette ezt, a harmadfokú eljárás kezdődött most el a Pécsi Ítélőtáblán. Időközben az elsőrendű vádlott elhunyt, így csak ketten ültek a vádlottak padján, akikkel folytatták az eljárást. Az ítélethirdetésre csak július 30-án kerülhet sor- értesült a delmagyar.hu- mert a halálesetről hivatalos értesítést még nem kapott az Ítélőtábla.

Válság, vagy csődbűntett?

Az ügy még 2010-re nyúlik vissza, a válság következtében egyre több vállalkozás került nehéz helyzetbe, de az építőiparban már korábban is gyakori volt a körbeszámlázás, és az, hogy az alvállalkozók munkájukért nem kapták meg a fizetségüket.

A SZEVIÉP egy rendszerváltás után gründolt szegedi építőipari cég, amely az EU-csatlakozás után több projektet is elnyert, és széles körű kapcsolatai révén a szomszédos országokban is indított beruházásokat. Az M43-as autópálya építésekor került az hírek fókuszába, amikor a sztrádaberuházásban dolgozó vállalkozók azért tüntettek, mert nem kapták meg a munkájukért járó pénzt, nagyjából hatszáz vállalkozó követelte a fizetségét. A projekt fővállalkozója egy spanyol cég volt, ment az egymásra mutogatás a NIF Zrt., a fővállalkozó és a SZEVIÉP között, hogy hol akadt el a pénz.

2010 áprilisában a cég csődvédelmet kért, majd miután nem született csődegyezség, augusztusban a milliárdos árbevételű cég felszámolása is elkezdődött. Végül ötszáz hitelező nyújtotta be az igényét, összesen hatmilliárd forint feletti összegre, és csődbűncselekmény gyanújával nyomozás is indult. 2015-ben vádat is emeltek három cégvezető ellen, 2018-ban, az első fokú eljárásban börtönbüntetésre ítélték a vádlottakat, majd tavaly decemberben felmentette őket a Szegedi Törvényszék.

A politika is megvillantotta magát a kampányban

A 2018-as parlamenti választások hajrájában a politika is villantott egy nagyot az üggyel összefüggésben: rendhagyó módon állami kártalanítást kaphattak a megvádolt cég hitelezői, akiknek tartozott a vállalkozás a különböző projektek, főként az M43-as sztrádaépítés kapcsán. A másodfokú ítélet kihirdetésekor a bíró azt is közölte, hogy a hitelezők polgári perben érvényesíthetik az igényeiket, tehát az állam, amennyiben vissza akarja szerezni a kártalanításban kifizetett pénzt, akkor azt még februárig megtehette.

Bár a SZEVIÉP felmentése a másodfokú eljárásban még nem az ügy lezárását jelentette, mégis úgy ment neki a kormányzó párt és a lojális sajtó, mintha a vádlottak hatására hozták volna ezt a döntést. Terítékre került a tárgyalás kiszignálását végző bíró, az egyik vádlott védője, a tanácsvezető bíró, a bírói tanács egyik tagja, de végül a Szegedi Törvényszék elnöke is. Többeket közülük a szegedi polgármesterrel hoztak összefüggésbe úgy, hogy a politikusnak kedvező ítéletet hoztak bizonyos típusú „honorárium” fejében. Az Országos Bírói Hivatal elnöke a nyilvánosságra került összefüggések kivizsgálását rendelte el, a járvány után közölte a testület, hogy a törvényszéki elnököt felmentették posztjáról, belső vizsgálatok is zajlottak, amelyben el is marasztalhattak törvényszéki munkatársakat, de az ügyészség bűncselekményt nem állapított meg. Ezzel együtt az ügy harmadfokú eljárása elkerült Szegedről, azt a Pécsi Ítélőtábla folytatja le. Itt már csak ketten ülnek a vádlottak padján, mert időközben az ügyben fővádlott cégvezető elhunyt.

A vádban az áll, hogy a SZEVIÉP vezetői, annak tudatában, hogy gyengül a vállalkozás stabilitása, kölcsönöket adtak cégeknek, leányvállalataiknak még 2008–2009 folyamán azzal a céllal, hogy kimentsék a pénzüket és ne kelljen az alvállalkozók követeléseit kiegyenlíteni. A védelem szerint a kölcsönöket úgy folyósították, hogy számítottak annak megtérülésére, illetve a leányvállalatokat a válság időszakában így működtették, nem volt ebben semmi különös. A vád szerint viszont a cég kiüresítése zajlott. A Szegedi Törvényszék bírója ez utóbbit nem látta bizonyítottnak a másodfokú eljárásban, szerinte sokkal szélesebb körben kellett volna vizsgálni a dokumentumokat ahhoz, hogy bármelyik álláspontot alá tudja támasztani akár a vád, akár a védelem.