hvg.hu: Több mint 40 éve állnak a színpadon. Hogy bírják?

Ian Gillan: Nem hiszem, hogy bármi titok lenne ebben. Ön, jól érzi magát, amikor felkel?

hvg.hu: Időnként.

IG: Én viszont jól, mert imádom a munkám. Ráadásul most fantasztikus körülmények között lehetek. Nagyon könnyű például most turnézni, főleg összehasonlítva azzal az időszakkal, amikor szinte gyerekként elkezdtük ezt az egészet. Akkor még nem voltak sofőrök, roadok, külső segítség. A cuccok állandóan tönkrementek, így néha mi voltunk a műszerészek, autószerelők is. Egy szobában kellett aludni, egész éjjel vezettünk, hogy egyik helyről eljussunk a másikra. Nagyon kemény volt. Most meg bérelt repülőgépünk van, így maximum három órát utazunk naponta. Hetente öt koncertet adunk, tavaly 48 országban jártunk.

hvg.hu: A Deep Purple tagjai közül szinte mindenki a 40-es években született, azaz jóval túl vannak a 60-on. Életfogytig rock and roll?

IG: Nem vagyok ebben annyira biztos. Van az a pont, amikor le kell lassulni egy kicsit. Amíg fizikailag képes az ember rá, addig rendben van. De azt nem mondom, hogy könnyű minden nap két órát a színpadon lenni, mindig jól kinézni. Egyre nehezebb, de egyelőre jól mennek a dolgok.

hvg.hu: Hogy látja, változott a közönség az elmúlt pár évtizedben?

IG: Ma is leginkább fiatalok járnak koncertekre, hiszen ha az embernek gyerekei születnek, már nem a bulik a legfontosabbak. Ennek ellenére elég sok ember jelenik meg a mi generációnkból is a nézőtéren, nyilván ők inkább hátul ülnek, nem elől ugrálnak. És sokan jönnek gyerekeikkel, unokáikkal is, ami fantasztikus érzés. A zenekar hatodik tagja mindig is a közönség volt.

hvg.hu: Az 1993-as Battle Rages On című lemezük Anya című dalában két magyar szót is felfedeztünk, a pusztát és az anyát. Hogy kerültek ezek a szövegbe? Netán, amikor 1987-ben vagy 1993-ban itt jártak Magyarországon, akkor hallotta ezeket?

IG: Igazából Ritchie (Ritchie Balckmore gitáros, alapító tag, aki 1993-tól nem játszik a Deep Purple-lel – a szerk.) akart ehhez a számhoz valamilyen egzotikus ízt. Én pedig kicsit személyessé akartam tenni a dalt. Hogy is mondjam? Például a Woman from Tokyo sem igazán egy konkrét japán nőről szólt. Sokkal inkább az első alkalomról, amikor Japánban voltunk. Amikor hallottam a pusztáról, az alföldről, megjelent előttem egyfajta romantikus kép. Valaki az ügynökségtől pedig bedobta az „anya” kifejezést. Ha kreatív író az ember, akkor sok mindenből létrejöhet valami.

hvg.hu: Egyébként tudja, mit jelent az anya szó magyarul?

IG: Nem.

 hvg.hu: Édesanya.

IG: Óh, tényleg! Azt hiszem valamikor tudtam. Kösz, hogy eszembe juttatta.

 hvg.hu: 1987 óta több mint 10 koncertet adott a Deep Purple Magyarországon. Volt arra valamikor idejük, hogy körbenézzenek?

