Milyen jó, hogy kedden jöttetek, ma van lángosnap!

A Losonczi Innovation békéscsabai üzemébe még be sem lépünk, ifj. Losonczi István üdvözlésekor máris összeomlik az a kép, amit egy szerszámgyártóról alkotna az ember egy szerkesztőségből. De, mint kiderül, a keddi lángosozás éppolyan hagyománnyá vált náluk, mint az, hogy délelőttönként egyszer a dolgozók közösen kávéznak az üzem közepén. Az igazi meglepetés azonban ide belépve fogad: a gépek között gyönyörű szobanövények szívják be a tetőről érkező őszi napfényt, két – talán valamelyik dolgozó lakását kinövő – fikusz között pedig még egy e-biciklitárolónak is helyet szorítottak – a dolgozók a cég által biztosított kerékpárokkal ledolgozhatják hazafelé a lángost.

Veres Viktor

A gyártelep legszembetűnőbb darabja mégiscsak egy zöld bogrács, ami lehetne akár dekorációs elem is – pláne, hogy felirata alapján a cég fennállásának huszadik évfordulójára, 2015-ben készült –, az alapító id. Losonczi István azonban a célját is elárulja: ebben készül a közös karácsonyi ebéd. Ilyenkor mindenki eljön, az a 8-9 volt dolgozó is, aki innen ment nyugdíjba.

„Nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy egy olyan családi cégem legyen, ahová szeretnek az emberek bejárni” – idézi fel az alapító, aki azért azt is elismeri: a cégalapításra valamennyire a kényszer is rávitte. A gyárat, ahol a rendszerváltás előtt dolgozott, és amelyből, úgy látja ma is, Európa meghatározó szerszámgyártója lehetett volna, a privatizáció alaposan megtépázta, ő maga kényszervállalkozóként, egy szerszámkereskedelmi cégben folytatta, ám ott is rossz tapasztalatokat szerzett a kilencvenes évek elejének vadkapitalista időszakában. A privatizáló cég inkább leépített, az a vállalkozás pedig, amelyik tanácsadóként alkalmazta, nehezen akart fizetni – két kisgyerekkel inkább úgy döntött: kapcsolatait bevetve vásárol a szerszámgyártáshoz szükséges berendezéseket és szoftvert, hogy elindítsa saját vállalkozását.

Az 1995-ös alapítást követően a nagy lendületet a kétezres évek elején egy németországi cégtől érkező megrendelés adta. Ahogy az első keserű tapasztalatot is: „Megtanultuk, hogy nem szabad elhinni, amit mondanak, de azt is megtanultuk, hogy több lábon kell állni” – emlékezik vissza Losonczi István, aki azt is hozzáteszi, a későbbi válságok már felkészültebben érték őket.

Két szélen ifjabb illetve idősebb Losonczi István

Veres Viktor

Pedig olyan ágazatról van szó, amely közvetlenül függ az ipar teljesítményétől: ha a gyártók nem terveznek új termékeket, nincs szükségük új szerszámokra sem – ezt testközelből tapasztalhatták meg a 2008-ban kezdődő válság idején. Ahogy azt is, milyen, amikor az állam visszatartja az áfát, ami megint csak a céges beruházásoktól, így az ő megrendeléseiktől is elveszi a pénzt.

Így maradt a tudatos építkezés, az, hogy a nyereséget rosszabb időkre készülve a cégben tartották, és persze – vallja István – a szerencse. Amit nem ártott hajszolni is egy kicsit, de szerencsés helyzetek mindenesetre a német üzlet után is adódtak. Egyszer például a szaunában, ahol a cégalapító egy ismerős cég vezetőjével találkozott össze, és a beszélgetéskor kiderült: neki pont olyan mérőeszközre lenne szüksége, amilyet Losoncziék épp akkor kezdtek el fejleszteni. Innen indult az Axis Pro, amely mára a cég zászlóshajója lett: a nagyipari – elsősorban autóipari – felhasználást célzó berendezés mérőcellája 20-30 méretet képes ellenőrizni és rögzíteni egy perc alatt. Ennek is köszönheti a cég azt, hogy az utolsó válságot, a világjárvány időszakát nemhogy átvészelte, de jelentősen növelni is tudta az elmúlt években árbevételét.

És persze annak, hogy ez az időszak épp együtt jár egy jelentős technológiai váltással: miután az Európai Unió 2035-től megtiltja új robbanómotoros gépkocsik gyártását, a gyártók rákényszerülnek a váltásra – ehhez pedig új szerszámok is kellenek. És még egy szerencse: „Olyan dolgokat gyártunk, amit kevesen vagy mi egyedül készítünk az országban. Ez előny, de komoly munka is, hiszen nagyon sok pénzt kell fektetni például a kutatás-fejlesztésbe” – István kijelentése magyarázat arra is, hogyan került 2014-ben a cég nevébe az „Innovation”.

Azt pedig, hogy mégiscsak egy kis cégről van szó a nagy ipari multik árnyékában, szintén előnyként élik meg: „Rugalmasabbak tudunk lenni, de akár gyorsabbak is. Egyszer egy szakmai vásáron akartak megbízni egy feladattal, amire először azt mondtam, ezt nem lehet megcsinálni. Aztán mégis megpróbáltuk, két napig küzdöttek vele a fiúk, de meglett. És akkor azt mondta a cég: ők egy évig próbálkoztak vele.”

