A csütörtök este bemutatott La vie d'Adele (Adele élete) című alkotás a tuniszi-francia Abdellatif Kechiche rendezésben az első kritikák szerint az idei seregszemle első "nagy filmje", a főszerepet alakító 19 éves Adele Exarchopoulos a női alakítás díjának egyik nagy esélyese lehet a vasárnapi díjkiosztón.

A Julie Maroh Le bleu est une couleur chaude (A kék egy meleg szín) című képregénye alapján készült háromórás francia alkotás egy két nő közötti szenvedélyes szerelmi viszony története. A rendező a filmvásznon ritkán látható módon, konkrét képekkel egyszerre mutatja meg a testi vágyak és az érzéki szerelem kialakulását.

A film első fele néhány hét alatt játszódik, amikor is a gimnazista Adele (Adele Exarchopoulos), aki korábban csak fiúkkal járt, találkozik Emmával (Léa Seydoux) egy kékhajú, festőművésznek készülő egyetemistával, akivel felfedezi a szenvedélyes szerelmet. A film második része több év történetét dolgozza fel: Adele a szerelemnek köszönhetően megismeri önmagát, nővé válik és megtalálja hivatását a tanításban.

A rendező a bemutató előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy nagyon sokat dolgozott a testek szép megmutatásán, az arcok és a fények közeli filmezésén, ugyanakkor nem egy "aktivista filmet" akart készíteni.

"Nem tudom, miért foglalkoztam volna külön a homoszexualitás kérdésével. A legjobb mód, ha erről a témáról akarunk beszélni, az, hogy úgy filmezzük, mint bármilyen szerelmi történetet" - hangsúlyozta a rendező, aki egyszerűen "egy pár történetét akarta elmesélni". Hozzátette: "A szereplőimre úgy tekintettem, mint két egymást szerető emberre; az, hogy két nőről van szó, egyáltalán nem foglalkoztatott".

Melegszerelemről szól a kedden bemutatott amerikai versenyfilm, a Behind the Candelabra is, amelyben Steven Soderbergh a legendás amerikai homoszexuális showman-zongoraművész, Valentino Liberace egyik szerelmi viszonyát dolgozta fel Michael Douglasszal és Matt Damonnal a főszerepben.

A második legjelentősebb szekcióban, az Un certain regard (Egy bizonyos tekintet) elnevezésű programban hatalmas sikert arató L'inconnu du lac (Ismeretlen a tónál) című francia thriller, Alain Guiraudie rendezésében. A történetben egy fiatal homoszexuális férfi egy melegek által látogatott nyári üdülőhelyen beleszeret egy homoszexuális gyilkosba. A rendező ebben a filmben is elsősorban a férfiak közti testi szenvedélyt akarta megmutatni.

"Minden ami szex a filmekben, a pornóhoz szokták sorolni. A nagy érzelmekkel teli szerelem pedig másfajta kategória. Én a kettőt akartam ötvözni. De soha nem provokatív szemszögből fogtam fel a témát" - hangsúlyozta a rendező Cannes-ban.

A kritikusok szerint ezeknek a filmeknek az az újdonsága, hogy először láthatók a nagyközönség számára készült nagyszabású alkotásokban olyan konkrét homoszexuális jelenetek, amelyek eddig csak amerikai kísérleti filmekben fordultak elő. Mégpedig azért, mert ezek az alkotások elsősorban a szerelem egyetemességéről, és nem annyira a homoszexualitásról szólnak. Az idei válogatás másik fő témája a véres erőszak.

A dán Nicolas Winding Refn legújabb, Bangkokban játszódó filmjét, Az irgalmatlant a kanadai Ryan Goslinggal a főszerepben, több néző egyszerűen nem bírta végignézni a kegyetlen jelenetek miatt. A film egyik hőse, az igazságosztó rendőr ugyanis szamurájkarddal karokat vág le, szemeket szúr ki vagy egyéb módon megöli a bűnösöket.

A rendező elmondta, hogy úgy dolgozik, mint egy "pornófilmes". "Az számít, ami felizgat. Nem tekintem magam erőszakos személyiségnek, hanem az erőszakos képeket mutatom meg, és nem tudom megmagyarázni, honnan jön ez" - hangsúlyozta a dán alkotó.

A kínai rendező, Csang Ko-csia Touch of Sin (A bűn érintése) című filmjében négy párhuzamos történetet dolgoz fel a gazdasági fellendülés következtében kialakult társadalmi egyenlőtlenségek sújtotta Kínában. Nála az erőszak - a mexikói versenyfilmhez, Amat Escalante Heli című, a mexikói kábítószer-kereskedők világáról szóló alkotásához hasonlóan - a társadalmi helyzet kifejeződése. Amat Escalante számára az erőszak eszköz arra, hogy "elgondolkoztassa" a nézőket arról, "mi nem működik Mexikóban".

"Úgy vélem, morális szempontból a mi felelősségünk az, hogy olyannak mutassuk meg az erőszakot, amilyen az valójában, azaz szomorú és szennyes" - vélte Cannes-ban a mexikói rendező. Hozzátette: "Az erőszak önmagért való megmutatatása engem nem érdekel. De a mexikói valóság sokkal rosszabb annál, mint ami a filmben látható".