Levele bevezetésében megjegyzi, hogy bár eddig sem értett egyet Vidnyánszky Attila megnyilvánulásaival, de a szeptemberben a Heti Válaszban és az Origón megjelent interjú után betelt nála a pohár. „Leginkább elvakult vagdalkozás, vagy gyűlölet-ars poetica lehetne ennek a sajátos műfajnak a neve, amelyet – minden bizonnyal öntudatlanul! – művelsz” – írja.

Hozzáteszi, hogy „ez a fajta közbeszéd nálunk a Kádár-korszak lezárultával már-már feledésbe merült, de – hála Neked –, most újra feltámad, s bár ez nem nagy dicsőség, mára a színház, illetve a kultúra területén immár elválaszthatatlanul a nevedhez fűződik”. E megnyilvánulás-műfaj jellemzői a színháztörténész szerint az aktív politikai szerepvállalás a regnáló hatalom mellett, az ex cathedra kijelentések, a folyamatos inszinuálás, hatalomfitogatás és megfélemlítésre törekvés.

MTI / Földi Imre

Karsai idézi Vidnyánszky színházi provokációról vallott nézeteit, és azokat az 1970-es évekbeli Népszabadság feljelentő-inszinuáló, alattomosan fenyegető stílusához hasonlítja. Visszautasítja azt is, hogy a Nemzeti Színház igazgatója, aki számos tisztségével a magyar színház „élet-halál ura”, vita helyett azzal vádol egyes konkrétan meg nem nevezett értelmiségi köröket, hogy fel akarják számolni a nemzeti kultúrát, magyar nyelvet, magyar színházat. „Ha nem vetted volna észre, a színházban ma Magyarországon kizárólag Te vagy abban a helyzetben, hogy felszámolj bármit, ami másnak érték, hogy parancsuralmi módon tedd kizárólagossá az általad vallott értékeket” – szögezi le Karsai.

„Te már jó ideje valamely homályos okokban gyökerező, ám minden megnyilatkozásodból jól érzékelhető megbántottságból, sértődöttségből és ezen alapuló, múlhatatlan bosszúvágytól hajtva kijelentesz, megbélyegzel, kirekesztesz: árkokat ásol. Lehet, hogy naiv vagyok, mégis azt kérem Tőled, hagyj fel politikai indíttatású, a színházi életet mérgező hatalmi játszmáiddal, s térj vissza az alkotáshoz!” – írja Karsai, aki nyílt levelét először a Heti Válasznak küldte el, hiszen ott jelent meg az interjú, amelyre reagál. A lap azonban nem méltatta válaszra publikálást kérő levelét, így az végül a Beszélőre került fel.