IG: Igen, amikor először voltunk, akkor felfedeztük Budapestet. Bementünk a múzeumokba, sétálgattunk a városban, többször átkeltünk a Dunán. A legtöbb városban így van ezzel az ember, amikor először van ott: megnézzük a nevezetességeket, a Vörös teret, az Eiffel-tornyot, a Sydney Operaházat vagy a Grand Canyont. Nagyon izgalmas dolog más országokba utazni először. De amikor már másodszor is arra járunk, nem foglalkozunk ezzel, mert megvannak az emlékeink, már készültek képek minden nevezetességről. Olyankor viszont már valószínűleg van ismerős a lemezkiadónál, egy újságíró vagy bárki, akivel találkoztunk az előző turné során. Így amikor elkezdünk egy újabb turnét, olyan két-három héttel az indulás előtt jönnek az e-maileket „Á, jöttök Budapestre, jöttök Moszkvába, jöttök Párizsba vagy Milánóba” és ilyenkor talán elmegyünk együtt vacsorázni vagy valami hasonló. Nagyon várom, hogy találkozzak néhány régi baráttal, akikkel beszélgethetek mindenről, kultúráról, politikáról, zenéről. Megtudom, mi történik az egyes országokban.

hvg.hu: Tud valamit a magyar népzenéről vagy rockzenéről?

IG: Nem túl sokat. Nem eleget ahhoz, hogy valami értelmeset mondjak róla. Felismerem az eredetiségét, de nem tudok részleteket mondani.

hvg.hu: Nincs is kapcsolata magyar rockzenészekkel?

IG: Magyarországon nincs.

hvg.hu: De más országokban azért előfordul, ugye?

IG: Persze, de azért azt tudni kell, hogy nem alakulnak ki mély barátságok ezekkel az emberekkel, hiszen egyszer találkozunk 2-3 évente. De azért kommunikálunk. Ki tudja, lehet, hogy valamelyikkel egyszer együtt fogunk játszani. Amikor megkérnek, küldjek egy új lemezt, megteszem nekik.

hvg.hu: Néhány évvel ezelőtt bejárta a hír a világsajtót, hogy a zenekar elfogadta orosz vezető politikusok meghívását, akiknek a magánbuliján zenéltek. Eljönnének a magyar miniszterelnök magánrendezvényére is?

IG: Hát, ezt nem igazán akartuk nyilvánosságra hozni. Azért kapta fel a média, mert Medvegyev elnök annyira izgatott volt a koncert miatt, hogy a hivatala kirakott egy fényképet a koncertről. Csak nagyon kivételes esetben mondunk igent ilyen felkérésekre, csak ha tudjuk, hogy a meghívó régóta a rajongónk, és valamiért fontos, hogy elfogadjuk a meghívását. Ez is általában valami különleges eseményhez kapcsolódik. De ha meghív a magyar miniszterelnök… Soha sem lehet tudni.

hvg.hu: Az egész világon, így Magyarországon is a Smoke on The Water című számmal azonosítják leginkább az együttest. Egy 2011-es interjúban azt mondta, azért lett népszerű ez a dal, mert jó a története, jó refrénje és riffje. Pofonegyszerűnek hangzik. De akkor miért nincs ezer másik hasonlóan ismert rock dal? Szóval mi az igazi titka?

IG: Nem látok itt semmiféle rejtélyt. Minden olyan elem megvan benne, amiről beszéltünk korábban: egyszerű a szerkezete, jó a refrén, meg hasonlók. Azt hiszem, könnyen azonosítható Deep Purple-hangzásként. Tényleg nincs más ötletem. Tudta, hogy az első verziója hét perc hosszúságú volt? Soha nem játszották a rádióban, pedig a színpadon mindig nagy sikert aratott. De csak azután lett sláger, miután a háromperces, rövidített változatot piacra dobtuk. Igazából fogalmam sincs, hogy miért haraptak rá az emberek. Nagyon nehéz rávenni az embereket arra, hogy megváltoztassák valamiről az álláspontjuk. Elég sok focistát ismerek, mert érdekel a sport, és jómagam is fociztam fiatalabb koromban. Van néhány olyan sportoló, aki kiváló volt játékosnak, és tehetséges énekesnek is. Miután abbahagyták a sportot, éneklésből akartak karriert csinálni, de ez lehetetlen. Az emberek nem akarnak másképp elfogadni, mint ahogy eredetileg megismertek. Ez az emberi természet része.

hvg.hu: Azt mondta, hogy a dal maga a zenekar. Meg tudná határozni, mi az, ami a Deep Purple-t Deep Purple-é teszi?

