Parragh László 500 forintokért tartja a markát, közben több mint egymilliárdon ül
Az iparkamara évek óta spórol saját székházra, már 1,3 milliárd forint gyűlt össze. A vásárlásig évi 150 millióért húzzák meg magukat a főváros egyik legmenőbb irodaházában, a Bank Centerben. Az fel sem merül, hogy ne szedjenek be kötelezően évi 5000 forintot még a veszteséges kisvállalkozásoktól is, amelyből 500 forint kerül a Parragh László vezette fő kamarához.
Okozott némi felháborodást Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, amikor megkérdezték tőle, a válságban a vállalkozások támogatása érdekében – továbbá szimbolikus gesztusként – nem engedné-e el az általuk kötelezően fizetett évi 5 ezer forintos kamarai hozzájárulást. Azt válaszolta ugyanis – szimbolikus jelentőségtől nem mentesen –, hogy a díj “olyan kicsi összeg egy vállalkozás tekintetében,
ha valaki nem tud egy év alatt ötezer forintot kifizetni, az ne menjen el vállalkozni.
A felhördülés után a nyilvánosságra került mondatát kicsit módosította, illetve voltaképpen megindokolta a kamara létezését: “Szerintem csak tavaly legalább 500 milliárd forintot kialkudtunk a gazdaság számára ezeken a területeken. Ehhez viszont a kamarát fent kell tartani, ehhez bért kell fizetni, ehhez működni kell. Én azt gondolom, ötezer forint egy vállalkozás számára egy esztendő alatt nem lehet akkora tétel, ami nem kigazdálkodható.”
Kinek a kamarája?
A finomított nyilatkozattal azonban még mindig akad pár probléma. Kezdjük ott, hogy nehéz forintosítani, mégis mennyi kedvezményt alkudott ki a kormánynál az MKIK, az intézkedések közül mi az, amit a kamara küzdött ki vérrel-verítékkel, és ez után milyen sikerdíj elfogadható. Ha a kormánnyal való viszonyról van szó, Parragh László leginkább az egyetértési pontokat igyekszik hangsúlyozni, mintsem a nézetkülönbségeket. A metsző kormánykritika különösen elég messze áll tőle, amit jól illusztrál a kamara évindítóján elmondott beszéde. Egyébként a jelek szerint maga az elnök sem tudja, mennyi kedvezményt harcolt ki a kamara, a “szerintem” és a “legalább” szavak nem konnotálnak biztos és pontos ismereteket.
Orbán új hitelkonstrukciót jelentett be a mikrovállalkozásoknak
A koronavírus minden előrejelzés szerint súlyos recesszióba rántotta a magyar gazdaságot - erről, még jövő időben, először az MKIK hagyományos évnyitóján beszélt 2020 márciusában a miniszterelnök. Szűk egy évvel később - még az éves növekedési adatok publikálása előtt - ezúttal online beszéltek a kilátásokról a hazai gazdasági élet vezető személyiségei: Orbán Viktor miniszterelnök mellett Varga Mihály pénzügyminiszter és Parragh László, a kamara elnöke.
De még ha el is fogadjuk, hogy tényleg 500 milliárd forint könnyítést köszönhetnek a vállalkozások a kamarának, akkor sem világos, hogy ehhez szükség van-e az MKIK-re, vagyis a területi kamarák fölött álló főkamarára, különösen annyi pénzért, amennyi elmegy rá. Parragh László minden további nélkül mond ítéletet mások zsebéről (nem csak a vállalkozók 5 ezer forintos hozzájárulásáról, de például a fővárosi önkormányzat főpolgármester-helyetteseiről is) érdemes megnézni, mit is aprít a tejbe az MKIK – és milyen az a tej.
Fizetni kell, ha esik, ha fúj
Az MKIK 2012 óta összesen 3 milliárd forintot kaszált a hozzájárulásokból. A bejövő összegből ugyanis nemcsak a területi kamarák, az MKIK is részesül, a következőképpen: a vállalkozók az 5 ezer forintot elutalják a területi kamaráknak, a területi kamarák pedig a pénz 10 százalékát továbbutalják az MKIK-nak, vagyis a főkamara minden vállalkozástól évi 500 forintot kap.
Az MKIK-hoz kezdetben – tehát a szabály 2012-es bevezetésekor – évi 200–300, tavaly viszont már több mint 400 millió forint érkezett be.
- 2012: 230,9 millió forint,
- 2013: 255,4 millió forint,
- 2014: 291,2 millió forint,
- 2015: 315,2 millió forint,
- 2016: 303,2 millió forint,
- 2017: 362,9 millió forint,
- 2018: 413,9 millió forint,
- 2019: 470,9 millió forint,
- 2020: 434,2 millió forint.
Az összeg növekedése annak is köszönhető, hogy a díjtartozásokat a NAV keményen behajtja.
Parragh László szerint az 5 ezer forint egy vállalkozás számára könnyen kigazdálkodható pénz, ami talán nem nagy túlzás, de azért érdemes hozzátenni, hogy a díjat minden vállalkozástípus után, minden körülmények közt fizetni kell. Tehát például a katás egyéni vállalkozónak is fizetnie kell, akkor is, ha a válság padlóra küldte, nincs bevétele, és szó szerint a túlélésért küzd.
Az MKIK elnöke ugyan nem gondolja, hogy a hozzájárulás elengedése segítséget jelentene a vállalkozásoknak, azt azonban gondolja, hogy a vállalkozások által az önkormányzatoknak fizetett iparűzési adó elengedése segítség nekik. Igaz, ami igaz, az iparűzési adó felfüggesztése olyan kormányzati intézkedés, amelyet nyilvánosan először Parragh László vetett fel.
