Egy régen nem látott szuperügynökkel kapcsolatban elvárható minimum, hogy gyorsabb, rugalmasabb és vonzóbb legyen, mint amikor utoljára találkoztunk vele. Ez a folytatások továbbírása szempontjából általában nem probléma, feltéve, ha van még életben lévő, esetleg kómában fekvő ügynök.

Már senki nem azt kérdezi, miért hagyta ott Matt Damon a Bourne-sorozatot, inkább azt, milyen Jeremy Renner A Bourne hagyatékban. Legyen elég annyi, Renner nemcsak a bombák földjén mozgott biztonságosan: bár kicsit visszaköszön Daniel Craig nyúzottsága, Renner elszánt, kitartó és hordozza a legyőzhetetlenség illúzióját, vagyis rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek egy képtelenségekre építő filmhez szükségesek.

A Bourne ultimátumban Damon nem hagyott elvarratlan, tovább bonyolítható szálakat, csak leesett állú munkáltatókat, romot és port. Tony Gilroy ebből a kémszakmailag reménytelen helyzetből kaparta ki az új sztori magját. Ha Bourne-nek nincs jövője, nézzük meg, mit tartalmaz a múlt, a hagyaték, mármint az eddigi 1 milliárd dolláros bevételen felül. A hagyaték természetesen maga a probléma, amely veszélyezteti az új programok – ezek mind’aljas, már beindított forgatókönyvek a világ valamelyik részén való kellemetlenkedéshez – lebonyolítását.

uipdunafilm

A Nemzeti Kutató-elemző Csoport igazgatója - a reggelire öregítő kapszulából a szerephez szükségesnél kettővel többet bekapott Edward Norton -  vezeti a korábbi programokban részt vett öt, még életben lévő ügynök eltakarításának hadműveletét, a további folytatás szempontjából megintcsak vészjósló elnevezésű Végkifejletet. A likvidáláshoz természetesen korlátlan lehetőségekkel rendelkezik

A megmaradt ügynökök valóban szuperek, ám egyben jól kontrollálhatók, mert valamennyien egy ördögi emberkísérlet alanyai. Egy gyógyszergyártó vállalat – a neve nem érdekes, a lényeg, hogy  nemzetbiztonsági felhatalmazással etikátlan és ellenőrizhetetlen kísérleteket végeznek – olyan pirulákkal machinál, amivel nemcsak az emberek fizikai, hanem a szellemi kondíciói is megváltoztathatók. Kicsit bütykölni kell a kromoszómán, majd bizonyos pirulák adagolásával el lehet érni a kívánt hatást: létrejön a nagy akcióhűségű, minimális empátiával rendelkező gyilkológép kifejlett és bármikor bevethető példánya.

Ezt nem is érdemes tovább magyarázni: a viselkedés tervezés régi maszlag, nincs a világon olyan krimi szerző vagy olimpiai csapatvezető, aki ne valami olyasmiben bízna, hogy ez a módszer valóban létezik. Az izomcsoport- illetve agytekervény kondicionáló tablettákkal persze egy idő után le kell állni, mert az intelligencia is egy drog, amiből ha egy kémfilmbe túl sokat helyeznek el nem a feszültséget, az unalmat fokozza.

A kémek egymás után hullanak, kinek testét a szöuli metróban találják meg  - szakaszjegy elég hozzá, tehát kisköltségvetésű beavatkozás -, van kivel drón végez a havasokban - ez nem olcsó és főleg nem környezetbarát. Aaron Cross (Renner) azonban a Bourne-filmek szó szerint vízjelszerű lebegési jelenetétől kezdve a záró motorkerékpáros üldözésig kitart, a köztes időt pedig tájékozódási futással valamint az emberkísérletekben korábban aktív, ám meghasonlott doktornő (Rachel Weisz) bekerítésével tölti.    

Tony Gilroy, a korábbi forgatókönyvíró rendezőként is megfelelően működik, de azért az látszik, hogy a pinkpirulát jobban szereti, mint a zöldet. A szer hatása rengeteg magyarázkodásban, körülményeskedésben, az új történet felépítése szempontjából nyilván szükséges fontoskodásban mutatkozik meg.

A korábbi Bourne-filmekhez képest kevesebb az akció, ám ami benne van annyira jó, hogy valószínűleg az egy apró fotóval megidézett Jason Bourne is szívesen végigcsinálta volna.

A Bourne hagyaték

Rendező: Tony Gilroy

Főszereplők: Jeremy Renner, Rachel Weisz, Edward Norton 

hvg.hu-értékelés: 3/5