Juhász László műgyűjtő üzletember pécsi népművelői tanulmányai idején került kapcsolatba a kortárs művészettel. Gyűjtői tevékenységét Amerigo Tottal és Szabó Sipos Tamással való ismeretsége alapozta meg. Kollekcióját többek közt Varga Leon Gábor, Lajta Gábor, Zsenya Buzukova, Halmi Horváth István, Romvári Márton művei alkotják, de külföldi utazásai során is rendszeresen vásárol kortársgalériákban. Öt évvel ezelőtt tervezte el, hogy Siófokon művészeti centrumot alapít, amelynek helyszínéül az autópálya közelében található, üresen álló kenyérgyár épületegyüttesét szemelte ki; emellé később a szomszédos telken lévő szódagyárat is megvásárolta.

Lourdes Grobet: Dr. X és lánya, 2006

Műértő

A 3000 négyzetméteres kenyérgyárban minimális átalakítást követően 2007 nyarán rendezett először kiállítást, ahol a hozzá, illetve a gyűjteményéhez közel álló magyar művészek mutatkozhattak be. Időközben felhívta Frank O’ Gehryt telefonon, aki idős korára hivatkozva nem vállalta el ugyan a múzeumépítési projektet, a tárgyalások eredményeként azonban Siófokra küldte műveit, amelyeket a közönség 2008 nyarán egy nagyszabású kiállításon láthatott. A következő évben Juhász László kínai utazásainak folyományaként kínai kortársművészeti galériák anyaga érkezett Sanghajból a kenyérgyárba. Idén a mexikói kortárs fotóművészeté a főszerep, mellette régi balatoni plakátok és Scott Draves amerikai szoftverművész munkái tekinthetők meg október végéig.

A tárlatokat a korábbi években 3-4 ezer látogató kereste fel, idén a szervezők 6-8 ezer vendégre számítanak. Juhász László fiatal szakemberek, Sz. Szilágyi Gábor művészettörténész, Flanek Péter kreatív szakember és Lantos Péter közgazdász bevonásával alakítja ki a kiállítási programot; a leendő művészeti és tudományos központ koncepcióját is közösen formálják, fejlesztik. A tárlatok tervezésében két alapvető irányt jelöltek ki, s a jövőben is ezek lesznek meghatározók. A kiállítások egyik része olyan nemzetközi sztárművészek munkásságát mutatja be, akiknek a neve brandként működik, s eleve nagyszámú közönséget vonz. A többi viszont a magyar közegben furcsa, ismeretlen, és egzotikus vagy fantasztikus voltánál fogva kíváncsiságot ébresztő művészetet hoz el Siófokra. Jövőre a tervek szerint barcelonai szoftverfestők és videoművészek performanszaival telik meg a kenyérgyár, de közben más alkotókkal is intenzíven folynak a tárgyalások.

Juhász László terveit Siófok városa is támogatja, hiszen a helybéliek számára létkérdés lenne egy egész évben közönségcsalogató attrakcióként működő, nívós intézmény létrejötte. Az önkormányzat megvásárolta az üzletembertől az ingatlanokat, s folyamatban van egy - a művészeti és tudományos központ megvalósításáért folyó - másfél milliárdos EU-pályázatának elbírálása. A város eddig 450 millió forintot költött a projektre. Ennek mintegy kétharmadát az ingatlanok megvásárlására fordították, amelyeket az év egyik felében a város, másik felében, májustól októberig Juhász László üzemeltet. Az állagmegóvás, az épületek működtetése és a nagyszabású kiállítások évente mintegy 10-15 millió forintos költséget jelentenek a vállalkozó számára, amely csak kisebb részben térül meg.

A közelmúltban kiírt és lebonyolított építészeti pályázat győztes terveinek megvalósítása jövő ősszel kezdődhet meg az EU-támogatás elnyerése esetén. A kiírás azt az elvárást fogalmazta meg, hogy a pályázók törekedjenek az ötvenes években épült kenyérgyár épületszerkezetének, arculatának megőrzésére, ugyanakkor olyan terveket készítsenek, amelyek Bilbaót álmodják Siófokra - vagyis magáért az épületért is érdemes legyen elzarándokolni a városba. A felhívásra több mint 60 pályázat érkezett, amelyeket szakértő zsűri bírált. A fődíjat Tarnóczky Tamás Attila nyerte az Építészkohó Kft.-vel. Az építtetők 33 millió forintot költöttek a pályázat lebonyolítására, illetve az első helyezett és további 13 pályamű megvásárlására. A terveket a nyár folyamán a kenyérgyárban mutatták be a közönségnek.

Tarnóczky Tamás Attila terve szerint a kenyérgyár és a szódagyár épülete a föld alatt áll majd összeköttetésben. Az előbbi - a hetvenes-nyolcvanas évek folyamán hozzáépített toldalékoktól megszabadítva - a művészeti kiállítások helyszíne lesz (látványpékséggel és gasztronómiai egységekkel is kiegészítve), az utóbbi pedig -- korszerű gépészeti megoldásokkal - tudományos, oktatási és ismeretterjesztő központként funkcionál. A jövendő 320° Művészeti, Oktatási és Tudományos Központban összesen nettó 8000 négyzetméternyi kiállítótér áll majd rendelkezésre, a fennmaradó mintegy 4000 négyzetméteren felnőttoktatásra, szakmai továbbképzésekre, tudományos előadások, konferenciák rendezésére lesz lehetőség. Juhász László elképzelései szerint ezek a tevékenységek fogják megszólítani és bevonzani a közönséget, illetve eltartani a házat.

Spengler Katalin