szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Hogy indult az első motoromnibusz? Milyen rendelettel szabályozták a kalauzok ujjainak nyálazását? Hogy köszönték meg Sztálinnak a trolibuszokat a sofőrök? Pénteken jelenik meg a Közlekedik a Székesfőváros című kötet, a BKV előtti életről. Alapmű.

„Az installálás nagy csöndben történt, annyira, hogy a közönség az első órákban nemigen látszott tudomásul venni. Az emberek azt hitték, hogy próbajáratot tesz a villamos omnibusz, és inkább szemlélték, mint használták. Az első fordulón nemigen volt utasa a gusztusos és kényelmes járműnek, és a kalauzoknak szíves bátorítással kellett invitálni a közönséget. Csak később - amikor megtudták, hogy 14 fillérrel most már mindenki automobilozhat közösen – lendült föl az üzlet, és lepték el, úgy a kocsi bársonypamlagjait, mint a tetőpadjait. Örömmel konstatálták, hogy az új alkalmatosság simán fut és gyorsan halad” – így tudósított 1915. március 2-án az Az Újság az első „motoromnibusz” indításáról. Összesen két járat közlekedett ekkor az Andrássy úton, amit bárki, bárhol leinthetett.

A fotepan.hu jóvoltából lenyűgöző korabeli fotókkal teletűzdelt kötetben nagyon izgalmas mazsolázgatni a fentihez hasonló eredeti dokumentumokat: az újságcikkek mellett a közlekedési vállalat rendeleteit, politikusok beszédeit, vicceket, jegyzőkönyveket, plakátokat, táblákat, jegyzőkönyveket stb.

Legát Tibor és Zsigmond Gábor albuma – hasonlóan az előzményéhez, a hat éve megjelent Közlekedik a fővároshoz – amellett, hogy a tömegközlekedés történetét tárja az olvasók elé rendkívül részletgazdagon, ugyanakkor olvasmányos stílusban, egy sajátos szemszögből bemutatott izgalmas társadalom-, politka-, kultúratörténete is az 1914-1949-ig terjedő igencsak viharos időszaknak.

A Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV) rendelete, 1920. január 20.
„Minthogy a fertőző váladék kézhez tapad és kézről kézre könnyen átvihető, tartózkodjunk a kézfogástól, kezünket ne dugdossuk sem szájunkba, sem orrunkba. Jegykezelés közben ne nyálazzuk be ujjunkat, mert ezen művelet úgy a jegykezelőre, mint az utasra nézve  veszedelmet jelent. Ugyancsak ne nyálazzuk be kezünket pénzváltás, pénzszámlálás közben.”




A köznyelv ma is békávésoknak nevezi a fővárosi közlekedési vállalat dolgozóit pedig már rég nincs BKV.  De ez sem új. A 80-as évekig – amikor már javában volt BKV – a kalauz, ellenőr, buszsofőr összefoglaló elnevezése még sokaknak a beszkártos volt, ami a két világháború közt működő Budapest Székesfővárosi Részvénytársaságra (BESZKÁRT) utalt.



Pedig ez a szó a szocializmus éveiben szalonképtelen kifejezés volt, a Horthy-fasizmus szinonímája – emlékeztetnek a kötet előszavában a szerzők –, annyira, hogy a Rákosi- és Kádár-kor közlekedéstörténeti munkáiban le sem írták a cég nevét. Legáték kötete ezért majdhogynem hiánypótló: épp a BESZKÁRT történetét írja meg.
BEV rendelet 1921. május 20.

„Utasítom az összes forgalmi alkalmazottakat, hogy a jövőben zenélő és kolduló gyermekeknek és egyéneknek a villamoskocsira való felszállását akadályozzák meg, illetőleg a kocsikon való zenélést és koldulást tiltsák meg”.



A korabeli buszokról, villamosokról, sínekről, Budapestről készült lenyűgöző fotók miatt akár képeskönyvként is lapozgatható a kötet, mégsem ennek ajánljuk: érdemes beleolvasni, különben honnan tudnánk meg, milyen cipőjárandóságban részesültek a 30-as években a beszkártosok, hogy mikor vezettékl be a jobboldali közlekedést, vagy mondjuk, hogy mennyire voltak életveszélyesen gyúlékonyak a 40-es évek buszai.

 

hvg.hu
A kötet végén elérkezünk a BESZKÁRT szétveréséhez, ami után, az 50-es években, a tömegközlekedés fejlesztése mindennemű ésszerűséget nélkülöz. Miközben az Akadémia utcából kiűzik a villamosvonalat, mert zavarja annak csilingelése a pártházban az elvtársakat, az utasok csúcsforgalomban fel sem férnek a 130-140 százalékos kihasználtságú - és gyakorlatilag roncsállapotú - villamosokra.
A magyar trolibuszvezetők levele Sztálinnak, 1949. december 21.
„Hálásan köszönjük azt a baráti támogatást, melyet az élenjáró szovjet ipar által termelt trolleybuszokkal nyújtott a fővárosunk közlekedésének. Fogadjuk, hogy a termelés, az elméleti továbbképzés és éberség frontján való százszázalékos helytállásunkkal erősítjük a népköztársaságunkat s ezzel a béketárbor töretlen arcvonalát.”

Ami ezután történt a budapesti közlekedésben, az már az előző kötzetből derül ki. Érdemes lesz újra elővenni.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!