Műértő: Mikor és hogyan kezdődött gyűjtési szenvedélye?

Karlheinz Essl: Végzős közgazdászhallgatóként, 1959-ben az önkiszolgáló piacokat tanulmányoztam az Egyesült Államokban. Ott ismerkedtem meg Agnes Schömerrel, aki egy New York-i galériában dolgozott. Jártuk a múzeumokat, a kisebb-nagyobb képtárakat, ismerkedtünk az akkor Ausztriában még szinte elképzelhetetlennek tűnő modern képzőművészettel. Hazatérésünk után összeházasodtunk, otthonra leltünk itt, Klosterneuburgban, s elkezdtünk osztrák kortárs művészektől kedvünkre való képeket vásárolni. Kicsiben, előbb csak grafikákat, később már festményeket. Közben a Schömer család kis építőanyag-kereskedéséből kialakult bauMax új székházba költözött, és a Schömer Ház alkalmasnak bizonyult a vásárolt műkincsek elhelyezésére.

Karlheinz Essl A jólét megosztása © Sammlung Essl Privatstiftung, 2008

Karlheinz Essl

A nyilvánosságot többnyire kerülő, idén 70 éves gyűjtő a karintiai Hermagorban született, kereskedőcsaládban. Közgazdasági tanulmányainak befejezése után apósa, Fritz Schömer építőanyag-kereskedésében kezdett dolgozni, és 1976-ban megalapította a önkiszolgáló barkácsáruház-hálózatát, amely ma már Ausztrián kívül hét kelet-közép-európai országban és Törökországban is jelen van. Feleségével 1970 óta gyakorlatilag minden jövedelmét kortárs művek vásárlására fordította. Szerinte ugyanis az üzleti sikerei révén neki jutó jólétet meg kell osztania másokkal, márpedig az igazi gazdagságot a művészet adja. Ennek jegyében építtette meg 1985-ben a cég új, klosterneuburgi központját: az átriumos épület a kiállításoknak is kitűnően megfelelt. Majd 1999-ben felépült az Essl Múzeum. Ugyanebben az évben Essl nyugdíjba vonult, s a cégek irányítását Martin fiának adta át. Öt gyermeke közül a legidősebb, az 1960-ban született ifjabb Karlheinz ismert és sikeres zeneszerző.

Műértő: Itt tartották az első kiállításokat is?

K.E.: A nyolcvanas években Klaus Albrecht Schröder – ma az Albertina, akkor a Kunstforum igazgatója – rendezett már tárlatot a gyűjtemény anyagából. De az első igazi saját kiállításunk valóban itt volt, a Schömer Házban, 1987-ben. Ennek az épületnek – amelyet ugyanúgy Heinz Tesar tervezett, mint a most tízéves múzeumot – minden helyisége kicsiny múzeum: az itt dolgozó munkatársaink kezdettől fogva választhattak a gyűjteményből, hogy az ízlésükhöz legközelebb álló képet irodájuk falán vagy az ajtó mellett, a körfolyosón helyezzék el. Ez mindmáig így van. Tapasztalatból mondom: a festmény közelsége serkenti a kreativitást. Egyébként a Schömer Ház most is fogadja a látogatókat: a belépés ingyenes, és nem adtuk fel az oly sikeres szűkebb körű művésztalálkozókat, zenés eseteket sem.

Műértő: Fiatalkorában ön is festett. Hódol még e szenvedélyének?

K.E.: Volt annyi önkritikám, hogy időben abbahagyjam. De szívesen látogatok el műtermekbe vagy a képzőművészeti egyetemre, s figyelem az alkotás folyamatát.

Műértő: Hogyan fogadták a múzeumok, galériák világában az új kiállításrendezőt? Az önről szóló írások megemlítik, hogy nem egykönnyen engedték be ebbe a világba.

K.E.: Ha így is volt, nem sokat érzékeltem belőle. Mindenesetre eljött egy pillanat, amikor ideje volt saját múzeumot létrehozni a gyűjteménynek. Szinte természetesnek tűnt, hogy Heinz Tesart kérjük fel a tervezésre. Ő azután a környezethez tökéletesen illő épületet álmodott meg, a kiállítások számára oly előnyös természetes megvilágítást sem feledve.

Műértő: A főváros szívétől alig tíz-tizenöt percnyi autóútra lévő Essl Múzeum, ahova a látogatókat igényük szerint különbuszok is szállítják, ma már szerves része a bécsi művészeti világnak, kiállításaik népszerűek. Milyen elvek alapján rendezik ezeket, ki és hogyan dönt a témáról?

