Szabó Kimmel Tamás: "Őszintén? Szerintem győzni fog a szar."
Szabó Kimmel Tamás eljátszotta Hamletet és Endre királyt, a legdurvább kritikát mégis azért kapta, mert elvállalta a tehetségkutató műsor vezetését egy kereskedelmi csatornán. Most a Társas játék című sorozat második évadjában láthatja újra a közönség az HBO-n, miután nem folytatja Vidnyánszkyval a Nemzetiben. A bulvárhajszáról, az Alföldi-éráról és a jövőről kérdeztük.
hvg.hu: 24 évesen kapott főszerepet nagyjátékfilmben, aztán elfogadta a TV2 műsorvezetői felkérését a Voice-ban, most pedig a Társas játék című HBO-produkció második évadában játszik. Máshol mintha máshogy épülne a színészi pálya, előbb a szappanopera, utána a nagyobb felkérések.
Szabó Kimmel Tamás: Nálam ez így alakult, örülök, hogy ilyen sokféle produkciót tudhatok magam mögött. Nem tudom, hogy működnek ezek a dolgok máshol, mindenesetre Magyarországon azért nehéz, mert kisebb a piac mint Amerikában, viszont színészből sok van. Ha bekerül az ember egy filmbe, és utána hívnak újabb és újabb munkákba, az jó. Egyébként itthon már lassan mindenki színész. Ömlenek a napi realitykből az amatőrök, akiket aztán színészként tartanak számon a bulvárújságokban. Szörnyű nagy kár ez a szakmánknak! Már várom, hogy egy orvosos valóságshow is induljon, aminek a végén az ott kiképzett "doktorokat" ráeresztik a népre. Nem, isten ments!
hvg.hu: Kategorikusan elutasítja a bulvárhajszát, feltétlenül rosszabb az a kolléga, aki belemegy?
Sz. K. T.: Nem, legfeljebb nem tudja a határt, hogy mikor csinál már magából bohócot. Másrészt érthető, ha valaki félelemből teszi, mert úgy gondolja, ha nemet mond, akkor elesik lehetőségektől. Szerintem hosszú távon sokkal kifizetődőbb, ha az ember csak a munkájára koncentrál, és nem mutogatja magát mindenféle tartalom nélkül. A Voice-ot azért vállaltam, mert nagyon izgalmas feladatot láttam benne. Egy világszínvonalú műsorban, ahol a tehetségen van a hangsúly, úgy gondoltam, remek dolog részt venni. Nagyon sokat tanultam például a koncentrációról. De hiába nem mutogattam a lakásomat, vagy voltam főzőcskézős műsorban, azért így is sokan beskatulyáztak.
hvg.hu: Akkor nem is vállalná újra?
Sz. K. T.: Még nem tárgyaltunk a folytatásról. Természetesen nem zárkózom el előle. Attól függ, hogy épp milyen más felkéréseim lesznek, ezek alapján mérlegelnék, hogy melyik munkából mennyit profitálhatok szakmailag.
hvg.hu: A Társas játékból például mit profitál?
Sz. K. T.: Először is a Társas játék nem olyan szappanopera, amit naponta láthatunk a tévécsatornák esti műsorán. Ez egy színvonalas sorozat, amihez olyan filmrendezőket kértek fel, akik szakmailag megkérdőjelezhetetlenek. Nagyon jó lett a forgatókönyv is, a második évad már teljesen magyar produkció [az első évad izraeli licensz alapján készült – a szerk.] Amikor kijöttem a castingról, azt éreztem, hogy Milán karaktere rám van írva, ez rólam szól. Rengeteg a hasonlóság bennünk. Ami pedig különösen tetszett, hogy egy sokszínű szerepet kellett eljátszanom, ami túlmutat a szerelmes fiú, jófiú, rosszfiú kategóriákon. Fantasztikus színészekkel dolgozhattam együtt, jó operatőrrel, remek rendezőkkel. Igényes munka, öröm volt benne részt venni, és hálás vagyok érte. Vicces: két éve, az előző évad plakátját látva városszerte, irigykedtem, hogy nem én vagyok rajta.
hvg.hu: Önt pedig sokan irigyelték a Hamlet miatt. Milyen volt Alföldi dirigálása alatt megformálni azt a szerepet, amire minden 50 alatti férfi színész vágyik?
Sz. K. T.: A Hamlet-szerep valójában formált rajtam. Sokat tanultam belőle, de maradt bennem hiányérzet. Kár, hogy nem játszhattuk tovább. Alföldinek is ez volt véleményem szerint az egyik legjobb rendezése a Nemzetiben. Jól tudtunk együtt dolgozni, sokat bátorított, mert frusztrált voltam attól, hogy mekkora falat, és valóban az is volt. Szerintem jól sikerült. Biztos lehetett volna jobb is, de nekem meghatározó élmény marad.
hvg.hu: Most Alföldi más szerepben is kitette magát a nagyközönség ítéletének, az X-faktor zsűritagjaként. Ugyanolyannak látja a képernyőn, mint rendezőként?
