Dramacon Multikulti verzió © mangattack.hu

A manga már nálunk sem csak az elszánt gyűjtők, rajongók ügye. A képregénykultúra örvendetes újjáéledésével lassan megjelent és hódított a japán képregény is. Ebben segített az anime, azaz a japán rajzfilm elsöprő divatja. De segített a "föld alatti", netes gyűjtői színtér, a scanlation is; a szkennelés és a fordítás (translation) szavakból gyúrt fogalom a weben terjedő rajongói képregény-fordításokat jelöli, amelyek fölött szemet hunynak a kiadók. A japán képregény kis kiadóknak köszönhetőn originális formában is megjelent a magyar piacon, s most már itt vannak a mutánsok is. Solti Antal manga és anime rajongóból vált a témával foglalkozó rádióműsorok, weboldalak szerkesztőjévé, események szervezőjévé. Közben azonban megmaradt gyűjtőnek és - mindenekelőtt - szenvedélyes fogyasztónak.

Solti Antal: Jó kérdés, hogy egy amerikai kiadó német leányvállalata által kiadott, Európában élő japán rajzolóval készített, európai sztori-íróval megíratott képregény az manga-e vagy sem? Erre mondjuk azt, hogy global-manga. És a rajongók vagy elfogadják mangának, vagy nem. Afféle multikulti-manga ez, van az alkotók között éppenséggel orosz is, egy olyan rajzolónő, aki Amerikában nőtt fel és ottani közvetítéssel jutott el hozzá a japán képregényművészet. Azért így izgalmas mutánsok jönnek létre. Az Athenaeumnál alapvetően a Tokyopop kiadó anyagairól van szó. Van ugyan japán cégük is, de nem tudták igazán megvetni a lábukat a japán piacon. A japán kiadók védik a maguk piacait, nem feltétlenül kedvelik a máshonnan jövő kiadókat, amelyek az ő kulturális sajátosságaikat értelmezik újra, és abból szeretnének megélni.

Marmalade Boy Szigetországi példány © wikipedia.org

Japánban alapvetően nem tud átütő sikert elérni a mangán kívül semmilyen más képregény.  Éppenséggel a  manga kiadók nincsenek rászorulva az európai piacokra, ott van Amerika, ahol komoly pozíciókat szereztek. Minapi hír, hogy a Gentosha nevű nagy kiadó a Tokyopoppal kötött világméretű terjesztési szerződést. Az már más kérdés, hogy a Tokyopop milyen japán címeket tud licenszelni - adott esetben nem a legjobbakat.  Mint ahogy az is kérdés, milyen rajzolókkal dolgozhat. Az úgynevezett mangakák, azaz manga rajzolók számára még mindig az a cél, hogy nagy japán kiadókkal szerződjenek.

hvg.hu: Máris benne vagyunk a műfaj sűrűjében. Sok szó van újabban nálunk is a mangáról, de tegyük világossá: mi is ez valójában?

Én nem műfajnak nevezném, hanem talán műnemnek. Vagy médiumnak. A manga egyszerűen a japán képregény. Jellemzően fekete-fehér, jobbról balra olvassuk. Rengeteg műfaj van ezen belül. Gyerekmese, sci-fi, horror, cyberpunk, történelmi és még számos alfaj, éppen úgy, ahogy mondjuk a filmművészetben. A manga tradicionális japán és nyugati források keverékéből jött létre, Tezuka Osamu, akit  a manga atyjának tartanak, Walt Disney filmjeiből kapott inspirációt a munkájához. Stíluselemeket is átvett, innen vannak például az arcokon a nagy szemek, ami már-már manga-jellegzetesség. De a manga az európai képregényből is merített. Mostanra fordított a folyamat, a nyugat adaptálja a manga és anime (azaz a japán rajzfilm) stílusjegyeit és megoldásait; évtizedes története van már ennek is, említhetném a Transformers sorozatokat például. Közben a manga megtermékenyítette az ázsiai vizuális kultúrát, létrejött a manhwa, amely a koreai képregény, és balról jobbra olvasandó, valamint a manhua, amely a kínai képregény. Magyarországon is jelen van már mind a három válfaj. FUMAX, Mangafan - nálunk is vannak kisebb kiadók, amelyek behozzák és kiadják az ázsiai képregényt. Amit most az Athenaeum kihozott, az hat sorozatnak az első kötete. Ezt a műfajt eredetileg „Original English Language“ képregénynek nevezték, és voltaképpen ez a global manga.

 

Túl a csúcson...

"A csúcsot a mangaipar 1995-ben érte el, amikor például a ma is első helyen álló Shounen Jump rekord mennyiségben, több mint hatmillió példányban jelent meg. Tíz évvel később a Jump már a hárommilliót sem éri el, a csökkenés pedig általánosan jellemző és folyamatos. Ezzel ellentétben a különálló kötetek példányszámai és eladási adatai viszonylag stabilak voltak egészen az elmúlt néhány évig, 2003-tól azonban már itt is csökkenést tapasztalhatunk. (...) Néhány éve egyre jobban terjed a mangák nagyon olcsó, second hand árusítása, de mangát lehet bérelni, sőt léteznek mangakávézók is. Ezek különösen azért veszélyeztetik a mangaipart, mivel az új kiadványokat nem lehet kedvezményesen árulni, a használt piacon azonban már a megjelenés utáni napon kapható minden jutányos áron. Mintegy ellenlépésként 2005 januárjában hatályba lépett egy jogszabály, amely a bérlést a jogtulajdonos engedélyéhez köti, de ennek hatását - ha lesz egyáltalán - még nem lehet felmérni." Forrás: japanimania.hu / Anime News Network; Manga Jouhou; Schilling, Mark: Comic culture is serious business

(hvg.hu) A global manga kevesebbet jelent a gyűjtőnek?