K.E.: Minden tárlat alapvetően a saját gyűjtemény darabjain alapul, amelyeket kölcsönkapott műtárgyak egészítenek ki. Fontosak a kortárs képzőművészet egy-egy kiemelkedő személyiségének szentelt bemutatóink. Ilyen a mostani is, amelyet Alfons Schilling 75. születésnapjára rendeztünk (augusztus 9-ig van nyitva - a szerk.). Egy másik aktuális tárlatunk a COBRA csoport három alkotójának munkáit mutatja be, a dán Asger Jorn, a holland Karel Appel és a belga Pierre Alechinsky 1942 után készült képei augusztus 16-ig tekinthetők meg. A tematikus kiállításokat – amikor valamilyen meghatározott témához keresünk alkotásokat – általában külső kurátorok segítik. Ami a kurátorokat illeti, egyikük-másikuk tíz éve visszatér hozzánk: az első tárlatunkat 1999 őszén ugyanaz a Rudi Fuchs rendezte, aki a mostani COBRA-bemutatót. A tematikus válogatásainkhoz egyre gyakrabban kapcsolódnak kiegészítő rendezvények, szimpóziumok, konferenciák. Ezek iránt igen erős az érdeklődés, s egyre nagyobb szerepet játszanak egy-egy terület megismertetésében. Ősszel, az indiai–osztrák diplomáciai kapcsolatok felvételének 60. évfordulójára is gondolva nyílik egy indiai kiállítás, s ez – ahogyan a kínai és az ausztrál tárlat esetében is történt – korántsem csak a képzőművészetről szól. Az ilyen szélesebb körű ismeretterjesztést fontos küldetésnek tekintem. Különösen érdekes volt a palesztin–izraeli kiállítás, már csak a hídszerepe miatt is. Még egy kiemelt célunk van: fiatal művészeknek lehetőséget adni a bemutatkozásra.

Műértő: A csaknem 40 évvel ezelőtti kezdet idején és utána még sokáig úgy tűnt, elsősorban az osztrák kortársművészet érdekli, a hetvenes évektől az akcionizmuson át a nyolcvanas évektől felbukkanó új jelenségekig. Aztán egyszerre csak nemzetközivé vált a gyűjtemény – ahogy a barkácsáruházak is átlépték a határt.

K.E.: Ma körülbelül 400 múzeummal van kapcsolatunk a világban, intenzíven részt veszünk a nagy nemzetközi cserékben. Évente nagyjából 700 képünk tölt rövidebb-hosszabb időt külföldön. Mi magunk, a feleségemmel szintén sokat utazunk kiállításokra, művészeti vásárokra, kapjuk a katalógusokat. Mindez kitekintést nyújt a világra, lehetőséget az újabb és újabb tehetségek megismerésére.

Műértő: Segíti ez önöket a vásárlásban? Egyáltalán, milyen elvek szerint vásárolnak?

K.E.: Egyetlen beszerzés sem nevezhető spontánnak. Mindig figyelembe veszem a már meglévő gyűjteményt, ahhoz kell illeszkedni, azt kell kiegészíteni, továbbfejleszteni. Másrészt ha új alkotóval kerülök kapcsolatba, mert megtetszik egy műve, a vásárlás előtt szeretek minél többet látni a munkáiból. A nemzetközi kapcsolatok nagy segítséget jelentenek, egy-egy külföldi kiállításon, vagy akár csak a katalógusból új alkotókat fedezhetünk fel, de segítenek ebben a saját kiállításaink kurátorai is, amikor nemzetközi vonatkozásokat keresnek és találnak a mi témáinkhoz.

Műértő: Milyen volumenű most a gyűjtemény?

K.E.: Több mint 6000 darabból áll. A legújabbakat éppen most mutatjuk be, Vadonatúj (Brandneu) címmel. Az anyag 2007-ben és 2008-ban összesen 250 művel – festményekkel, videókkal, fotókkal – bővült. Ezek közül jó néhányat most állítunk ki először.

Műértő: Múzeumi körökben emlegetnek egy bizonyos Lex Esslt. Mi ez tulajdonképpen?

K.E.: Ez persze nem hivatalos elnevezés. Arról van szó, hogy egyenlő elbánást kértünk a múzeumunknak, amely magánalapítvány formában működik ugyan, de minden tekintetben megfelel a közgyűjteményekkel, a közönség számára nyitott múzeumokkal szemben támasztott követelményeknek. Vagyis közművelődési feladatainkat nagyon komolyan vesszük. Az osztrák törvények szerint csak az állami múzeumoknak nyújtott támogatás írható le az adóalapból – az is csak 10 százalékig. Nos, mi kértük, hogy ezt a kedvezményt az állam azoknak is biztosítsa, akik minket támogatnak. A körülményeket figyelembe véve ezt a kérésünket teljesítették.

