Az Úr és kutya egyszerű kérdést jár körbe. Ha a kutya társ, a gondolkodó ember társa, akkor annak előbb vagy utóbb nemcsak magáról, hanem a legjobb barátjáról: a kutyáról is gondolkodnia kell. Deák Krisztina rendezésében Bálint András a világirodalomból válogatott, de főként a magyar szerzők humoros, tragikus vagy épp tragikomikus szövegein keresztül elmélkedik arról, mi is egy úrnak a kutya – és a kutyának mit jelent egy úr?

radnotiszinhaz.hu

hvg.hu: Babits, Karinthy, Kosztolányi, Dsida jenő, Tóth Krisztina, Márai, Esterházy, Bächer Iván: tőlük látható és hallható sok fontos reflexió kutyatartóktól, kutyákról. Hogyan alakult ki az előadás koncepciója és miért pont ezeket a szövegeket választották?

Bálint András: Azért több szerzőtől válogattam, mert nem találtam egyetlen olyat írót sem, akinek a bőrébe belebújtam volna. Azt biztosan tudtam, hogy Karinthy Frigyes Tomi című versére szeretném az estet építeni, így is lett, annak ellenére, hogy ez a darab csak az est közepén hangzik el. Köré képzeltem el egy ívet a kutyatartás különböző aspektusairól. A magyar irodalom hihetetlenül gazdag a kutyák iránt érzett vonzalom megfogalmazásaiban, és persze a világirodalomban is számtalan példa van: Kafka, Hemingway, Arthur Miller mind nagy kutyabarátok voltak. Hamarosan fotókiállítást is rendezünk erről a soha nem múló, kölcsönös vonzalomról itt, a Radnóti Miklós színház előterében.

hvg.hu: Miért éppen a kutyák? Csak nem azért, mert egy sikeres előadáshoz a jó szöveg mellett egy gyerek és egy kutya is kell?

B.A.: Fontos volt számomra, hogy a szívről, a szeretetről, az egymásra utaltságról tudjak beszélni. Érzelmes akartam lenni. A Karinthy-vers éppen erről szól: a szívről, a szeretetről. Hogy nem lehet a kutyánkról beszélni szív nélkül. De az is koncepció volt, hogy a gyilkos kutya, a szörnyeteg, a mauthauseni rém is előkerüljön, amikor a kutyák parancsra az ember ellen fordulnak. A gyilkos kutya ugyanis az ember műve. A szövegek kiválasztásánál azt is figyelembe kellett vennünk, hogy egy korombeli úr zsáneréhez passzoljanak. Nem akartam édelgő vagy jópofa irányba menni, és nem akartam sztorizni. Karcos szövegeket kerestem. A Thomas Mann-novella adta az est címét, miközben akár Kosztolányitól is származhatott volna, hiszen ő három szöveggel szerepel. Babits Mihály Ádáz kutyám című versét már többször mondtam, tehát evidens volt, hogy most sem maradhat ki. Hetvenöt perces lett az előadás, rengeteg tanulnivaló szöveg volt, szóval: kemény munka volt, még kutya nélkül is.

hvg.hu: Hogyan jött az ötlet, hogy a kutya is „megszólal” a színpadon?

B.A.: Amikor Deák Krisztával eldöntöttük, hogy legyen kutya a színpadon, le kellett mondanunk a mi saját kutyánkról, mert ő már nagyon öreg. Akkor viszont egyértelmű volt, hogy poén kell: legyen szórakoztató, legyen színház! A produkciónak ez a része egyébként még folyamatosan fejlődik: meg az utolsó próbák alatt is belekerült két új sor. Schneider Zoltán adja Bajusz hangját, és nagyon jó benne. Találtunk műveket, ahol a kutya „beszél”.

radnotiszinhaz.hu

hvg.hu: Volt kutya-casting?

B.A.: Nekem is golden retrieverem van, ez a fajta kedves, fegyelmezhető és engedelmes. Bajusz gazdái vakvezető kutyákat képeznek ki, és mivel kiváló a vérvonal, kölykei is mindannyian „dolgoznak”. Most azt találtam ki, hogy minden próba előtt húsz percet a kutyával töltök fent a színpadon. Ez, úgy tűnik, működik. Az első próbákon még lejárkált a kanapéról, elkalandozott, de a kolléga úr ma már teljesen nyugodt és együttműködő.

hvg.hu: Az állatszereplőkkel forgatott filmek stáblistáján mindig feltüntetik, hogy az állatoknak semmi bántódásuk nem esett. Bajusz bírta a próbákat?

B.A.: Napról-napra jobban élvezte, lépésről-lépésre ügyesen betanulta a gageket: behozza az újságot, iszik, figyel, reagál. Közben új, közös feladatként bekerült egy dal is a darabba, egy duett Bajusszal. Fontosnak tartottam, hogy a játékosság és meghittség érvényesüljön a színpadon. Néhány napja volt egy olyan próba, ahol a közönség is jelen volt, Bajusz pedig egyáltalán nem zavartatta magát. Elöl, a nézőtéren láttam valakit, aki mozgolódott, az elvonta kicsit a figyelmét, odakapta a fejét, ennyi. A takarásban sem szabad ilyenkor mocorogni, mert az megzavarhatja a kutyát. Kíváncsi vagyok, a premieren, majd azt követően rutinosan elnéző lesz, vagy úgy viselkedik, ahogy egy kutyánál természetes.

radnotiszinhaz.hu

hvg.hu: Nem kockázatos színészként egy olyan dramaturgiai helyzetet követni, amire leginkább a kiszámíthatatlanság a jellemző?

B.A.: A kiszámíthatatlanság ebben a speciális darabban kalkulált kockázat, de éppen ez benne az érdekes. Bizonyos, előre nem kiszámítható helyzetekben improvizációra lesz szükség, vagy legalábbis: fel kell készülni az improvizációra. Észnél kell lenni, rögtönözni kell, majd az adott pillanatban vissza kell térni az eredeti helyzetbe. Akárcsak a való életben: „ott tartottam, hogy…” Minden egyes próba rengeteg tanulságot hozott, és keményen dolgoztunk azért, hogy az előadáson tökéletesen tudjunk együtt játszani.