hvg.hu: Leonardo Da Vinci rajongónak mondaná magát?

David Goyer: Gyerekként az voltam. Teljesen lenyűgözött, mert még mielőtt megtudtam volna róla, hogy művész volt, már hallottam arról, hogy feltalálta a tankot és a géppuskát, és azt is éreztem, Batman karaktere is sokat merít belőle, így nagyon vonzó figurának találtam. Furának gondoltam, hogy Michelangelóval, a kor másik leghíresebb művészével kifejezetten utálták egymást. Michelangelo egyfolytában kritizálta Leonardo öltözködését és művészetét, egy történet szerint két alkalommal tettlegességig fajult a nézeteltérésük. Bár Botticellivel barátok voltak, Leonardo mégis sokat kritizálja őt is a naplójában, elégedetlen a perspektíváival, a háttereivel, hasonlókkal.

hvg.hu: A Da Vinci démonai sorozatot történelmi fikcióként harangozták be. Mennyiben történelmi és mennyiben fikciós a sorozat?

DG: A történet Leonardóról szól, de leginkább a hozzá kapcsolódó mítoszról, a képzeletünkben betöltött helyéről. Ha körülnézel, akkor az egész világon találhatsz Leonardo-pólókat, olyan felsőket, amin Csubakka vagy éppen egy rohamosztagos a Star Warsból Vitruvius-tanulmányként van ábrázolva. Vannak Leonardo akciófigurák, és még sok más, hozzá kötődő reklámfogás. Szóval feltettem magamnak a kérdést: miért lett ennyire népszerű, miért mozgatja meg ennyire a fantáziánkat? Így a sorozat Leonardóról szól, de a hozzá kötődő mítoszról és a képzeletünkben betöltött helyéről is.

David S. Goyer (jobbról a második) és a sorozat szereplői Cannes-ban.

AFP / Valery Hache

A legnagyobb különbség a valóság és a mi sztorink között az, hogy az igazi Leonardo nem építette meg az összes tervét, nem voltak meg hozzá a szükséges forrásai. Tudomásunk szerint a repülő gépezet elkészült, de a géppuska, az orgonaszerű muskéta, vagy a hatalmas számszeríj nem. Ez a legnagyobb különbség. Azt hiszem, a sorozat sokkal kevésbé lett volna érdekes, ha ezekkel a találmányokkal csak tervrajzok formájában ismerkedhetünk meg, és nem láthatjuk őket működés közben. Az első évadban  legalább négy nagy találmányát megépíti, és használja is őket. Ez a legnagyobb hozzátoldás. A ruhák, a kosztümök egyértelműen nem akarnak történelmileg pontos látszatot kelteni, inkább a képzelet szüleményeiről van szó, így ez is egy lényeges eltérés. De a szereplők nagy része tényleg létezett, az alapvető kapcsolatok valódiak, és számtalan, a sorozatban szereplő esemény tényleg megtörtént.

Volt, ahol finomítanom kellett a valós történeten. Da Vinci törvényen kívüli fiúként született egy olyan korban, amikor az ilyesmi megbélyegezte az embert. Ha elolvassuk a naplóját, akkor egyértelművé válik, hogy ezt a keresztet hordoznia kellett: fattyúként, törvényen kívüli fiúként felnőni. Van egy híres levél, amit az apjának írt, amikor megszületett annak első törvényes gyermeke. Ezt láthatjuk ugyan a Bargelloban forgatott jelenetben, de amit Leonardo valójában megírt, az sokkal durvább volt annál, mint ami a sorozatban szerepel. A producerem megkért ugyanis, hogy finomítsak rajta. Ez az apjának írt levél tényleg kíméletlen volt, és tudom, hogy a féltestvérével sem jött ki később. Megörökölte a nagybátyja otthonát, de a testvére megpróbálta megszerezni tőle azzal az érveléssel, hogy törvénytelen fiúról van szó. Aztán halála után mégis rájuk hagyta a házat. Igen, úgy gondolom, nagyon is tudatában volt annak, hogy fattyúként kell élnie. Az öröklés, a céhekbe való belépés és hasonlók során bizonyos esetekben tilalmakba ütközött. De végül képes volt átlépni a korlátokon, amelyek közé kényszerült.

hvg.hu: Egy interjúban azt mondta, ha Da Vinci ma élne, akkor az eszköze az információ lenne.

DG: Leonardo az információ szabadságáért küzd. A nyomdagépet Gutenberg 1452 körül találta fel, nem sokkal sorozatunk eseményei előtt. Vagyis korábban az írástudatlanok aránya igen magas volt, csak a királyok, királynők és pápák tudtak olvasni, a könyveket kézzel másolták, díszes kódexeket készítettek. Egyszerre tudatos és véletlenszerű, hogy a sorozatunk eseményei egy olyan korban játszódnak, ahol épp feltalálták a nyomdagépet, beindult a tömegnyomtatás, egyre többen tanultak meg olvasni, és így végül bekövetkezett az egyházszakadás. Vannak a régi rend hívei, mint például a Vatikán, akik akkoriban titkos archívumokat készítettek, és nem volt érdekük az írástudás terjesztése, mert így nem tudták uralni az információáramlást. Most is egy hasonló konfliktust láthatunk akörül, hogy ki ellenőrzi az internetet Amerikában. Egy vitás kérdésről van szó, ahogy a Microsoft és a Linux esetében a nyílt forráskódú szoftverek kapcsán is. Úgy gondolom, ha Da Vinci ma élne, akkor valószínűleg a nyílt forráskódú tartalom és a szabad internethasználat mellett tenné le a voksát, és a Vatikán lenne a Microsoft.

hvg.hu: Mit gondol, ez a kortárs Leonardo megosztaná a közönséget?

