A berlini filmfesztiválon kedden két iráni filmet is vetítettek. Rafi Pitts The Hunter című drámáját a versenyprogramban mutatták be. Az iráni származású, de Angliában és Franciaországban élő filmes sajtótájékoztatóján kijelentette: "nevetségesnek" tartja az irániak eljárását, hiszen senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy kimondja, amit gondol. "Hiszek a szólásszabadságban. Hiszek abban, hogy mindenki oda utazhat, ahova akar, és úgy gondolom, hogy Panahinak most itt kellene lennie" - mondta Pitts.

Pitts még a tavalyi elnökválasztás előtt kapott engedélyt az iráni hatóságoktól a forgatásra. A véletlen egybeesés folytán éppen a tüntetések idején filmezett, és bár munkája egy iráni férfiról szól, aki ámokfutásba kezd, mert a feleségét a teheráni demonstrációk során megölik, a rendező leszögezte, hogy a filmet nem politikai kiáltványnak szánta, csupán bizonyos általános érvényű kérdéseket akart megfogalmazni. "Olyan kafkai szituációt mutat be a film, ami sok országgal kapcsolatba hozható, ezért univerzális témáról van szó" - hangsúlyozta. Mint mondta: reméli, hogy Iránban is bemutatják majd alkotását, hiszen "nem egyoldalúan" ábrázolta a körülményeket.

A másik iráni produkció, amely kedden a berlini közönség elé került, Nader Davoodi dokumentumfilmje, a Red, White and the Green. Az egyórás, kézi kamerával felvett film szintén a számos halálos áldozatot követelő ellenzéki tüntetések napjait idézi fel. Megörökíti a választások előtti reményeket és félelmeket, majd szemtanúként mutatja be az ellenzék és a kormányerők közötti véres összecsapásokat.