„Nézd meg, ott tol fel a dombon egy talicskát egy lány, akit évközben tanítok. El sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer ilyen környezetben látom” – próbálja meg jellemezni a Hello Wood tábor közvetlen, minden felesleges sallangtól megszabadított hangulatát Pozsár Péter, a MOME-n tanító építész-tervező, a kreatív workshop társalapítója.

Talabér Géza

Csórompusztán járunk, valahol Kapolcs és Vígántpetend között, de mégis egészen messze a már javában zajló művészeti fesztivál zajától. Ez az a majorság, ahol annak idején kezdetét vette a ma már huszonnegyedik alkalommal megrendezésre kerülő Művészetek Völgye. Ahogy Hatvany Csaba képzőművész, és egyben házigazda fogalmaz „Csórompuszta a bölcső”.

Ma már azonban egészen másról szól Csórompuszta, mint kezdetben. A Hello Wood építészeti tábora immár harmadik alkalommal költözött erre a szinte mesebeli helyszínre, és töltötte be a Káli-medence egyik legfestőibb szegletét merész, elgondolkodtató vagy egyszerűen csak szellemes fainstallációkkal. Nagyjából száz építészhallgató és egy tucatnyi neves szaktekintély gyűlt itt össze, hogy egy hétre kiszakadjanak a túlzottan elméleti oktatásból, és a fantáziájuknak határt szabó hétköznapokból.

Egy kis alkotótábornak indult, világszínvonalú brand lett belőle

„Az idei tábor olyan volt, mint amilyennek öt évvel ezelőtt megálmodtuk” - fogalmaz Pozsár, aki 2010-ben az építész Huszár Andrással, a kreatív producer Ráday Dáviddal és a designer Bakos Maximmal közösen alapították a Hello Woodot. Akkor, 2010-ben Pozsár és MOME-s hallgatói egy dán Wood-tábor pályázatára készültek falécekből tervezett installációikkal, azonban hiába válogatták be több művüket is, az esemény végül elmaradt. A csapat még így sem vesztette el lelkesedését, és saját maguknak szerveztek tábort egy csongrádi művésztelepen.

Talabér Géza

Azóta azonban nagy utat tett meg a projekt, és az idei táborban már az építész szakma krémje dolgozik együtt a világ minden tájáról érkező fiatalokkal. „Elképesztően izgalmas csapat jött idén össze.  A világ legjobb egyetemein tanító szakemberek izzadnak itt együtt például dél-amerikai fiatalokkal. Itt olyan kapcsolatok alakulnak ki, amelyekre máshol aligha lehet szert tenni” - folytatja lelkesen az alapító. Olyan workshop-vezetők érkeztek egy hétre ide ebbe a világtól elzárt táborba, mint Biayna Bogosian, aki a Columbia Egyetemen és a Los Angeles-i USC School of Architecture-ön tanít dizájnelméletet, vagy Salvador Gilbart Sanz, aki Európa egyik legnevesebb építész irodájának, a Miralles-Tagliabue EMBT-nek a tagja. Hogy mást ne mondjunk, a skót parlament épülete is az iroda tervei alapján készült.

Sztárallűröknek azonban nyoma sincs. Pozsár szerint ugyan mindig van olyan ember, aki nehezebben illeszkedik be ebbe a sajátos alkotói légkörbe, de olyan esetre még nem volt példa, hogy bárki negatív érzésekkel tért volna vissza a táborból.

Talabér Géza

A Hello Wood először talán akkor vált szélesebb körben ismertté, amikor a második táborban megépített installációkat a Sziget fesztiválon is kiállították. Az együttműködés a Szigettel azóta is tart, csakúgy, mint a fa alapanyagokat a tábor rendelkezésére bocsátó Jaf Holz-cal, Közép-Európa vezető fakereskedelmi vállalkozásával. A másik nagy dobás a Hello Wood életében a Művészetek Palotája elé állított, szánkókból készült karácsonyfa volt: ekkor már az is megismerhette a projekt nevét, akit addig egyáltalán nem érdekelt a kreatív építészet, és akkor a Hősök terére kitelepített Budapest feliratról még nem is beszéltünk.

