hvg.hu: Legújabb regényében meghirdetik a szélcsöndharcot. Valóban katasztrófa történne, ha a Kárpát-medencében beköszöntene a totális szélcsend?

Egressy Zoltán: Árvíz esetén árvízharc volt, szélcsendben szélcsöndharc lenne. Ez ironikus írói gesztusnak hathat, valamiféle abszurdnak, de úgy gondolom, egyszerű hiperrealizmus. Miután magyar epicentrummal következik be a kötetben a szélcsönd, nyilvánvaló a katasztrófa.

hvg.hu: Ha huzamosabb ideig nem lenne szél a Kárpát-medencében, tényleg kiszáradna a Tisza, a Balaton, és végképp ellehetetlenülne az élet?

EZ: Nem lenne csapadék-utánpótlás, úgyhogy előbb-utóbb igen. A Duna kivétel, mert az nem a Kárpát-medencében ered. De ezek csak a vízügyi következmények. Teljes lenne a tanácstalanság, a helyzetet mesterségesen nem lehetne megoldani. Az élővilág kipusztulna, hatalmas lenne a szmog, előbb-utóbb kezelhetetlen helyzet alakulna ki. Nyilván felvetődne, ki a bűnös, ki vonható felelősségre. A természet aligha. Nem ideális ellenség.

Túry Gergely

hvg.hu: Ha jól tudom, nem akart politikai pamfletet írni.

EZ: Nem, és nem is szeretném, ha annak olvasnák. Ez egy hatszereplős, szerelmes, fájdalmas, sokféle bonyodalommal tarkított történet, viszont a mai Magyarországon játszódik, így bizonyos dolgok nem megkerülhetők. Egy december eleji napon áll be a teljes szélcsend, és ez társadalmi, szociológiai, kapcsolatrendszeri, pszichológiai, mindenféle következményekkel jár. Értelemszerűen és szükségszerűen megnyilvánul a politika is.

hvg.hu: A regényben ábrázolt apokaliptikus állapotok reális tapasztalatból, a mostanában uralkodó közhangulatból táplálkoznak?

EZ: Egységes közhangulatról ne nagyon beszéljünk, minimum kétféle van abból is, és ezeknek nincsenek egymással kapcsolódási pontjaik. A regénybeli apokaliptikus helyzet meteorológiai okokból jön létre. Az én közérzetem annyira nem vidám mostanában, a Százezer eperfa ezzel együtt nem rosszkedvű, depressziós könyv, sok derű és irónia van benne.

hvg.hu: Mennyiben aktuális a történet, és mennyiben vonatkoztathatjuk el a mai magyar valóságtól?

EZ: Egy történet csak konkrét lehet, "általában" nem lehet írni semmiről. Ez a regény utópia a jelenből. Sok valóságos motívummal, felismerhető hellyel, ettől függetlenül valamelyest azért elvonatkoztatható az "itt és most"-tól. Nem szimpla katasztrófaregény, nem egyszerű szerelmi történet, nem csak egy lenyomat a mai Magyarországról - bár mindenből van benne. Reális, de kicsit elemelt is, szándékaim szerint sokrétű írás. Fontos a nyelve, a zenéje, a szöveg hömpölygése, ment bennem zakatolt szépen, míg írtam.

hvg.hu: A regény fontos elemei a szélcsenddel kapcsolatos földrajzi és csillagászati tudományos elméletek. Ezek valódiak vagy az írói fantáziájának szüleményei?

EZ: Ha írok, az aktuális témával kapcsolatban szinte kényszeresen utánanézek mindennek, aminek lehet. Az információknak végül csak a töredéke kerül be a műbe. A szélről is igyekeztem a lehető legtöbb mindent megtudni, beszéltem meteorológussal, földrajztanárral, vízügyi szakemberrel.

hvg.hu: Furcsa, hogy milyen sokáig nem tör ki a pánik az országban a szélcsend és az egyre furcsább időjárási jelenségek miatt. Ennek mi az oka?

EZ: Ha szmogriadót hirdetnek, nem esünk azonnal kétségbe, a problémák előbb-utóbb meg szoktak oldódni. Viharjelzések esetén sem tör ki pánik. Se narancs, se piros riasztáskor. A regény szereplői abban bíznak, hogy jön majd a szél, kifújja a romlott levegőt. Megemlítődik a szövegben a Costa Concordia története, az utasai az elmerülés pillanatáig nem hitték el, hogy halálos veszélyben vannak. Nevetgéltek azon, hogy most ők a Titanic. Aztán tíz percen belül meghaltak. A regényben is lassan jutnak el a baj felismeréséig, sokáig reménykednek a szereplők a tisztulásban, az előbb-utóbb érkező szélben, az esőben. Advent négy hete alatt játszódik a történet, ami amúgy is a várakozás időszaka.

hvg.hu: Nyilván azt is izgalmas lehetett végigkövetni a hősein keresztül, hogy az ember hogyan viselkedik ilyen apokaliptikus határhelyzetekben.

EZ: A főhőseim, ahogy általában, ezúttal sem világmegváltó váteszek. Hétköznapi emberek, akik alapvetően a saját életükkel vannak elfoglalva. Aztán elkezdenek összetartozni. Az agyukban, a gondolataikban ott vannak életük korábbi szereplői is, ilyen határhelyzetben ez természetes. Gyorsan változik a világ körülöttük, de léteznek szétszakíthatatlan kapcsaik, amelyek meg tudnak ugyan gyengülni, de elszakadni nem képesek.

hvg.hu: A regényhősök sorsfordító találkozásaira a Margit-szigeten kerül sor. Miért pont a Margit-sziget lett a kötet egyik meghatározó, központi helyszíne?

EZ: Van ott egy híres eperfa, mindent túlélt, amit lehetett, még azt is, amit nem: érthetetlen módon az 1838-as árvizet is átvészelte, pedig az nála idősebb, ellenállóbb növényeket is simán elpusztított. Megdőlt az eperfa, de él, a mai napig termést hoz. Ez lett a szélcsendkitörés epicentruma, később aztán itt gyűlnek össze a hősök a sorsfordító pillanatokban.

Túry Gergely

hvg.hu: A regénynek van egy erős misztikus, biblikus rétege is.

EZ: Igen? Nem nagyon szeretném, ha lenne, illetve az azért tény, hogy a szél mindenféle szempontból rejtélyes jelenség, egyfajta transzcendens jellege feltétlenül van. Hogy születik, miből, mikor milyen erős. Nem véletlen, hogy a Szentlélekkel szokták azonosítani, a Biblia tele van széllel kapcsolatos hasonlatokkal, utalásokkal. A regénybeli apokaliptikus világvégehelyzetben, amikor totálissá válik a kiszolgáltatottság, ez a vonatkozás nyilván felerősödik. Felmerül, nem égi büntetés sújtja-e Magyarországot, amely körül - és most már nem a regényről beszélek -, néha úgy tűnik, mintha szép lassan elfogyna a levegő.