A cégalapító azt sem élte meg hátrányként, hogy cége a Viharsarokban működik. „Sok helyen jártam már a rendszerváltás előtt is, nagyjából tudtam, kik azok az emberek, akik itt jól tudnak teljesíteni.” Kiélvezte azt az előnyt, amely abból fakad, hogy itt nem akkorra a verseny, mint mondjuk Budapesten, de azt is kiemeli: ma is több jelentkezőjük van, mint ahány pozíció.

Így aztán lassacskán egyre több alkalmazott dolgozott velük, húsz évig még a békéscsabai inkubátorház egyre nagyobb területén, és köztük a család egyre több tagja is ott volt. Először Losonczi István felesége csatlakozott. „Bankban dolgozott, de nehezen tudtuk megszervezni, hogy a gyerekekkel is foglalkozzon valaki. Én pedig mondtam, hogy sokkal többet érne, ha akár csak néhány órát tudna segíteni a cégnél, a gyerekekre is több idő jutna.” Így kerültek a pénzügyek Losoncziné Petrovszki Magdolnához, de – mondják– az ő érdeme az is, hogy amikor a 2010-es évek közepén végre saját telephelyre költöztek, a végeredmény épp olyan lett, mint ahogy a tervrajzon megálmodta a belsőépítész.

Veres Viktor

Nem sok idő kellett ahhoz sem, hogy a két gyerek, István és Magdaléna is felbukkanjanak az üzemben, még iskolásként, nyári keresetszerzésre is jó volt a családi üzem. „Igaz, nekünk akkor ez még nem jelentett szentimentális értéket, mint a szüleinknek, akik a harmadik gyerekükként tekintettek rá.” – emlékeznek vissza.

A „három testvér” újbóli találkozása, immár felnőttként azonban lassú folyamat volt. István közgazdásznak tanult, Németországban is megfordult, majd elemzőként helyezkedett el Budapesten, Magdaléna szintén a fővárosban, a reklámszakmában dolgozott, de élt Dániában és Spanyolországban is.

Édesapjuk közben készült a visszatérésre, igaz, először csak „puha” módon: „Minden negyedévben elküldtem a céges beszámolót a gyerekeknek, lássák, hogy ahhoz képest, amennyit ők keresnek, itt mekkora a nyereség. Mindig tettem egy apró lépést, amíg egyszer csak éreztem, hogy ebből lesz valami”.

Ifj. Losonczi István, Losoncziné Petrovszki Magdolna, id. Losonczi István és Losonczi Magdaléna

Veres Viktor

Így amikor István hét évvel ezelőtt, már a feleségével úgy döntött, a főváros helyett Békéscsabán akarják folytatni az életüket, kész volt a terv. „Mondtam a fiamnak, hogy rendben van, de úgy kezdődik, hogy munkásruha és bakancs reggel hatkor Géza bácsinál”. István pedig, felváltva a szép cipőt és a vasalt inget minden egyes műveletnél eltöltött egy-két hónapot, hogy a dolgozók megismerjék őt, ő pedig megismerje, mivel is foglalkoznak. Együtt dolgoztak, együtt kávéztak az üzemben – „most már azért látom, hogy a dolgozók is elfogadják azt, hogy ő lesz a következő”.

István, a fiú azonban mást is tanult abból, ahogy megtanultak együtt dolgozni cégalapító édesapjával: „Soha nem szabad megpiszkálni azokat az alapköveket, amire a cég épült, de az új ötletek, gondolatok, irányok nélkül nem tud a cég tovább fejlődni” – mondja most, már cégvezetőként. Így alakult az Axis Pro is: az ötlet az édesapától ered, az, hogy a funkcionalitás mellett a dizájnra is fektessenek hangsúlyt, tőle – az ifjabb István most úgy látja: „Amikor legördült, láttuk, hogy ezzel valami olyat sikerült alkotni, ami a generációváltás ékköve: magában hordozza a hosszú évek tudását, és azt a modern szemléletmódot, hogy tegyük eladhatóvá a terméket”.

Veres Viktor

Itt jön a képbe Léna – mondhatnánk, hiszen ő ma a cég marketingvezetője. Az ő visszatérésének az útja azonban még kacskaringósabb volt. Kezdve mindjárt onnan, hogy bár a reklámszakmában eltöltött éveknek búcsút mondott, ő már a fővárost tekinti otthonának – ma úgy tartják, az igazi akadályt ott sikerült leküzdeni, mikor kidolgozták, hogyan tud félig-meddig Budapestről részt venni a cég életében. Ahová a marketing igazából vele érkezett, akárcsak a modernebb cégmegjelenés, ő igyekszik megteremteni azt a látványvilágot is, amely eladhatóvá teheti termékeiket külföldön. Közgazdász végzettségének is hasznát veszik, mivel a pénzügyi területeket is fokozatosan elkezdte átvenni az édesanyjától, hogy – mint vallják – az is maradjon a családon belül.

„Amióta a fiatalok idekerültek, a cég is megfiatalodott” – vallja Magdolna, aki azért maga is bevallja: nehezen tud elszakadni a munkától vagy épp a közegtől. „Néha azt mondom, tornyosulnak az otthoni feladatok, de aztán otthon vagyok három napot és már hiányzik az egész légkör. Belénk ivódott, ez a harmadik gyerekünk.”

Veres Viktor

A gyerekekhez időközben egy unoka társult – István lánya most hatéves –, ahogy a cég által teremtett család is egyre nő. Ahogy a cégalapító fogalmaz: „Mindig azt mondtuk, hogy azt szeretnénk, ha a dolgozóink innen mennének nyugdíjba” – és aztán ők is visszatérjenek a karácsonyi közös bográcsozásra.

A cikk megjelenését a VOSZ támogatta.