Leginkább a zeneszerző zseni és polgárpukkasztó botrányművész karakterek fúziójaként definiálható a még életében ikonná vált Frank Zappa, akit 21 évvel ezelőtt,1993 december 4-én, 52 éves korában győzött le a rák.

Több mint hatvan nagylemezt magába foglaló életműve mára alapvetéssé vált, a szövegeiben rejlő éles társadalombírálat pedig talán aktuálisabb, mint valaha. Zappa beszólt a kisembernek, a politikusnak, a selyemfiúnak és a bigott egyháznak is, miközben gyakorlatilag minden létező műfajból merítő zenéjével kulturális forradalmat indított. A teljesség igénye nélkül, összeszedtünk néhány mérföldkövet.

null

Freak Out! (1966)

Zappa zenekarának, a Mothers Of Inventionnek már a debütáló lemez meghozta az áttörést. Ám az önmagát nagyjából egy évtizeddel megelőző, nyers felfogás, odamondás és az éledezeő progresszív hajlamok önmagukban nem lettek volna elegek ahhoz, hogy Zappa hivatalosan is elismert tényezővé váljon: a lemez felett producerként a többek között John Coltrane és Bob Dylan hátországából ismerős Tom Wilson bábáskodott.

Hot Rats (1969)

Bár 1966 és 1969 közt Zappa több mint hat lemezt jelentetett meg, a Woodstock-korszak kellős közepén megjelenő Hot Rats korongja adta a legnagyobb löketet a már alaphangon forrongó, önmagát reformáló könnyűzenei életnek. Zappa egyébiránt jó kapcsolatot ápolt a hatvanas évek mindenkori ikonjával, Jimi Hendrixszel is, akinek több gitárja - köztük a Monterey Festival színpadán felgyújtott, kultikus Fender Stratocaster - is Zappa, amúgy jelentős gyűjteményébe vándorolt.

Sheik Yerbouti (1979)

Egy hihetetlen termékeny évtized megkoronázása Zappa egyik legismertebb szólóalbuma, a Sheik Yerbouti. A két év alatt stúdióban, illetve  élő koncertek során rögzített tizennyolc szerzeményt tartalmazó lemezen olyan kaliberű zenészek hallhatók, mint Terry Bozzio, Peter Wolf vagy Patrick O'Hearn. A Sheik Yerboutit a Rolling Stone beválogatta minden idők legjobb albumai közé.

Joe's Garage (1979)

Az album három felvonásban, két dupla és egy szimpla lemezre osztva jelent meg. A Joe's Garage gyakorlatilag Zappa saját színdarabjának megzenésítése. A dalokból kibontakozó történet azt járja körül, mi történik akkor, ha a zenét betiltják. A 2008-ban, Los Angelesben valóban színpadra állított mű mára kultikussá lett hanganyagán rengeteg zenész és hatalmas háttér-stáb dolgozott.

Jazz from Hell (1986)

Zappának Grammy-díjat is hozó, teljes egészében instrumentális lemez nyitás volt a nyolcvanas években szárnyait próbálgató digitális hangzások felé: az album teljes anyagát - az 1982-ből származó St. Etienne kivételével - a Synclavier nevű programozható samplerrel rögzítették. A lemezen dalálható Night Schoollal azonos címen a zenész egyébként éjszakai tévéműsort is szeretett volna indítani, bár ebből végül nem lett semmi.