A nagysikerű Trois femmes puissantes (Három erős nő) című regény szerzője - még a díj odaítélése előtt - könyve augusztusi megjelenésekor a Les Inrockuptibles című kulturális magazinnak azt mondta, hogy a mai Franciaországot "szörnyűségesnek" találja, s emiatt költözött két és fél évvel ezelőtt szintén író férjével és három gyermekükkel Berlinbe.

"A választások után mentünk el, nagyrészt Sarkozy miatt, bár tisztában vagyok azzal, hogy ez sznobnak tűnhet. Utálni valónak találom ezt a durva zsaruhangulatot... Besson, Hortefeux (bevándorlási, illetve belügyminiszterek), ezeket az embereket szörnyűségesnek tartom. Számomra ők a halál egy formáját, a reflexió elbutítását, a másfajta létezés visszautasítását testesítik meg. Angela Merkel jobboldaliságának semmi köze Sarkozy jobboldaliságához: neki olyan erkölcse van, amely a francia jobboldalnak már nincs meg" - hangoztatta az írónő.

Az interjú kapcsán a vitát Eric Raoult kormánypárti képviselő, korábbi miniszter robbantotta ki kedden, amikor a nemzetgyűlésben interpellációt intézett Frédéric Mitterrand kulturális miniszterhez. A képviselő szerint Ndiaye állításai "ritka erőszakkal, tiszteletlenséggel, sőt a köztársaság minisztereivel és az államfővel szembeni sértésekkel" voltak tele. Raoult a Goncourt-díjas szerzőt a "visszafogottság kötelességére" figyelmeztette, mert véleménye szerint "egy díjazott által elhangzó üzenetnek tiszteletben kell tartania a nemzeti kohéziót és az ország imázsát".

Christian Paul szocialista képviselő "gyalázatos cenzúrával" és "undorító megfélemlítéssel" vádolta meg a kormánypárti képviselőt, amiért az egy író kapcsán nemzeti kohézióról és a visszafogottság kötelességéről beszélt. "Felszólítom, hogy vonja vissza szavait és kérjen elnézést, a miniszter pedig tegye dolgát és ítélje el ezt a kirohanást" - olvasható a képviselő közleményében.  

A parlamenti vitát követően az Europe 1 kereskedelmi rádiónak Berlinből adott interjúban szerda reggel az írónő azt mondta, hogy nem akarja, hogy úgy tűnjön, mintha "valamilyen elviselhetetlen diktatúra elöl" menekült volna Berlinbe, mert soha nem hitt abban, hogy egyetlen ember meg tud határozni egy országot.

"Egy ideje úgy érzem, hogy Franciaországban eléggé depressziós és keserű a hangulat. Nekem úgy tűnik, hogy Berlin sokkal izgalmasabb" - tette hozzá. A France Info hírrádióban pedig a személye körül kialakult vitát nevetségesnek és groteszknek minősítette, s jelezte: várja a kulturális miniszter mielőbbi válaszát arról, hogy mi a véleménye az írókat érintő visszafogottság kötelességéről.

"A visszafogottság kötelessége soha nem létezett, nem létezik és soha nem is fog létezni sem egy Goncourt-díjas, sem egy Nobel-díjas számára" - jelentette ki a France Info hírrádióban Bernard Pivot kulturális újságíró, a Goncourt-akadémia tagja. Hozzátette: "Tény, hogy egy nagy díj megerősíti egy író helyzetét, aurát és legitimitást teremt. Ő pedig ezt nyugodtan felhasználhatja irodalmi, politikai, vallási vagy filozófiai véleménye kifejtésére, de az senki mást nem kötelez, csak saját magát".

"Ha Raoult képviselő egy kicsit is tudná, hogy mit jelent írónak lenni, hogy mit jelent az írás szabadsága, soha nem beszélt volna ilyeneket ... Nagyot tévedett, de mondhatnánk azt is, hogy bakot lőtt" - fogalmazott Pivot.