IG: Tudja, oda lehet adni ugyanazokat a hangszereket különböző embereknek, de az nem fog Deep Purple-nek hangzani, ez biztos. Akkor mi teszi azzá? A dalok? A zenekar története során többször változtak a tagok is. Azt hiszem, hogy a zenekar egyik kulcsa a ritmusszekció, amely egyedien, a heavy rock többi zenekarától eltérően fogja fel a feladatát. Valószínűleg jobban szerkesztettek az alapok. És szerintem az egyediséget sokkal inkább a megírt dalok, a zene adja, semmint a zenészek. Egy biztos: azonnal felismerhető a mi hangzásunk.

hvg.hu: Az egész világot megrázta Jon Lord 2012-es halála. Ha egy mondatban kellene értékelnie egykor zenésztársát, mit mondana róla?

IG: Azt hiszem Jon minden kreatív energiát magába tudott szívni, és amit alkotott ezekből, az még kreatívabbá vált. Figyelemre méltó úriember volt, kiváló zenész, és igazi barát. Bár elhagyta ezt a fizikai világot, még mindig nagy ereje van. Elmondok valamit. Minden nap fejtek keresztrejtvényt. És ahányszor leírom a D betűt, mindig hallom Jon hangját, amint morogva azt mondja: „Soha nem tudom olvasni az írásod”. Kis dolgok, amelyek velem maradnak. Nem érzek szomorúságot. Áldás, hogy ismerhettem, és az, amit együtt csináltunk, erőt ad nekem.

Deep Purple

Az együttes 1968-ban Roundabout néven alakult Hertfordben. Nevüket Peter DeRose azonos című dalából vették át. A stílus egyik legismertebb és legnagyobb hatású zenekara, amelyet sokan a Led Zeppelin és a Black Sabbath mellett a heavy metal előfutárának tartanak. 1969 nyarán alakult ki a klasszikus felállás (Ian Gillan, Roger Glover, Jon Lord, Ian Paice, Ritchie Blackmore), ami 1973-ban felbomlott. Ez a felállás jelentette az együttes legsikeresebb korszakát, s olyan klasszikus rockdalokat hagyott az utókor számára, mint a Black Night, a Fireball, a Highway Star, a Child in Time vagy a minden idők egyik leghíresebb gitár riffjével indító Smoke on the Water. Ezt követően az együttes még kiadott néhány lemezt a 70-es évek derekán, de 1976-ban feloszlott a formáció. 1984-ben újra összeállt a klasszikus felállású Deep Purple, azonban újra tagcserék sújtották a zenekart. 1994-ben Steve Morse lett az együttes gitárosa, 2001 óta pedig Don Airey kezeli a billentyűs hangszereket. A zenekar különböző felállásait a Mark előszóval különböztetik meg (Mark I, Mark II, Mark III, stb.) A világszerte több mint 100 millió lemezt eladott együttes (ebből 7.5 milliót az USA-ban) bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint a leghangosabb popzenekar. Az együttest a VH1 kinevezte a 22. "legnagyobb hard rock előadónak”. Magyarországon több alkalommal jártak: 1987-ben, 1991-ben, 1996-ban, 1998-ban, 2003-ban és 2006-ban. 2007. november 6-án felléptek a Budapest Sportarénában, de a 2010-es StarGarden-fesztivál első napján is koncerteztek. És felléptek 2013. augusztus 3-án Székesfehérvárott a Fezen fesztiválon. Erről cikkünket itt olvashatják. A Deep Purple február 17-én lép fel a Papp László Sportarénában.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!