DG: Biztosan, mert mindenki idős emberként gondol rá, afféle bölcs öregként, mint amilyen Merlin is.

hvg.hu: De talán az új generáció máshogy áll hozzá, a mai tinik például, akik még nem igazán ismerik, és a történelmet a számítógép segítségével tanulják.

DG: A nézők egy része biztosan dühbe gurul majd, amiért megosztó a sorozatunk... elvégre fikció is. De emiatt nem kell aggódni, hozzászoktam már a karrierem során.

hvg.hu: Felhasznált kortárs személyeket is Leonardo karakteréhez?

DG: Oppenheimert és az atombombán dolgozó tudósokat nagyon érdekesnek találtam, mert ez Da Vincivel kapcsolatban is elgondolkoztató: a tudós, aki tudományos céljai érdekében lepaktál az ördöggel, vagy éppen a Védelmi Minisztériummal, hogy pénzt szerezzen a kutatásához, és így végül tömegpusztító fegyvereket fejleszt ki. Ez nagyon hasonló Leonardo híres leveléhez, amellyel Lorenzo Medicihez jelentkezett hadimérnöknek. Lorenzo nemet mondott, Milánó hercege viszont elfogadta az ajánlatot. Vicces, szinte szó szerint ugyanaz a két levél. Csak a neveket változtatta meg. Lenyűgözőnek találom, hogy egy humanista vegetáriánus több pénzt keres hadimérnökként, mint művészként, számomra ez a kettősség nagyon érdekes. Ezért ezzel sokat foglalkoztunk a sorozatban. Feltalál egy géppuskát, egy tankot, egy oldalkocsit vagy egy ágyút, amelyet gőzzel lehet működtetni, de teljesen más tészta ezt meg is építeni, és látni működés közben, amikor emberek halnak meg miatta. Ezen Leonardo sokat gondolkozott, nem is tudom, hányszor szembesült vele valójában. A sorozatban viszont foglalkozunk mindezzel, a második, harmadik és negyedik részben, így Leonardo a vívódása miatt kicsit Einstein és Oppenheimer sorstársa lesz. Ilyen szempontból mindenképpen kapcsolódik kortárs személyekhez is.

fox.hu

hvg.hu: Mit jelent a önnek, hogy ezúttal a televízió képernyőjére, és nem mozivászonra kell terveznie?

DG: Most először dolgozom előfizetéses kábeltévénél. Az amerikai tévéknél sokkal több a megkötés, a hirdetők miatt körültekintőnek kell lenned, néha rögzítik, hogy ezt és ezt nem mondhatod, így ennél a sorozatnál sokkal nagyobb szabadságot kaptam, mint amit eddig megszoktam. Ez a műsor sokkal inkább hasonlít egy filmre, de remek lehetőség, hogy regényszerűen meséljünk el egyetlen történetet 8 órán keresztül, sőt, ha elég szerencsések vagyunk, akkor 50-60 órán át. 

Amerikában szerintem lassan beköszönt a fizetős kábeltévék aranykora. Számtalan remek sorozat készül az Egyesült Államokban, elég ha csak a Drótra vagy a Totál szívásra gondolunk, ami talán nem annyira jutott el Európába, de az ilyen műsorok mégiscsak igazolják a műfaj létjogosultságát. Szerintem egyre merészebb dolgokat készítenek a fizetős csatornákra, lassan a mozikat is túlszárnyalják. És egyre több filmes közeledik a fizetős kábeltévék világához... És máshonnan is nő az érdeklődés, mert rengeteg érdekes dolog történik ezen a területen.

hvg.hu: Miért pont Tom Rileyt választotta ki a főszerepre?

DG: Kétségbe voltunk esve, el kellett kezdenünk a forgatást... Persze inkább ír, mintsem mediterrán kinézetű, de egy ilyen szerepre a lehető legjobb színészt akarod kiválasztani. Ő bejött, és valahogy át tudta adni, ahogy Da Vinci fejében ezernyi gondolat cikázik, a veszély érzetét, ráadásul vicces és sármos volt. Úgy éreztem, meg tudott ragadni valamit Leonardóból. Nem gondoltam, hogy igazán számít az, hogy nem mediterrán kinézetű.

fox.hu

hvg.hu: Lehetséges, hogy Leonardo meleg volt. Gondolt már arra, hogy így ábrázolja őt? Ez megváltoztatná a történetet?

DG: Igen, a személyes véleményem az, hogy valószínűleg biszexuális volt. És vannak, akik egyetértenek ezzel. Anélkül, hogy sokat elárulnék a történetből, annyit azért elmondok, hogy ezzel foglalkozni fogunk az első évadban. Annak közepe táján lesz pár meglehetősen ellentmondásos epizód... A sorozat készítése közben több szenvedélyes vitánk is volt - én amúgy ezeknek örülök, ahol én azon az állásponton voltam, hogy tiszteletlenség lenne vele szemben, ha ezt a részletet kihagynánk. Meglátjuk. Én tényleg komoly vitákra számítok.

Köszönjük az interjúhoz a FOX csatorna segítségét.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!