Amikor Damien Hirst hatezer dollárért beszerzett cápája gondosan preparálva, egyszerű, formalinos tartályban 1992-ben a londoni Saatchi Gallerybe került, a fél világ felhördült. Gusztustalan. Beteg. Zseniális. Az üzlet, vagy ha úgy tetszik, preparáló üzem beindult, Hirst mára az egyik legfelkapottabb művész lett. A Sunday Times 2010-es listája szerint ő a leggazdagabb ma is élő brit képzőművész: vagyonát két éve 215 millió fontra becsülték. Bármit csinál, egymást tapossák a hírességek egy eredeti Hirstért: Madonna, Victoria Beckham és Elton John is lelkes gyűjtő.

Jól, éppen a nyári olimpiára időzítették retrospektív kiállítását a modern művészek Mekkájában, a Tate Modernben. Huszonöt év agymenésének java tuti siker: még a közel 16 fontos (körülbelül 5500 forintos) belépőjegy sem riasztja el a látogatókat. Sőt. Sokan úgy tologatják a babakocsit a kettévágott, preparált tehén között, mintha az anyatejjel együtt egy kis Hirstöt is csepegtetnének gyermekükbe.

László Éva Lilla

A híres gyémántkoponya

Hol kezdjük? A kiállítás 14 jól bejárható termében egy-egy korszak termését csoportosították. A híres gyémántkoponya - For the Love of God - külön teremben, a földszinti Turbine Hallban látható, és június 24-ig ingyen lehet farkasszemet nézni vele. „Ünnepelni akartam az életet, pokolba a halállal” – olvasható Hirst magyarázata a bizarr alkotásról készült tájékoztatóban. És vajon mi lehet pofátlanabb fricska, mint a halál egyetemes szimbólumát a luxust jelképező gyémántokkal preparálni? „Arra emlékeztet bennünket, hogy halandók vagyunk” - így Hirst.

Az ötletet egyébként díszes, mexikói koponyák látványa ihlette, de egyesek szerint John LeKay 1993-as kristályból kifaragott koponyáját akarta überelni. Hirst viszont azt mondta: egyszerűen csak be akarta fektetni időközben felgyülemlett pénzét. „Amikor az ember csak termeli és termeli a pénzt, érdemes felhasználni, nem pedig felhalmozni” – magyarázta. Végül potom százmillió dollárért kelt el a babramunkával kidolgozott befektetés, amit az a konzorcium vett meg, minek Hirst is tagja. A 18. századi emberi koponya platina változatát 8601 gyémánt borítja. A fogak eredetiek, a homlokcsontra pedig egy 52,4 karátos rózsaszín darab került. Eredeti.

AP

A cápa, ami egykor megmozgatta a gyomrokat

A minimalizmus híveként Hirst egyszerű, fehér szélű formalinos tartályba helyezte híres, preparált tigriscápáját (The Physical Impossibility of Death int he Mind of Someone Living.), ami 2004-ben 6,5 millió fontért kelt el. A gyűjtő, aki ennyit fizetett vágyai tárgyáért, Steven A. Cohen volt, a Forbes tavalyi listája szerint Amerika 35. leggazdagabb embere (8,3 milliárd dolláros vagyonával). A cápa viszont a vételkor már rendesen bomlott, ezért Hirst vett egy újabb állatot, amit a Natural History Museum preparátoraira bízott. Konzerválásán 16 órán át tíz ember dolgozott. A kettes számú ragadozó került 2007 őszén a New York-i Metropolitan Múzeumba. A reprodukció persze azonnal vitára sarkallta a művészetkedvelőket és művészettörténészeket: azon rágódtak, hogy újra alkotható-e egy mű, és ha igen, nem veszít-e értékéből.