Essl Museum, Klosterneuburg A múzeum éjszakája © Ali Schafler

Kell egy ház

Az Essl család „házi építészének” számító Heinz Tesar a múzeum tervezésénél követte a Duna-part és a vasúti töltés menti szőlőültetvény közé ékelődő 7500 négyzetméteres telek trapézformáját. A tető lendületes hullámvonala könnyedséget ad a legfelső szinten elhelyezett legnagyobb kiállítóteremnek. Az alsóbb szinten lévő többi – hat – kisebb terem szépségét a rafináltan elhelyezett ablakokon beáradó külső fény adja, amit az alig észrevehető világítótestek felerősítenek, egyenletes világítást biztosítva a 3200 négyzetméteres hasznos terület egészén. A tervező ifjabb Karlheinz Essl zenei ambícióit sem hagyta figyelmen kívül: félkör alakban elhelyezett, nyitott és mégis a többi helyiségtől leválasztott, remek akusztikájú tér szolgálja az elektronikus zene kifogástalan hangzását. Van hely a szimpóziumok megtartására és az alkotók közönség találkozóira is.

Műértő: Apropó gazdasági feltételek: érinti-e a jelenlegi válság az Essl Múzeumot? Tervezik-e a kiadások leszorítását vagy a bevásárlások korlátozását?

K.E.: Egyelőre nincs ilyen szándékunk. A válságot egyébként cégünk erősen érzékeli. Reméljük azonban, hogy a múzeumot sikerül megóvni.

Műértő: Hogyan látja a fiatal kortárs művészek helyzetét – nemcsak Ausztriában, hanem Közép-Európában?

K.E.: Szinte azonosak a gondok, nem könnyű ismertté válni, találkozni a közönséggel, a vásárlóval. Ebben mi a magunk szerény eszközeivel próbálunk segíteni. Idén már harmadszor ítéljük oda – nemzetközi zsűri közbeiktatásával – az Essl-díjat. A bauMax és a Wiener Städtische biztosítótársaság által szponzorált kezdeményezés idén már hat kelet-közép-európai országra terjed ki, vagyis a zsűri cseh, horvát, magyar, román, szlovák és szlovén képzőművészeti főiskolások munkáit tekinti meg. Az ítészek között ott van mind a hat ország képviselője. Ebben a munkában nagy részt vállal a feleségem, aki a zsűrinek is tagja. Az előválogatás eredményeként tíz-tíz alkotó jut tovább: az ő műveikből hazájukban rendezünk kiállítást. Közülük kerülnek ki a győztesek: országonként egy első és egy második helyezést adunk ki (4000, illetve 3000 euró pénzjutalommal). A Wiener Städtische még egy-egy munkát jutalmaz 1000-1000 euróval. A nyertesek azután decemberben kiállításon mutatkoznak be a klosterneuburgi Essl Múzeumban; erre az alkalomra kétnyelvű katalógus is készül. Ehhez csatlakozik a bécsi biztosító székhelyén rendezett tárlat – megannyi lehetőség az ismerkedésre.

Műértő: Mikor kezdődnek a kiállítások?

K.E.: A május ennek a hónapja, a megnyitók egymást követik az egyes fővárosokban. Budapesten május 22-étől a Centrális Galériában lesz látható a kiállítás.

Műértő: Az Essl Múzeum jubileumára terveznek-e valamilyen különleges rendezvényt?

K.E.: Az ünnepség november 21–22-én lesz. Egy nappal előtte nyílik a Director’s Choice (Az igazgató választása) című kiállításunk. Ennek az a lényege, hogy tíz partnermúzeumnak egyenként 200 ezer eurót bocsátottunk a rendelkezésére – kizárólag új művek vásárlása céljából. Hogy mit vesznek, az az érintett igazgató döntése – egyetlen ajánlásunk, hogy kortárs művész munkáját részesítse előnyben. A vásárolt alkotásokat azután rögtön kölcsönkérjük, és a jövő év február elejéig nyitva tartó kiállításon bemutatjuk – így a közönség képet kap a múzeumok igazgatóinak ízléséről. Az intézmények között van indiai és lengyel, japán és horvát, míg ausztriai partnerünk a salzburgi Modern Múzeum.

Szászi Júlia