(Solti Antal) Az igazi mangarajongó azt keresi, ami fekete-fehér és jobbról balra olvasandó, neki már a Rozsomák: Snikt! (Wolverine) se felel meg, hiába egy híres japán művész, Nihei Tsutomu munkája. A hard core gyűjtőnek ez nem manga, mert színes és balról jobbra lapozzuk, no meg egy Marvel karakter szerepel benne, vagyis egy amerikai kiadó figurája. A nálunk most megjelent Nyári Srácok esetében például japán a rajzoló, de az író amerikai. A global-mangának is megvan a gyűjtői  köre. Mangafanatikus elég kevés van idehaza, közben a manga és az anime iránt tízezrek érdeklődnek. A rajongói színtér nagyon fontos, ők az elsődleges elkötelezettjei ennek a kultúrának. A japán piac amúgy hatalmas, többmilliós példányszámokról van szó.

Mekkora ipar ez valójában?

Van az a mondás, hogy Japánban mindenki mangát olvas. Ez így talán nem igaz, de az tény, hogy minden korosztályban vannak manga olvasók. Mindenkit meg is találnak a mangák. Az elsődleges megjelenési forma az antológia. Tíz-húsz történet megy hetente, havonta telefonkönyv méretű kötetekben, olcsó minőségben. Ha egy sztori sikeres, akkor jön belőle önálló kötet - hozzánk ez a forma jut el.

Ez nagyon más befogadói és előállítói szokásokat jelez, az európai képregényben gyakran fél év is eltelik két füzet megjelenése között. Mi ez a hihetetlen éhség, ami működteti a tömeggyártást?

Tezuka Osamu óta elfogadott a manga Japánban. A negyvenes években kezdődött az igazi main streammé válása; sok generáció nőtt fel azóta, és kialakultak a fogyasztói szokások. Hétről-hétre kell termelni az új folytatásokat. Az antológiák eleve két nem számára készülnek, a fiúké a shounen, a lányoké a shoujo, van romantikus, van akciódús, mindenki azt emel le a polcról, amit akar. Hozzánk inkább az jut el, ami uniszex jellegű, tehát mindkét nem számára érdekes lehet. A hetenkénti új fejezetek gyártása gyilkos munka. Ezt a mangakák személyes beszámolóiból is tudhatjuk. A gyorsaság és a hatékonyság, valamint a filmes eszközök képregénybe emelése az oka annak a fajta stilizációnak, formanyelvnek amit a mangában láthatunk. Egy történeten egy rajzoló és négy-öt asszisztens dolgozik, de a karakterisztikus motívumokat maga a „sztár mangaka“ húzza be a végén, vagyis az az alkotó, akinek a nevéhez fűződik a sorozat.

A 3D, a komupterjátékok, az animáció korában képregényt olvasni mégiscsak valami archaikus tevékenység. Fekete-fehér, szöveges, vaskos kötetek. Mit tudnak ezek a történetek, mitől vonzók?

Ugye, erre szokták mondani, hogy a japánok azért fogadják el a képregényt, azért természetesebb számukra az olvasása, mert az írásjeleik is kalligrafikusak. A betűk is képek tehát. Amúgy a mangában a betűk beépülnek a vizuális környezetbe. A rajongók pedig kifejezetten szeretik a füzeteket, az antológiákat, tehát magát a médiumot. Jó kézbe venni. Engem személy szerint a történetek sokfélesége érdekel.

Van manga underground? Szerzői kiadású, small press, vagyis kispéldányszámú manga?

Létezik, hogyne. Úgy hívják, hogy doujinshi, azaz rajongói képregény, amely a nagy vásárokon is megjelenik, külön szekcióban. Ebből a körből be is kerülnek alkotók a nagyiparba; ami eleinte rabszolgamunkát jelent q számukra. De van átjárás a két színtér között. A hivatásos, ismert mangakák is rajzolnak doujinshit, olyasmit, amit egy nagy kiadó neve alatt nem hozhatnának ki. Olykor álnéven alkotják ezeket.

Létezik átjárás a tömeg- és magaskultúra között is? 

Alapvetően a tömegigény kiszolgálásáról van szó. De hát nagyon szegmentáltak ezek az igények. Vannak művészileg is igen színvonalas képregények, és olykor ezek is milliós példányszámúak. Olyan is van, amely igazából Európában válhatna sikeressé, a japán piacon elsüllyed. Előfordul, hogy valamit Amerikában, vagy Európában kapnak fel, Japánban leállnak vele, és onnantól az elsőszámú piac a külföld lesz, kifejezetten oda célozzák, azokra az igényekre. Fordítva nem mindig működik: létezik Star Trek manga, vagy Star Wars manga, de gyakran az amerikai hősök manga verziói nem lesznek sikeresek, esetenként megbuknak a szigetorszában.