hvg.hu: Eddig milyen a turné?

Cut Chemist: Baromira élvezzük. Érdekes volt látni azt, hogy kik jönnek el egy-egy ilyen bulira, hiszen ez tisztán, nyers hiphop, ráadásul egy egészen más korba és világba repít el. Szóval izgalmas az, hogy kiknek működik ez 2014-ben és 2015-ben. Jó látni egyébként azt, hogy ez a korszak és ez a hangulat még mindig ilyen sok mindenkit megmozgat.

hvg.hu: Miről szól ez turné tulajdonképpen? Tisztelgés vagy nosztalgia?

C. C.: Szerintem mind a kettőnek nevezhetjük. Nem nosztalgiaturnéra neveztünk be, de ettől függetlenül sokak számára lehet, hogy kellemes emlékeket ébreszt. Nincs ezzel baj. De vannak olyanok, akik csupán azért jönnek el, mert imádják a hiphopot. Ugyanakkor az is igaz, hogy kaphatunk egy tiszta képet arról, hogy mi ment a nyolcvanas években. Én már csak tudom, hiszen ott voltam a kellős közepében. Néha engem is magával ragad a nosztalgia. De azért elég sok aktualitás és frissesség is van ezeken a fellépéseken, szóval nem a múlton rágódunk. Egy szokásos, nagyon is mai DJ performanszra kell készülni.

hvg.hu: Biztos, hogy rengeteg minden történt veletek a turnén, de akadt esetleg kifejezetten erős pillanat? Amikor az ember tényleg úgy érzi, hogy na, már csak ezért is érdemes volt!

C. C.: Talán a legelső New York-i show volt az, még valamikor a turné legelején. Azt hiszem, hogy akkor két bulink is volt egymás után. Afrika Bambaataa is ott volt, meg még csomó mindenki, aki számít. És úgy általában is: New Yorkban voltunk, az egyik olyan nagyvárosban, ahonnan a hiphop elindult. Sok szempontból fontos volt tehát. Óriási sikerünk volt, Bambaataa is imádta. Én személy szerint a karrierem egyik csúcspontjának tartom azt az estét. Hatalmas élmény volt érezni azt, ahogyan befogadott minket az a közeg. Igen. Ott elfogott az az érzés, hogy „ezt megcsináltuk”.

Cut Chemist a Sonar fesztiválon 2012-ben

Flickr / Creative Commons / Ed Milla

hvg.hu: Nektek egyébként személy szerint milyen kapcsolatotok van Bambaataa-val?

C. C.: Korábban, bár volt tőle autogramom, de egyáltalán nem beszélgettünk normálisan. Ez a New York-i show volt, amikor először találkoztunk úgy igazán. Mondhatni hát, hogy elég friss az ismeretségünk. Amúgy pedig régóta meghatározó az életemben. A nyolcvanas évek óta követem a munkásságát, a zenéjét, a zenéjében lévő nagyon erős üzeneteket a békéről, az emberek közötti egyetértésről.

hvg.hu: Egyébként mi a helyzet a hiphoppal manapság? A kilencvenes években vagy még korábban mintha jobban előtérben lett volna, nem? Bár lehet, hogy tévedek…

C. C.: Persze, megy már egy ideje a szövegelés arról, hogy akkor most vajon a hiphop halott-e, vagy sem. Szerintem a hiphop addig él, amíg szól benned. Ez a lényeg. Rajtad múlik, hogy életben marad-e valami, vagy sem. Én legalábbis így tekintek a dolgokra, ezen a szűrőn át tekintek a világra. Ettől eltekintve meg minden stílusnak megvan a maga ideje, amikor a legnépszerűbb. Aztán kicsit háttérbe húzódik, majd újra előveszik. Így van ez a rock’n’rollal meg minden más stílussal is. A hiphop most valóban nem olyan erős. De hát ez ilyen. Ennek a turnénak azért van persze egy olyan üzenete is, hogy ne felejtsük el teljesen a múltat, illetve őrizzük meg azt, ami jó volt, ami értékes. Lehetne ezt még sokat magyarázni, de felesleges. A lényeg úgyis az, hogy a hiphop egyáltalán nem halott. Legfeljebb alszik.

hvg.hu: Na és veled mi a helyzet? Te is alszol?

C. C.: Nem is tudom. Régebben persze többet zenéltem, valamivel érzékenyebb is voltam, könnyebben inspirálódtam. Bár ez a turné most eléggé felrázott. Érzem, hogy újra pezsegni kezdtem. Sokat jelent ez nekem, hogy foglalkozhatok Bambaataa zenéjével, vihetjük az üzenetét. Kevésbé alszom – így fogalmaznék.

hvg.hu: Nem próbáltad magad felrázni azzal például, hogy más stílusok felé kalandozol?

C. C.: Jaj, dehogynem! Mindig is kipróbáltam magam más területeken is.

hvg.hu: Na jó, de arra gondolok, hogy valami abszolút, teljesen idegen terepen.

C. C.: Igen-igen. Játszottam szimfonikusokkal, meg gitároztam is. Szóval ne aggódj! Még a punkba és a népzenébe is belekóstoltam. Muszáj, különben begyöpösödik az ember. Nem lehet állandóan ugyanazt csinálni, mert meghülyülsz.

hvg.hu: Szerinted működik a hiphop annyira itt, Európában, mint Amerikában?

C. C.: Hát, majd meglátjuk! Nem nagyon csaptunk még ilyen bulikat Európában, úgyhogy ez most fog majd kiderülni. De szerintem igen, hiszen Európában is elég erős hiphopközösség van, elég komoly előadókkal. Úgyhogy azt gondolom, hogy az európaiak is értékelni fogják azt, amit csinálunk.

hvg.hu: Mit gondolsz mikor leszel elégedett a mostani turnéval?

C. C.: Már most is épp eléggé az vagyok. Legalábbis az, amit eddig csináltunk az egészen elképesztő. Mármint számomra. Az egy dolog, hogy végignyomtuk az USA-t, de voltunk Ausztráliában is, megyünk hozzátok, Európába, meg még ki tudja hová. És eddig mindenhol szerették. Ami borzasztó megtisztelő. Mi pedig nagyon nagy örömmel mutatjuk meg azt, hogy honnan indult az igazi hiphop, hol tart ma, mi tartja életben, mi az üzenete. Illetve azt, hogy volt egy fickó, aki ennek az egyik kulcsfigurája. Fontos és érdekes adalék ez a turné mindazok számára, akiket érdekel a kortárs zene, illetve azoknak is, akik azt mondják, hogy a hiphop és a rap már nem tart sehová.