„Nem baj, hogy nem öltöztem ki?” – cukkolta haverját az újpalotai srác a róluk szóló film bemutatóján. Ha azt hisszük, meg tudjuk tippelni, mik foglalkoztatják a fiatalokat, nincs igazunk. Sokkal érzékenyebbek és élesebb a szemük, mint azt gondolnánk. Az idén útjára indított XVID projekt keretében a KOMA Bázis a videó formanyelvét hívta segítségül legújabb ötletéhez: a lakótelep srácai saját magukról forgathattak filmeket.

Habár a KOMA célja elsősorban az volt, hogy hangot adjon a környéken gyökerező társadalmi problémáknak, ennél jóval kézzelfoghatóbbat alkotott: igazi srácokat és valódi történeteket ismertetett meg. A tévécsatornák által sorra gyártott doku-reality műfaja pont attól népszerű, hogy a hétköznapi élet drámáit hazudja hitelesnek, közben egy ilyen – a zsűriző Fliegauf Benedek szavaival – „mini-szociográfia” manír és ferdítés nélkül is eléri a nézőt.

A tíz fiatal lány és fiú – aki 63 napon át forgatta videóit profi eszközökkel Újpalota utcáin – kérlelhetetlenül a képünkbe tolta – talán nem is mindig tudatosan –, hogy elcsépelt klisékben beszélünk a hajléktalanság vagy a munkanélküliség le nem tagadható jelenlétéről. A filmek nyíltak, őszinték, szórakoztatóak és mégis mélyek lettek, néhol fájó amatőrségükben is.

Mert a kisbolt előtt köpőversenyt rendező fiúk valójában összejárnak sakkozni a hajléktalan sráccal, a lakótelepi "csini csaj" iskola után dolgozik, hogy segítsen a szüleinek, a környék humorzsákja pedig több szakmával se talál munkát öt éve.

Talán leginkább a Palota című film sikerült. Sárközi Jenő Szilveszter, a környéken élő hajléktalan férfi történetének az iróniát sem nélkülöző elmesélése kivételes érzékről tanúskodik – akaratlanul is Petőfi Apostolát idézi számunkra. Mivel közösen szemet hunyunk a jogszerűtlen kunyhóbontások felett, igazán érdekes megfigyelni, hogyan éli Szilveszter a mindennapjait, hogy rakta össze a kunyhóját, hogy takarítja, díszíti, fűti. Rádiót hallgat, bánja, hogy már csak négy lépéssel tud előre gondolkodni a sakkban, sodukut fejt, miközben a macskáját jobban tartja saját magánál. Barátságban él a környékbeliekkel, és arról álmodozik, hogy ha megnyeri a lottót, leszokik a cigiről.

Wágner Csapó József

A film nem egy fárasztó hegyi beszéd, hanem három srác – Góman Márk, Papp Tibor és Surányi Renátó – kendőzetlenül elmesélt sztorija. Nem félnek megmutatni – humorral és időnként igazán profi filmes megoldásokkal –, hogy így is lehet élni. A vetítésre Szilveszter is elkísérte a fiúkat. „Nagyon remélem, hogy kilábalok ebből a helyzetből, és jön valami munkahely. Mindegy milyen, csak jöjjön, megfizessen, és társaságban legyek” – vázolja a hvg.hu-nak a „filmsztárrá” lett hajléktalan a vágyait.

De mit kezdhetnek a suliba járó tinik a munkanélküliség témájával? Az egyik készítő, Blaskó Marcell elmesélte, hogy először eléggé tanácstalan volt ezzel kapcsolatban, és szívesebben vett volna részt az előző projektben. Aztán fokozatosan kiderült, hogy szegről-végről, vagy néha közvetlenül is érintettek a saját és társai családtagjai a munkanélküliség terhében. Így készült el Blaskó Marcell, Dobos Márk és Káté Dóra Spirál című filmje, ami zavarba ejtően intimre sikerült: hús-vér családok engednek be minket az otthonukba, hogy elmondják, csak a gyerekekért éri meg mindig újrakezdeni.

A Hurok című film pedig igazán nosztalgikus tükre a külvárosi kamaszok szórakozási lehetőségeinek, miközben szándékán kívül, gyermeki reflektálatlansággal súlyos kérdéseket is felvet. „Lehet, hogy nem is a szórakozóhelytől féltelek, hanem az utcától?” – vonja le például a következtetést az egyik alkotó, Puporka Erzsébet édesanyja a „mitől féltesz igazán?” – kérdésre válaszolva.

A fiúk, Nagy Attila, Varga András és Borvíz Endre pedig felidézik a külvárosi kamaszok leszűkült szórakozási lehetőségeit. Este már bezárt kocsmák előtt bóklásznak, ahol nappal 245 forint a korsó sör. Azután utcán isznak diszkontos alkoholt, mielőtt bemennek „a Városba” bulizni. Tudták, hogy a szélső kerületek lakói „a Város” névvel illetik a belsőbb részeket, mintha ők, a külvárosiak, tényleg függetlenek lennénk Budapesttől? Vászonra került a 973-as busz: a külvárosba hozó éjszaki járat mindig emblematikus eleme a szélső kerületek szórakozásának, ahogy a külvárosi kamaszok szórakozásának a zenekar alapítása. A jámborabbak a lakótelepi szerepjáték közben vadulnak. Aztán a városi buli után jön a buszmegállótól hazáig tartó, végtelennek tűnő bóklászás a kihalt lakótelepen. Rákos néha tényleg borzasztó.

Wágner Csapó József

Zrínyi Gál Vince művészeti vezető avatott be minket a projekt részleteibe. Mint mondta, a helyi iskolák segítségével találtak rá az alkotó diákokra. Az élményszerűségre mentek rá, és játékokkal vezették rá a fiatalokat, hogyan mutathatják meg a kamerával, amit el akarnak mesélni. „Ahogy én elképzelem a jó szülőt, aki segít otthon matekot tanulni a gyereknek: nem megtanulja helyette, hanem rávezeti. Addig mondja, amíg végül a jó megoldásig eljut a srác. A vágásban segítettünk a legtöbbet, de azt kell mondanom, hogy ők csinálták a filmeket” – magyarázta el a forgatásban játszott szerepüket.

Az elkészült filmeket március 19-én mutatták be a Pólus Filmszínházban. Másnap az Újpalotai Közösségi Házban is levetítik a videókat, 22-én pedig 16 órától lesz zártkörű vetítés a KOMA Bázison. De minél több helyen szeretnék bemutatni az anyagot.

„Tényleg nem vártan jól sikerültek a filmek, ezért megfuttatjuk őket, ahol tudjuk. És nem is elsősorban csak a fesztiválokon. A CEU-t is érdekelné egy ilyen vetítés, és Győrből is jelentkezett egy nyári programsorozat. Mondtuk a srácoknak, hogy ezek az eszközök továbbra is rendelkezésre állnak, és ha nekik bármi eszükbe jut, amiről forgatnának, akkor szóljanak” – vázolta a folytatást Zrínyi Gál Vince.