Ismerkedés az idei Szigettel © Stiller Ákos

„Én oda be nem megyek, úgyhogy szálljatok ki itt a sarkon” – közölte a taxis a Szentendrei úton a felüljáró után. A srác nem a levegőbe beszélt, már délután öt óra körül folyamatosan érkeztek a tömött HÉV-ek a Filatorigáthoz. A szervezők a bejáratot a K-híd elejétől kicsit kitolták, s így egyszerre jóval több beléptetőkapun lehet bejutni a fesztivál területére. A logisztikai pirospont után azonban kijár egy fekete is, a híd túloldalán lévő első információs bódénál mindössze 4 programfüzetet találtunk, amelyből a két ott szolgálatot teljesítő lány egyet sem engedett elvinni, mondván találunk ilyet beljebb is. Emellett fogalmuk sem volt a sajtóiroda pontos hollétéről, csupán annyit tudtak megmondani, hogy „valahol a Nagyszínpad mellett” találjuk.

HVG Fotóblog

További Sziget-fotókat láthat a HVG Fotóblogján. Tovább>>

A Mando Diao már javában muzsikált, mire végeztünk a formaságokkal, s konstatáltuk, hogy az idei Szigeten minden bizonnyal újabb nézőcsúcsok dőlnek majd meg, hiszen a szerda délután ellenére majdnem ugyanakkora tömeg fogadott, mint egy szombat koraestén.

A Quimby koncertje előtt betévedtünk az egyik karaoke-sátorba a Nagyszínpad mögötti „sétálóutcában”, ahol olyan élményben volt részünk, amely bármelyik nemzetközi sikerekkel büszkélkedő előadóművésznek becsületére válna. Három színesbőrű amszterdami lány ragadta magához a mikrofont, akik először a Celebration című Kool and the Gang-örökzöldet, majd a Salt ’n’ Pepa Push It című nótáját adták elő, ingerlő csípőmozdulatokkal fűszerezve. Utánuk egy önmagát csak Batman-nek nevező fiatalembert konferált fel a műsorvezető, amit csak színpadra lépése után értettünk meg, mellszőrzetébe ugyanis a szuperhős eltéveszthetetlen emblémája volt belenyírva. A hosszúhajú, szakállas srác legalább annyira értett a közönség hergeléséhez, s rekedtes, sikoltozó hanghordozásával majdnem tökéletesen megidézte az AC/DC frontemberét, miközben a rockbanda You Shook Me All Night Long című nótáját adta elő.

Innen kilépve újfent a Nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol a Quimby már javában játszott, csaknem teltházas közönség előtt. Itt kellett megállapítanunk, hogy a hangosításra nem lehet panasz, a dalok tisztán, érthetően, s élvezhető hangerővel szóltak a hallgatóság legnagyobb örömére.

Az alaptábor - HVG Café © Stiller Ákos

Kis kitérőt tettünk "alaptáborunk" a HVG Café irányába, ahol egy önjelölt előadóművész trombitajátékát megcsodálva szusszantunk egyet, s némi frissítő vételezése közben megtekintettük az óriási könyvespolcot is, ahonnan a HVG Könyvek kiadványai kölcsönözhetőek ki a Sziget idejére.

Ezután a Wan2 színpad következett, ahol este 9-kor lépett színpadra a Ministėre des Affaires Populaires nevű francia hip-hop banda, amelyben a két MC-t egy tangóharmonikás és egy arab viseletbe öltözött hegedűs, valamint egy dobos támogatta. A sanzonok világát a latinos lüktetéssel és hip-hop alapokkal kombináló zene minőségére nem lehetett panasz, azonban a közönséget nem szolgálták ki megfelelően, számtalanszor leálltak másfél-két perc zenélés után, hogy velős gondolatokat osszanak meg az összegyűltekkel, azonban egyrészt az istenadta nép bulizni vágyott volna, másrészt a kizárólag franciául kommunikáló rappereket valószínűleg csak egy kisebb csoport értette meg.

Áramszünet előtt - tombol Manu Chao közönsége © Stiller Ákos

Itt ért bennünket a „nagy szigeti elsötétítés”, vagyis a fesztivál jelentős területére kiterjedő áramszünet, amelynek kapcsán lehetőségünk nyílt megfigyelni, mi történik, ha többezer ember hangerő és fény nélkül marad. A közönség ekkor még hálásnak bizonyult, s összehangolt énekléssel és tapsolással segítettek a zenészeknek átvészelni a pár perces sötétséget. Az áramszünet később még vissztért, igaz jóval rövidebb időre. Ekkor kezdett azonban érződni, hogy a franciák nem a leggyakorlottabbak a közönség kezelését illetően, s egy-két elszivárgót is lehetett látni, így visszatértünk a Nagyszínpadhoz, ahol már javában tombolt a Manu Chao.

HVG Fesztiválmelléklet

Fesztiválmelléklettel jelenik meg az eheti HVG. Keresse az újságárusoknál!

Itt kis túlzással soha nem látott tömegbe futottunk, a Nagyszínpad előtti területen egy gyufaszálat is nehéz lett volna elejteni, s még a hangosító sátor vonalában is önfeledeten csápoló kezeket lehetett látni a magasban. Nem véletlenül, a franciák ugyanis dinamikus, pattogós koncertet adtak – ismét ki kell emelni a hangosítás minőségét – a már-már szinte kötelező elemnek számító politikai üzenettel, amelyben az egyik nótát a „világ legnagyobb terroristájának bélyegzett” George W. Bush amerikai elnöknek ajánlották.

Bár a televíziós tudósításokban több helyütt mutattak a poros utakat locsoló Sziget-munkatársakat, ennek sajnos kevés eredménye látszott, eddigre ugyanis a Nagyszínpadot körülvevő területet ködhöz hasonlóan borította porfelhő, többen is panaszkodtak égő szemekre, elduguló orrjáratokra, amely az allergiásoknak különösen megviselő lehetett. A beígért eső elmaradt, bár lehet, hogy jót tett volna a levegő minőségének.

A tömeg a késői órákban sem látszott csökkenni, a különböző vendéglátóipari egységek ennek ellenére vitézül állták a rohamot. Az árak a szoksásos – relatíve magas – szigeti árak voltak, egy ásványvíz 2-300, egy üdítő 250-350 forint körül mozgott, egy szendvicset, vagy hot-dogot 4-450 forinttól lehetett megvásárolni, azonban egy tál összetettebb ételért könnyen akár 1500-2000 forintot is ott lehetett hagyni a pultnál.

Összességében jó hangulatban indult a fesztivál, az áramszünetet nem bántuk, a port annál inkább. Ma vélhetőleg még nagyobb tömegre lehet számítani, zsebkendőt és szemcseppet érdemes lehet hozni, arra az esetre, ha az eső ma sem érkezne meg.