Nappal űrhajót és labirintust építenek, éjszaka önfeledten buliznak

A Hello Wood szellemisége azonban csak itt, a táborban bóklászva érhető tetten. „Az egyetemi képzések annyira az elméletre helyezik a hangsúlyt, hogy a diákok szinte ki vannak éhezve arra, hogy végre a saját kezükkel alkossanak valamit. Az a célunk, hogy ez a tábor kiegészítse az egyetemi oktatást: a hallgatók ugyanis nem ismerik azt a lépést ahogy az elképzelésükből valóság lesz” – mesél az idelátogatók és a szervezők motivációiról Pozsár. A táborba egyébként nyílt pályázaton lehet jelentkezni, a gondosan összeválogatott, kb. 10 fős csapatok általában két neves szakember vezetésével dolgozzák ki a megvalósítandó installáció tervét. Kétharmad a külföldiek aránya, a közös nyelv így mindig az angol. A szervezők még arra is figyelnek, hogy az egy országból érkezők ne kerüljenek túlsúlyba az adott csapatban.

Van, aki itt találkozik életében először szerszámmal, így az első napon külön szerszám-bemutatót is tartanak a táborban. A gyakorlati munka azonban mindenkit lefoglal: nappal főleg a fa elemekkel küzdő embert látni csak a táborban, azonban ahogy hűvösödik, úgy válik egyre inkább exkluzív koncert-, és bulihelyszínné a majorság területe. „Idén minden eddiginél több koncertet és fellépést szerveztünk az egy hétre, és ezek frenetikusra sikerültek. Az a kép, hogy 30-40 év közötti, nemzetközi hírű építészek együtt pogóznak egy csongrádi punk zenekar koncertjére, rendesen beleég az agyamba” – jellemzi a táborban uralkodó felszabadult hangulatot Pozsár.

Talabér Géza

Az idei installációk között találunk szakmai csemegét, amely inkább a technikai megoldásokkal kísérletezik (csavarok nélkül megépített labirintust), szellemes poént a nyári hőségre (zuhanyzókabint, amelyben bárhonnan jöhet a víz) vagy egy önmagán túlmutató, inspiráló alkotást is (még a tisztásról induló, de a kukoricatáblában elvesző sétányt). Ebből is látszik, hogy hiába jellemzik sokan amolyan modern Woodstockként a Hello Wood tábort, azért itt elég komoly és kreatív munka folyik. Ha már kreativitás, azért a hivatalos körbejáráson az is érződik, mennyire összeszoktak a csapatok az egy hét alatt, és az is, hogy mennyire közös gyerekként kezelik a kész műveket. Persze néhány csapat nem elégszik meg ennyivel és külön performansszal oldja a tábor záró akkordját, az utolsó prezentációt: az egyik csapat kinetikus űrhajóba száll, míg egy másik rakétát lő ki. Nagyon úgy tűnik, a kreativitásnak és a játékosságnak Csórompusztán maximum a sztratoszféra szabhat határt.

Talabér Géza

Az installációk augusztus 3-ig tekinthetőek meg a helyszínen, aztán néhány tovább vándorol a Szigetre, a Design hétre, és további külföldi fesztiválokra is. Pozsár és csapata mindeközben már a jövő évi táboron töri a fejét. Ahogy az alapító fogalmaz, ezt a színvonalú tábort még egyszer ugyanígy meg tudnák csinálni, de abban nem lenne semmi izgalom. Úgyhogy jövőre várhatóan más helyszínre költözik a Hello Wood. Olyan közegbe, ahol az installációk helyben reflektálhatnak társadalmi, szociális témákra. Úgy, ahogy az 2012-ben történt, amikor Magyarország legszegényebb településeinek egyikére, Dédestapolcsányra költöztek az alkotók, ahol a táborban uralkodó tetterő meg is pezsdítette a mélyszegénységben tengődő falu mindennapjait.

Kövesse Élet+Stílus rovatunkat a Facebookon is!