Ragadozók. A második tigriscápa

AP/ Matt Dunham

A legendás cápa a lelke a londoni retrospektívnek is, igaz, a látogatók már nem rettennek meg tőle. Holott Hirst annak idején éppen erre vágyott. Ahogy egy korábbi interjúban elmondta: bízott benne, hogy az állat ijesztő lesz, a látogatók úgy érzik majd, mintha fel akarná őket falni. Nos, az egyik babakocsiban ülő kisfiú nevetve nézett farkasszemet a kitátott szájú tigriscápával. Hirst halakat, tehenet, sőt, kisborjút is preparált, ezeket mind meg lehet csodálni, a vécén ülő szarvast - ami egyik patáját a mosdókagylóra helyezi - viszont nem hozták el a tárlatra. A félbevágott tehenet rejtő két tartályt egymás közelében helyezték el, hogy könnyedén el lehessen férni közöttük, szemügyre véve az állat belső szerveit.

hvg.hu

Az öntörvényű Hirst - 12 éves korától anyja nevelte - nem csak halott lények tálalásában élte ki kreativitását. Első pöttyös képe (azonos méretű, különböző színű vibráló pöttyök hófehér vásznon), a Spot Painting 1986-ban született. A kísérletező, ekkor még tanuló művész különböző méretben és színkombinációban előrukkolt spotjaival. A legendás, LSD című képének eladhatóságát és értékét megkérdőjelező illetőnek a Sotheby's 2008-as árverésén azzal vágott vissza: „A festmény annyit ér, amennyiért el tudod adni. Minden attól függ, hány ember akarja megszerezni”. Nos, ezen az aukción rekordbevételt termeltek a Hirst-darabok: összesen 111 millió font folyt be a kasszába.

AP/ Mary Altaffer

A Tate Modern kiállításán a Medicine cabinets, a gyógyszeres szekrények első, és továbbfejlesztett változatait is kiállították: Hirst gyógyszeres dobozokat, fiolákat, és üvegcséket zárt szekrénybe. Aztán egy patikusnak is dicséretére váló szobát is berendezett. A szekrény továbbfejlesztett változata a tükrös hátterű, három méter hosszú darab, polcain 6136 pirulával. A Lullaby Springnek elnevezett mű megdöntött minden rekordot, amit élő művész alkotásáért fizettek: a katari emír 19,2 millió dollárért vitte el. Hirst a bravúrt cigarettacsikkekkel és gyémántokkal is megismételte.

AP / Kirsty Wigglesworth

Persze, ha már retrospektív, nem maradhatott ki a szórásból Hirst első állatos kompozíciója, az 1990-ben kitalált Thousand Years sem. A legyes tartály, alján a megnyúzott, kivérzett tehénfejjel és a körülötte szálló, abból lakmározó ezernyi léggyel. Amelyik nem bírja a gyűrődést, elhullik „Ez volt az első, hogy élőt alkottam, olyat, amit nem tudtam befolyásolni” – vázolta Hirst a tehénfejes kompozíció lényegét. És nem tévedett: a zsigereket megmozgató látvány a legtöbb látogatót letaglózza.

hvg.hu

Hirst halálhoz és legyekhez való vonzódását bizonyítja a több millió elhullott példányból álló, első pillantásra bolyhos szőnyegnek látszó valami. Mondjuk, hogy kép. És ha már az apró, repülő lényeknél tartunk, a pillangószárnyakból kirakott, színpompás, leginkább selymes anyagra emlékeztető mandalákat is megnézhetjük. Különleges élményre lehet számítani az egyik szobában, ahol speciális körülmények között - a teremőrök feje a párás melegtől rendre pirosas színben játszik - hatalmas, színpompás pillangók között lehet sétálni. A falakon elhullott lepkékből kirakott képek, finom pasztell árnyalatokban, de akad olyan vászon is, amin több száz báb sorakozik. A pillangók viszont szabadon szállnak. Ahogy Hirst is. És aki arra tippel, hogy a furcsa lelkivilágú művész hajlamos az önpusztításra, nem téved. Tíz évig alkohol- és drogmámorban úszott - a kilencvenes évek elején rákapott a kokainra. Ma már háromgyermekes apa. Kis beütéssel.

(Damien Hirst retrospektív kiállítása szeptember 2-ig látható a londoni Tate Modernben.)