Németországban hasonló a rendszer, csak sokkal jobb
A kötelező kamarai hozzájárulás nem hungarikum, számos európai országban működik ilyesmi, ahogy általános kamarák is léteznek máshol is. Például Németországban, ott azonban a vállalkozások nem egy fix összeget fizetnek. Egyrészt a területi kamarák más-más minimumösszeget szednek (akad, amelyik csak 10 eurót, de a 30–40–50 euró a legjellemzőbb), másrészt
a vállalkozások a nyereségük után fizetnek – vagyis aki nem nyereséges, az egyáltalán nem fizet,
és minél nagyobb a profit, annál több a hozzájárulás. Így Németországban a másik végleten akadnak több százezer eurós hozzájárulások is. Az átlag 434 euróra jött ki. Mindezt egyébként azért lehet ilyen pontosan tudni, mert a német kamarák nagyon részletesen nyilvánosságra hozzák, mit és mennyi pénzből végeztek. Ellentétben a hazai kamarákkal.
Persze a német kamararendszer még a nyereségarányos hozzájárulási díjjal is messze több bevétellel rendelkezik, mint a magyar, így messze jobb szolgáltatásokat is képes nyújtani. Vagy ha úgy vesszük, annyi pénzért az a minimum, hogy színvonalas és széles körű szolgáltatásokat nyújtson, szimbolikus 500 forintért nyilván könnyebb elnézni, hogy Parragh László látványosan egyetért a kormánnyal.
Fontos megjegyezni, hogy Magyarországon a kamarai tagság nem kötelező, de minden vállalkozásnak kötelező kamarai hozzájárulást fizetni. A kamarai tagok tagdíjat is fizetnek.
Az MKIK igazi szuperkamara, de nem szuper kamara
Németország esetében tényleg kamarákról van szó, nincs ugyanis főkamara olyan értelemben, mint Magyarországon az MKIK. Az MKIK elvileg a területi kamarák működését összefogó, összehangoló szerv, amely a kormány felé egyeztető és érdekérvényesítő szerepet is betölt. A területi kamarák feladata elsősorban a területi vállalkozások támogatása, érdekképviselete. Így ha egy vállalkozásnak konkrét információra, támogatásra van szüksége, akkor a területi kamarája lesz az, amelyik a legjobban segíteni tud neki. És ez valóban így is működik, az ilyen funkciók nagyrészt a területi kamaráknál vannak, bár az MKIK is szervez például roadshow-kat, ad ki újságot stb. De van egy másik szempont is: a területi kamarák jobban ismerik a helyi vállalkozások körülményeit és igényeit, így érdekeiket jobban tudják képviselni kifelé.
Amellett persze lehet érvelni, hogy hatékonyabb, ha a kamarák egy hangon szólnak kifelé. Amellett már nehezebb, hogy ehhez fenn kell-e tartani egy teljes szuperkamarát.
Márpedig az MKIK nagyon is szuperkamara: 2019-ben 1,6 milliárd forint bevétele volt, miközben a legnagyobb területi kamarának, a budapestinek 2,4 milliárd. Azt szinte lehetetlen eldönteni, hogy mennyire éri meg fenntartani az MKIK-et vagy akár a területi kamarákat. A már említett német kamarák rendkívül részletesen beszámolnak a tevékenységükről, beleértve például, hogy hány ember szakmai képzését és továbbképzését bonyolították, közülük hányan tettek szakvizsgát. A hazai kamarák nem hoznak nyilvánosságra magukról ilyen részletes beszámolókat.
Egyszer csak összejön a saját székházra való
Az MKIK bevételének nagy része, félmilliárd forint egyébként a területi kamaráktól származott, főleg tagdíj és továbbított kamarai hozzájárulás formájában. Majdnem ugyanekkora összeg származott a választottbírósági ügyek díjaiból. A kamara egyéb, az állam által rábízott feladatokat is ellát, amikből szintén keletkezik bevétele, például vezeti az építőipari kivitelezői nyilvántartást.
Az MKIK-n további milliárdos összegek mennek át az államtól egyebek mellett szakképzési feladatokra, 2019-ben egész pontosan 6 milliárd. Ennek felét továbbította a területi kamarák felé. E pénzeket az MKIK működése szempontjából figyelmen kívül hagyhatjuk, ahogy a szintén állami megbízásból és költségvetési forrásból szervezett szakmunkás versenyeket is.
2019-ben az MKIK a szűk értelemben vett saját bevétel mellett 1,3 milliárd forintot költött. Ahogy arra Parragh is utalt, a bérek sok pénzt visznek el, 244 millió ment el az alkalmazottakra, 407 millió pedig szakértői díjakra – bár utóbbiak nagy része a választottbírósági tevékenységgel volt kapcsolatos.
Az irodabérlet 151 millió forintot vitt el, a 2020-as tervben erre már 162 milliót szántak.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az MKIK a Szabadság tér 7. szám alatt székel, vagyis a Bank Centerben, ami az ország egyik legprémiumabb irodaháza. Ha esetleg akad olyan vállalkozó, akinek segítséget jelentene a kötelező kamarai hozzájárulás elengedése, abban felmerülhet, hogy egy kamara számára egy valamivel olcsóbb iroda nem lehet nem kigazdálkodható tétel.
Vagy esetleg felhasználhatná azt az 1,29 milliárd forintot, amit székházvásárlásra spórolt össze (a terv szerint 2020 végén már 1,34 milliárd).
Szó se róla, egy prémium, belvárosi székházhoz még egy darabig etetni kell a malacot, a hírek szerint a Lánchíd Palotát 8,9 milliárd forintért vette meg az Oroszországból érkezett Nemzetközi Beruházási Bank. Az biztos, hogy az MKIK nem kapkod, a székházvásárlás már legalább tíz éve terítéken van.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
