Tetszett a cikk?

A hálátlan, az apját megalázó, megverő, sőt megölő fiú motívuma, etikai problémája legalább 2300 éves. A példázat számos változatát és továbbélését mutatja be egy friss írás.

Talán nem kell különösebben magyarázni Locke szellemének jelenlététét a liberális demokrácia intézményeiben vagy az APEH működésénél. A derék gnosztikusok gondolatai is felismerhetők a Csillagok háborúja epizódjaiban vagy épp Berkeley-é a Mátrix trilógiában. Ám hogyan kerül Arisztotelész, a trákiai géniusz évezredek múltán egy magyar parasztporta küszöbére? De kérdezzünk csak vissza: Ha nem is testi valójában, de szellemében – már miért ne adomázhatna csibukolva Arisztotelész az ámbituson? Már miért ne foglalkoztathatnák ugyanazok az etikai problémák az egyszerű embereket is, mint egykor a nagy filozófust?

Péter László irodalomtörténész cikke az októberi Tiszatájban erről szól. Olyan kulturális motívumok kacskaringós útját, transzformációját, olykor reinkarnációját követi nyomon, amelyek évezredes eredetűek, s valószínűleg a mostani nemzedékekkel sem tűnnek el nyomtalanul. Szerzőnk a folklór és az irodalom izgalmas és termékeny kölcsönhatását szép hasonlattal érzékelteti: „Mint a víz körforgása a természetben: eső, pára, felhő, eső…”

A szegedi tudós a gyermeki hálátlanság mesei tanulságának három motívumát járja körül. Az egyikben az idős, munkaképtelen ember „önként” vagy a könyörtelen tradíciónak engedve követ el öngyilkosságot. Sánta Ferenc novellája (Sokan voltunk), amelyben a narrátor öregapja a büdösbarlangban leli halálát, vagy a japán Fukazava hasonló témájú írása (Zarándokének), egyáltalán nem előzmények nélküliek, a feleslegessé vált idős ember öngyilkosságának vagy halálba segítésének eredete a folklórban gyökerezik, s a magas irodalom is már az 1950-es évek előtt (ekkor íródott mindkét novella) rátalált. Szerzőnk a motívum továbbélését is bemutatja, hogy miképpen folklorizálódott, variálódott újra egy kalendáriumi történet révén. A különleges az, hogy nem a magyar (gyilkos barlang), hanem a japán változatot (a kosárba való leeresztés, a hálátlan fiú aktív közreműködése) díszítette, mesélte el egyéni módon a nagybánhegyesi Zsofka néni.

Az efféle kulturális nyomkereséseknek már csak az a természetük, hogy az olvasó eltunyult memóriáját is mozgásba hozzák. Így ugrott be, hogy az öregek „önkéntes” halálával Dobos Ilona és Bosnyák Sándor néprajzkutatók is foglalkoztak, előbbi egyenesen azt állította, hogy a szokás valaha Székelyföldön és Dunántúlon is elterjedt volt. A leghíresebbről, a gyilkos Torjai-büdösbarlangról Jókai is beszámolt, de a kénhidrogén 1870 után aligha szedhette tovább áldozatát, mert a barlang száját ajtóval lezárták. Maradtak viszont a történetek.

A gyermeki hálátlanság másik motívuma, amikor az apa vályúból vagy fatányérból etetné a nagyapát, vagy rossz köntösbe, lópokrócba öltöztetné őt, mire az unoka arra figyelmezteti az apját, hogy márcsak ő is ezt fogja vele tenni. Erre persze az apa többnyire megjuhászodik, s belátja szívtelenségét.

Ennek durvábbik változata, amikor a rossz fiú egyenesen agyba-főbe veri az idős embert, s hajánál fogva hurcibálja, mire az öreg arra kéri, hogy az ajtónál tovább ne tegye, mert egykor ő is csak a küszöbig cibálta az apját. Na, ez a példázat származik Arisztotelész Nikomakhoszi etikájából (i. e. 330). És ez jelent meg mások mellett Bornemissza Péternél, Dugonics Andrásánál és Illyés Gyulánál. De nem csak náluk, hanem a paraszti szóhagyományban is.

„Nem csodálatos, hogy írástudatlan parasztok emlékezete évezredeken árt megőrizte a görög filozófus erkölcsi példázatát?” – lelkendezik Péter László. Okkal. Ahogy az is borzongató, hogy a fenséges írásbeliségnek köszönhetően mindennek nyoma maradt, és minden barbarizmus dacára vannak még emberek, akiket ez lázba hoz.

(Tiszatáj, 2010/10) 

Zádori Zsolt

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Itthon

Putyin „hülyéi” és a Fidesz

A 2. Orbán-kormány irányítani képzeli a demokráciát. Lehetséges-e, s ha igen, jó lenne-e? Valóban annyira hatékonyak az illiberális rendszerek? Rendszerszerű-e a „hülyeség”, van-e ellene védelem? Sárkány ellen sárkányfű?

Itthon

Oszkó szerint a kormány

A választás üzemmódból, „ebből az intellektuálisan beszűkült állapotból a Fidesz egyelőre nem tudott kizökkenni”, nem képes kormányzati munkára váltani – vélekedik Oszkó Péter volt pénzügyminiszter a Mozgó Világnak adott interjújában. De vajon jogos-e a bírálat?

Tech

Pingvinszerű lehetett minden madár őse

Milyen közös őse lehetett a Földet benépesítő számtalan madárfajnak? Hogyan festett a protomadár? Madarat tolláról. És a madárőst meg mijéről?

Kult

Piros kora, Kádár kora, Péter kora

„A romok közti mindennapi élet, a Kádár-rendszer ellentmondásokkal teli világa lett az elvesztett otthonom, mert senki sem választhatja meg gyermekkora színtereit. És járhattam volna rosszabbul…” György Péter emlékezik.

Itthon

Örvénylik a Duna, elszivárog az idő

Egy ország vált a ’80-as években amatőr vízügyi mérnökké és ökológussá. Áramlási küszöbérték, duzzasztótelep, mederkotrás, sarkantyú, hordalékeróziós és transzport folyamatok, üzemvízcsatorna… A bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás a rendszerváltás egyik érdemi nyitánya volt.

Itthon

Alkotmányozás: csak lassan azzal a kétharmaddal

A kormány einstandolná az alkotmányt. Kétharmados parlamenti többségét alkotmányozói felhatalmazásként értelmezi. Valójában az alkotmányozás széles társadalmi konszenzust igényelne, ami lehet, hogy megvan, de a Fidesz nem keresi az alkotmányos partnerséget.

Kult

Szánandó idióta-e az értelmiségi?

Átszellemült arccal könyvébe mélyed a tudós értelmiségi, miközben környezete a romlottság, az erőszak és az alpáriság terepe. XVI. századi metszet üzen a mának.