„Az újdonság erejével hatott, amikor először hallottam róla” – emlékszik vissza Pintér János arra az időszakra, amikor szembesült egy japán feltaláló, Fudzsisima Akira ötletével a titán-dioxid környezeti higiénét támogató hatásáról. Mára ezt az anyagot alapul véve Jánosnak és két sógorának, Lehoczky Péternek és Tóth-Nagy Csabának sikerült olyan bevonattal piacra lépni, amelyet a tömegközlekedéstől az élelmiszeriparon át az egészségügyig és az irodaházakig számtalan közösségi térben használnak.

Fazekas István

A titán-dioxid már régóta jelen van a piacon, például fogkrémekben vagy gyógyszerekben is alapanyag. Az viszont a világon egyedülálló, hogy ebből olyan anyagot sikerült előállítani, amely megakadályozza, hogy bármely felületen kórokozók tapadjanak meg. Az eljárás lényege, hogy fény hatására, legyen az természetes vagy mesterséges, ez a speciális anyag a felületre fújva a környező levegő nedvességtartalmából szabad gyököket alakít át, így tartósan, akár 1 évig 90-95 százalékkal csökkenti a felület szennyezettségét.

A klórnál háromszor, az ózonnál másfélszer erősebb hatással bír a baktériumok, a vírusok és a gombák megtelepedése ellen.

Mások korábban is foglalkoztak már ennek az anyagnak a kutatásával. „Azt láttuk, hogy Amerikától Tajvanig rengeteg tudóscsoport foglalkozik ezzel a technológiával, még Magyarországon is vizsgálták, hogy mit lehetne vele kezdeni” – mesélik, hozzátéve, ahhoz, hogy ez piacképes termék legyen, el kellett jutniuk odáig, hogy kevés fény mellett is működőképes legyen és hosszan megmaradjon a felületen.

Fazekas István

Ezek a kutatások a Szegedi Tudományegyetemen zajlottak, ahol együtt dolgoztak – és dolgoznak a mai napig is – olyan szakmai kiválóságokkal, akikkel partneri viszonyba lépve évekig kísérleteztek, mire sikerült mindezt elérniük. A bevonat kifejlesztésén 2011-ben kezdtek el dolgozni, eredmény 2014-ben lett. Lehoczky Péterék még abban az évben céget alapítottak Resysten néven, és belevágtak a vállalkozásba.

Gyorsan jött a siker

Azt mondják, klasszikus értelemben nem voltak egy startup cég, már csak azért sem, mert nekik nemcsak ötletük, pénzük is volt az üzlethez.

Saját megtakarított pénzünket tettük a cégbe. Sok tízmillió forint indulótőke kellett, a pionírok élete viszonylag nehéz

– árulják el. Mivel a piacon korábban nem volt még csak hasonló termék sem, arra készültek, hogy időigényes lesz a bevezetés. De őket is meglepte, hogy milyen gyorsan jött a siker.

„Rögtön az első évben egy viszonylag nagy járműflotta felületkezelésére érkezett megrendelés.” Egészen pontosan a Volánbusz agglomerációban közlekedő, 167 buszán tudtak dolgozni néhány héttel a 2015-ös influenzaszezon előtt. A bemutatkozás annyira jól sikerült, hogy a buszokat újabb tömegközlekedési eszközök követték Budapesttől Debrecenig. „Szépen lassan beindult, egyre több lett az ügyfél” – mondja János, hozzátéve, hogy a buszokon a kapaszkodókra, az ülésekre, az ablakokra, a leszállásjelzőkre, a jegykezelőkre és a vezetőfülkére került egyedi szórástechnológiával ez a speciális bevonat, illetve később az M2, az M3 és az M4 metróvonalak mozgólépcső-korlátjaira is.

A kórházakkal viszont már nagyon nehéz dolguk volt, az indulástól számítva 1-2 évbe is beletelt, mire a kórházigazgatók a bizalmukba fogadták őket.

A kórházakban meglévő protokollok vannak, ezeket nehéz volt áttörni.

„Hosszú folyamat volt, mire egyáltalán tesztelhettünk, majd egy olyan mérési adatsorunk lett, ami meggyőzte a kórházigazgatókat” – mesélik. Megfordultak a Budai Irgalmasrendi Kórházban, a SOTE-n, Kapuváron, Kisvárdán és Egerben – csak, ami a kórházakat illeti. „Egy kórházban szinte nincs olyan tárgy vagy műszer, amit ne lehetne beszórni az anyaggal” – mondják, és példaként említik a kórházi ágyakat, a klaviatúrát, a sztetoszkópot, az EKG-t, illetve az ultrahangot, „Müller Cecília megfogalmazásában a gyakran érintett felületeket”.

A járvány igazolta őket

A bevonaton a mai napig is dolgoznak, folyamatos a fejlesztés. Az az anyag például, amellyel idén szórnak, márciusban készült el, és a korábbiakkal ellentétben árnyékos helyeken, például egy sötétebb kórházi sarokban is jó eredménnyel használható. A gyártás Szeged mellett, egy laborban történik. A koronavírus megjelenése óta folyamatosan több tízezer négyzetméterre elegendő anyagot készítenek el előre, mert „sosem lehet tudni, mekkora megrendelés érkezik”.

Fazekas István

A járvány egyébként elképesztő növekedést hozott a Resystennek, a tulajdonosok azt mondják, az év végi számokat még nem látják, de a bevételben „triplázás is lehet”. 2019-ben a cég nettó árbevétele megközelítette a 140 millió forintot.

Mint Lehoczky Péter mondja: „Megváltozott az emberek higiéniához való hozzáállása,

arról szól most minden, hogy milyen kilincset vagy kapaszkodót fogunk meg, ezért nekünk is sokkal kevesebbet kell magyaráznunk a korábbihoz képest, hogy ez miért fontos. Rájöttünk, hogy ezen a problémán csak tartós megoldással lehet úrrá lenni, és úgy tűnik, igazunk lett.”

A Resystenről még a Financial Times technológiai magazinja is írt, érthető, hogy sok országból érkezett megkeresés, többekkel szerződtek is. Csehországban például még a Cseh Tudományos Akadémián is dolgozhattak. „Van bolgár, román, izraeli, ausztrál, amerikai, olasz, indiai partnerünk, és 80 százalékukkal március óta, a vírus magyarországi megjelenése óta szerződtünk” – teszi hozzá Pintér János.

Most épp külföldi tőkebefektetőt keresnek, „a külpiacokon való megjelenés tőkeigényes, nem megy másként, külföldi tőkét kell bevonni”. Több céggel is tárgyalnak, egy londoni lehet a befutó, de még nem egyeztek meg. Az biztos, hogy „kisebbségi befektetőről lesz szó, a know-how-t szeretnénk házon belül tudni”.

Amerikában pedig egy vegyesvállat van alakulóban, ezt egy amerikai üzletemberrel együtt alapítják, hogy a tengerentúlon is újabb partnereket vonjanak be.

Ami a magyarországi terveket illeti, még idén elindítják a házhoz szállítást, ami azt jelenti majd, hogy aki kéri, annak beszórják ezzel a speciális védőréteggel a lakásában található kritikus felületeket. Arra azonban, hogy a titán-dioxid alapú anyagot bolti kereskedelemben is bárki megvehesse, még – elmondásuk szerint – jó pár évet várni kell.