Sz. K. T: Hitelesnek látom, de egy színházi próbafolyamat és egy tehetségkutató között óriási a különbség! Mindenesetre én jókat szórakozom rajta, szerintem önazonos, kellően határozott, kritikus és vicces.
hvg.hu: Nem tudott vagy nem akart megegyezni Vidnyánszkyval. A világot jelentő deszkákat komplett lecseréli a képernyőre? Esetleg megfordult a fejében, hogy máshol boldoguljon?
Sz. K. T.: Egyébként nem értek egyet a Szózattal, hogy itt élned-halnod kell. Láss világot, legyél olyan, mint egy szivacs! Tudjad, hogy mik a hagyományaid, tudjad, hogy honnan jöttél, de menjél és fedezd fel a világot! Nekem is van ilyen vágyam, de ha mindenki elmegy, semmi nem fog változni itthon. Nagy váltás volt az életemben, amikor bekerültem a Nemzetibe 24 évesen, sokáig volt egy olyan érzésem, hogy jobb nem is jöhet. Ez persze hülyeség, de tényleg nagyon jó emberekkel dolgozhattam öt éven át. Nem volt könnyű, amikor vége lett. Most a kőszínházi létet egy időre inkább szkippeltem. Színház azért lesz az életemben, hiszen az Orlai-produkcióval fogunk együtt dolgozni a közeljövőben. Ez számomra most a lehető legtökéletesebb, mert az egy kiváló műhely, színvonalas előadásokkal.
Közben szerencsére több filmes felkérésem is volt: a Társas játékon kívül még két tévéfilmet forgattam, egy Batthyányról szóló filmben szerepelek László Zsolttal Vecsernyés János rendezésében, Szász Attila pedig egy túszejtős akciófilmet készített A berni követ címmel, ami egy 1958-as igaz történetet dolgoz fel. Két svájci magyar emigráns betör a berni magyar nagykövetségre, és túszul ejti a magyar nagykövetet. Kádas Józseffel vagyunk ketten a túszejtők, Kulka János pedig a nagykövetet játssza.
hvg.hu: Az számít, hogy hány emberhez jut el? Nincs hiányérzete a Voice dömpingje után?
Sz. K. T.: Most azokhoz így is el fogok jutni, akik eddig nem jutottak el a színházba. Nem vagyok annyira exhibicionista, hogy folyamatosan mutogassam magam. Tisztában vagyok vele, hogy kitettem magam az ablakba, és például a Voice révén sokkal nagyobb közönségem lett. Az adások után özönlöttek a rajongó, de az ítélkező hozzászólások is a Facebookon: volt buzizás, meg, hogy mennyit bakizom. Most jobb a nyugi. Nem érdekel a politika, nem érdekel a politika a színházban, nem érdekel a színház a politikában. Minőségi dolgokra kell törekedni, olyan emberek között, akikkel érdemes. Én ezen emberek közé sorolom magam, és hála istennek, vagyunk még sokan.
hvg.hu: Akkor hisz abban, hogy az igényesebb, tartalmasabb szórakozásnak is lehet létjogosultsága?
Sz. K. T.: Őszintén? Szerintem győzni fog a szar. De sosem lehet feladni a reményt. Én is csináltam már olyat, amire visszatekintve azt mondom, hogy katasztrófa. Viszont törekszem a jobbra. A mentalitásunkon kellene inkább változtatni, túllépni az utálkozáson, az irigykedésen és a pitiáner játszmákon. Ha mindenki arra koncentrálna, hogy a saját dolgában tökéletes legyen, sokkal előrébb lennénk. Nem félni kell az európai színháztól, hanem ügyesen és okosan összehozni a mi egyedi színházi kultúránkkal. Bátornak kell lenni és mindig megújulni.
hvg.hu: Mi okoz sikerélményt? Vonzza az a csillogás, amiben a hollywoodi színészek részesülnek?
Sz. K. T: 10-12 éves korom körül találtam ki, hogy Oscar-díjat kell nyernem. Azon gondolkodtam, hogy milyen érzés lehet egy Leonardo DiCapriónak eljátszani a Titanicban a főszerepet egy akkora stábbal. De sosem a csillogás vonzott, hanem hogy a számomra fontos emberektől megkapjam a megfelelő visszajelzést. Ez ösztönöz, illetve az, ha egy munka után úgy dőlök hátra, hogy mindent megtettem, és nem sumákoltam el.
hvg.hu: Kinek a visszajelzése számít?
Sz. K. T: Az osztályfőnökeim Novák Eszter és Ascher Tamás voltak rám a legnagyobb hatással, Kaposvárról pedig Török Tamás. De Zsótér Sándor is inspirált, amikor együtt dolgoztunk. A feleségemre is hallgatok, és a két legjobb barátomra, az egyik színész, a másik viszont egészen más területen dolgozik, mégis tud olyat mondani, amiből tanulok. A kritikákból is lehet meríteni, persze jobban esik, ha elismernek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
