Az első benyomások alapján kijelenthetjük, hogy a 15. VOLT rengeteget fejlődött akár tavaly óta is. A Nagyszínpad előtti terepet a Szigetről már ismert műanyag borítás óvja a dagonyától, a mobilvécéknek, s a sűrűn elhelyezett szemeteseknek köszönhetően – egyelőre – viszonylagos tisztaság uralkodik a kempingben. Persze ez az este előrehaladtával némileg változott, s innen is üzenjük a vendéglátósoknak: a vizes szivacs csodákat művelhet a fapadokon és asztalokon hagyott élelmiszer – és egyéb – maradékokkal.

© Stiller Ákos

A heves esőzés szerencsére kevés nyomot hagyott a kempingben, így hosszú út fáradalmait az első útunkba kerülő pálinkaház mellett üldögélve tudtuk elbúcsúztatni. Két tippünk: az ágyas meggy, illetve a szamócapálinka, amelyek a hűvös időben belső fűtésként is jó szolgálatot tettek. Nem volt sok időnk azonban az ücsörgésre, így a Vodafona aréna felé vettük az irányt, ahol a magyar nemzeti hip-hop prófétái, a Bëlga tagjai léptek színpadra masszív teltház előtt. A három srác teljesítményére nem lehetett panasz, energikusan és megfelelő hangosítással hamar felfűtötték a közönséget. A koncert végén a backstage-en egy szívmelengető pillanatnak lehettünk szemtanúi: az együttesből nem túl barátságos körülmények között távozó Pais Tamás (Sickratman) mosolyogva parolázott a Belgákkal. S bár már javában pakolt a színpadra a Korai Öröm, nem bámészkodhattunk sokat, mivel a Nagyszínpadon már melegített minden idők talán legizgalmasabb hip-hop formációja, a feszes ritmusokat jazzes élő zenével kombináló The Roots.

A hattagú philadelphiai együttes produkciója után fel kell kötnie a nadrágot az utánuk jövőknek, a philadelphiai srácok ugyanis teljesen megtöltötték a Nagyszínpad előtti teret, s eklektikus stílusukkal alaposan megdolgoztatták a közönség rugózó és bólogató izmait. A jól ismert Roots-nóták mellett felhangzottak olyan klasszikusok, mint a Wu-Tang Clan nemrégiben elhunyt tagjának, Ol’ Dirty Bastardnek a Shimmy shimmy ya című száma, illetve – a szinte kötelező háború-, és Bush-ellenes üzenet után – Bob Dylan szellemét is megidézték, egy nem hétköznapi dobszólóval megspékelve. Hatalmas piros pont jár a szervezőknek a hangosítás miatt, a Nagyszínpad előtt ugyanis tisztán, mégis mindent áthatóan dübörgött a zene, a basszusoktól pedig még az ember orra is bizsergett.

© Stiller Ákos

A Roots után egy kis gasztronómiai felfedezőkörutat rögtönöztünk a sátrak között, s megállapítottuk, hogy az idei év sztárja kétséget kizáróan a kemencés kenyérlángos, amely egyrészt önálló étkezésként is megállja a helyét, másrészt kellően sűrű beltartalma miatt ideális alapot jelent a továbbiakban érkező szamóca-, és meggypálinkák számára. A kis kitérő után a programokat végigböngészve a Cha-Cha-Cha terasz tűnt a legbiztosabb választásnak, ahol Sterbinszky vs. Superman DJ-párbaj zajlott éppen.

Fotóblog

Még több képért kattintson fotóblogunkra!

Érkezésünkkor éppen a Kálvin téri aluljáró legendás szórakozóhelyén számtalanszor keverő Superman dolgoztatta a lemezjátszókat – innen is köszönjük neki a Prodigy No Good, illetve Smack My Bitch Up című számainak, valamint Enya Orinoco Flow-jának az összeházasítását. Sajnos egy kisebb technikai malőr miatt egy időre csend borult a tánctérre, ezért benéztünk a Red Lounge fedőnevű sátorba – belépés csak 18. éven felülieknek –, ahol Dave Tipper fellépésére gyülekezett a nép.

Ennek ellenére elég lagymatag hangulatot érzékeltünk, így a Vodafone színpad felé vettük az irányt, ahol az Anima Sound System koncertje zajlott, amelyet az izgalmasnak ígérkező ausztrál együttesnek, a drum and bass-t, a rockot és az elektronikát keverő Pendulumnak a fellépése követett. Az Anima azonban - rajongóik kedvére téve - alaposan elhúzta saját fellépését, így egy közel fél órás várakozás után győzött a fáradtság, s valamivel fél három után a szállás felé vettük az irányt, hiszen a mai nap is legalább ennyire izgalmasnak ígérkezik a Laibachnak, Parov Stelarnak, vagy Daddy G-nek köszönhetően.