David Fincher napjaink egyik legjobb rendezője, ez tény. Miután megrendezte a nyolcvanas évek legemlékezetesebb videoklipjeit (gondoljunk csak a Madonna Vogue­-jához, vagy Sting Englishman in New York-jához készült klipekre), és olyan filmek vizuális trükkjeiben segédkezett, mint a Jedi visszatér vagy az Indiana Jones és a végzet temploma, 1992-ben végre lehetőséget kapott beülni egy mozifilm rendezői székébe. Bár az Alien 3 nem lett egy korszakalkotó darab, a rendezéssel semmi gond nem volt, így két évvel később újra kipróbálhatta magát rendezőként, a végeredmény pedig az eredetileg az egyik legalulértékeltebb, de azóta mégis kultfilmmé avanzsált thriller lett, a Brad Pitt és Morgan Freeman főszereplésével készült Hetedik. Itt már bevetette azt a képességét, amiről szerencsére azóta sem szokott le – a meghökkentő csavarokkal tűzdelt történetvezetést.

Quentin Tarantino mondta Fincherről, hogy hiába tartja őt saját generációja egyik legnagyobb rendezőjének, nincsenek egy kategóriában, mivel Fincher nem író-rendező, hanem hozott anyagból dolgozik, ezáltal sokkal könnyebb helyzetben van. Valami igazság van benne, de hadd ne kezdjük most el felsorolni azokat a rendezőket, akik nem saját forgatókönyvből csinálnak filmeket, mégsem közelítik meg még a közepesebb Fincher-filmek minőségét sem. Az embernek jól láthatóan van érzéke a jó sztorik kiválasztásához, mert azon kevés direktorok közé tartozik, akik még életükben nem csináltak rossz filmet – még a kevésbé sikerült Alien 3 és A tetovált lány sem nevezhető annak. Ellenben rendezett instant klasszikussá vált thrillereket (Hetedik, Játsz/ma, Pánikszoba, Zodiákus) és zseniális drámákat (Harcosok klubja, Benjamin Button különös élete, Social Network – A közösségi háló). A Holtodiglan az előbbi kategóriába sorolható.

InterCom

A Gillian Flynn bestselleréből készített film egy thriller-vidékeken tök hétköznapi alapfelállással indít. Miután megismerjük Nick (Ben Affleck) és Amy (Rosamund Pike) házasságának első öt évét – mely alatt bőven megjárták a házas élet minden csúcsát és mélypontját –, az aktuális évforduló napján arra ér haza a férfi, hogy a nőnek nyoma veszett. Jönnek a szokások körök, bevonja a rendőrséget, az Amy-vel közös kocsmájában pultosként dolgozó nővérét, a nő családját, és kezdődhet a hajsza. Az ügyet kicsit bonyolítja, hogy Amyről gyerekkorában egy mesekönyv-sorozat főszereplőjét mintázták szülei, ezáltal önkéntelenül is hírességé vált az eltűnt nő, így sajtóvisszhangot is kap az eset. Ebből csak akkor lesz probléma, amikor egyre sötétebb titkok kezdenek nyilvánosságra kerülni Nick személyével és a házasságuk mibenlétével kapcsolatban.

Az üldözőből üldözött lesz, a gyászbeszédből védőbeszéd, barátból pedig ellenség. Ennél többet kár is lenne elhinteni a sztoriból, olyan jól fel vannak építve a fordulatok. Flynn és Fincher története azonban valószínűleg nem lenne ilyen izgalmas, ha Amy egy hétköznapi asszony lenne. A celebritásából fakadó médiajelenlét miatt lesz teljesen aktuális a sztori, a magánélet tiszteletben tartásának totális hiánya, a bulvárbotrányok közönségvonzó szerepe és egymás félinformációk alapján történő megbélyegzése mind-mind olyan jelenség, ami napjaink médiakultúráját jellemzi.

InterCom

A Holtodiglanban az a legjobb, hogy egy hatalmas fricska az egész, ami már a castingon is látszik. Igaz, hogy a rendezőként szakmailag is megbecsültté vált Ben Afflecknek sikerült újrabrandelnie magát az utóbbi években, de azért sokak számára ő mégiscsak a szépfiú/bájgúnár típus megtestesítőjeként fog megmaradni. Rosamund Pike is leginkább kötelező jónőként tűnt fel eddigi filmjeiben, és akkor ott van még a vásznon egydimenziós, vicces nőcsábász karakteréből ritkán kibújó Neil Patrick Harris, a színészi körökben nevetség tárgyát képző Tyler Perry vagy a Robin Thicke-féle Blurred Lines klipjében való meztelenkedésével feltűnt modell, Emily Ratajkowski. Ránézésre egy vicc ez a névsor, és mégis olyan alakításokat látunk – főleg a jövő évi Oscar-versenyben való részvételre is esélyes Pike-tól –, amit egyedül a Fincher elsőrangú rendezésével lehet magyarázni.

Ahogy a könyv is egy romantikus krimiként indul, úgy a film első harmada alatt is összebújt párok jellemezhetik a mozitermeket, hogy aztán a végkifejletet már eltávolodva, egymáshoz való viszonyukat újraértelmezve fejezzék be. A Fincher előző két filmjének zenéjét is szerző Nine Inch Nails-vezér Trent Reznor és Atticus Ross izgalmakat fokozó soundtrackje már csak hab a tortán. Két és fél órás játékidővel igen ritka az ilyen pörgős, elgondolkodtató, mégis szórakoztató film. A Holtodiglan igazi moziélmény, amit érdemes a párjával együtt megtapasztalni – csak aztán nehogy a kapcsolatába kerüljön.

A Holtodiglan 2014. október 2-tól látható a magyar mozikban, az InterCom forgalmazásában.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!