A második világháborúnak vége, az orosz csapatok már elérték hazánkat, Szálasi kormányát felelősségre vonták, év végén országgyűlési választásokat tartanak, amit a Kisgazdapárt nyer – egy, a történelemkönyvekben alig tárgyalt, ám annál izgalmasabb korszakban játszódik Török Ferenc új filmje. Az 1945 voltaképp a XX. századi magyar történelem egyik azon ritka pillanatát villantja fel, amikor a változás a levegőben lógott, és minden alakulhatott volna egészen másképp, mint ahogyan aztán végül alakult. Mindenki tudta, hogy valami más következik, de senki sem tudta, mi is lesz az pontosan.

Hiányosak az ismereteink erről az évről, de a fekete-fehérben forgatott, falusi környezetben játszódó film nem is akar rendet tenni, vagy bűnbakokat találni a történelmi emlékek között. Egyetlen nap történetét meséli el, egy olyan napét, ahol egy különleges alkalom, egy falusi esküvő egy település összes jellegzetes figuráját felvonultatja a félelmeikkel, reményeikkel együtt.

A mozgásával, mimikájával és kinézetével a XX. és XXI. század több magyar politikusát is megidéző főszereplő, a falu jegyzője (Rudolf Péter hosszú idő után drámai főszerepben) a történet szerint egy ilyen átmeneti időszakban tartja a kezében a helyi ügyeket, ám hamar kiderül, hogy a múltban elkövetett kitárgyalatlan bűnök belülről emésztik a látszólag békés közösséget. Van, aki az oroszokkal cimborál, van, aki az italba menekül, és van, akit szinte megfullaszt a település korlátolt miliője – a lappangó feszültséget pedig a haláltábort túlélő két, ismeretlen zsidó férfi érkezése katalizálja.

Szilágyi Lenke / Katapult Film

A Berlini Filmfesztivál Panorama szekciójában bemutatott film ötletét még egy Szántó T. Gábor-novella adta egy évtizeddel ezelőtt, de sokáig úgy tűnt, a tervből nem lesz semmi. Végül a német megszállás emlékművének felállítása adta a végső energiákat a rendezőnek, hogy mindenáron elkészüljön az 1945.

„Sok mindent megvetek a mai magyar közéletben, de a legjobban a hamis emlékezetpolitika akaszt ki. Ezért a német megszállás emlékműve kiütötte a biztosítékot. Már évek óta állt a forgatókönyv, de akkor azt mondtam, hogy ezt a filmet akkor is meg kell csinálnom, ha beledöglök. Mert itt egyszerűen arról van szó, hogy ha nem teszünk valamit, elhatalmasodik a hazugság, és a focimeccseken meg a kocsmában hamis múltról beszélgetnek majd az emberek” – indokolta motiváltságát Török Ferenc a berlini, európai premier után.

Nyilván a Saul fia fogadtatása óta felmerülhet a kérdés, hogyan fogad egy ilyen történelmi tablót a hazai közönség, de Török szerint a magyar társadalom van annyira felnőtt, hogy értse, miről is akar beszélni az 1945.

„Ez a film nem akarja kollektív bűnökkel vádolni Magyarországot, hanem egy árnyalt társadalmi kép felvázolása volt vele a célunk. Vannak olyan figurák benne, akik beledöglenek a bűntudatba, meg olyanok is, akik segíteni akartak, de nem tudtak. Meg persze vannak olyanok is, akik kihasználták a helyzetet és meggazdagodtak az átmeneti időszak alatt, a hatalomban maradtak, és percek alatt kommunistává változtak. Nem csak 1945-ben, hanem még '48-ban is voltak olyan konfliktusok, hogy valaki visszajött a háborúból vagy a koncentrációs táborból, és mások laktak a házában, és emiatt kaszával mentek egymásnak. Mi azonban nem a bosszút szerettük volna megmutatni, hanem azt, hogy a tetteinkkel együtt kell élni. Olyan ez, mintha megölnél egy embert, és nem abba tébolyulsz bele, hogy mit tettél, hanem abba, hogy másnap felkelsz és bele kell nézni mások, például a gyerekeid szemébe.”

Nagy-Kálózy Eszter és Sztarenki Dóra az 1945-ben

Szilágyi Lenke / Katapult Film

A csupán néhány óra történetét balladaszerűen bemutató falusi történet alapfelvetése tehát hiánypótlónak és izgalmasnak hangzott, ám a végeredmény nem mindenhol igazolta ezt vissza. Török szerint sok párbeszédet húztak ki az eredeti novellából, de még így is több helyen túlbeszéltnek hat a film.

Az 1945 legjobb részei ugyanis azok, amikor Ragályi Elemér képei beszélnek a szereplők helyett, azaz amikor a feszültséget nem kiabálások vagy pofonok illusztrálják. Ragályit a rendező kérte fel a közös munkára, miután látta a Kukoricasziget című grúz filmet, amelynek nemzetközi sikeréhez a magyar operatőr emlékezetes beállításai is jócskán hozzájárultak. „Elkezdtem neki mesélni, hogy miről szólna a film, hol játszódna, és erre elmondta, hogy akkoriban ő hatévesen szintén egy faluban élt, tehát pontosan értette, milyen környezetben játszódna a történet, hogy egy parasztfilmet akarunk csinálni. Innen pedig már egyértelmű volt, hogy Elemér lesz az operatőr.”

Az sem tett jót az 1945-nek, hogy a színészek nagyon különböző tapasztalattal érkeztek a forgatásra, így sajnos több jelenetben is érezhető a filmekben különösen kiütköző színpadiasság, mesterkéltség. Rudolf Péter, és a filmben is feleségét alakító Nagy-Kálózy Eszter rutinból megoldják a rájuk bízott szerepet, azonban például a színházi munkái miatt méltán dicsért Tasnádi Bence egyszerűen nem tudja átadni a házasságba kényszerített fiú, Árpád belső vívódásait.

Szilágyi Lenke

Több mellékszerep pedig már-már paródiaszerűnek hat, hiszen Szarvas Józsefet és Derzsi Jánost nem először látjuk kocsmatöltelékként magyar filmben: előbbi szerepe ráadásul elég fontos a történet szempontjából, ám a folyamatos pálinkagőz az ő szerepét is elhomályosítja.

Azért a pozitívumokat sem szabad kifelejteni, hiszen a puszta-western hangulatnak megágyazó, a két zsidó férfi (Angelus Iván és Nagy Marcell alakításában) menetelése tényleg hamar megágyaz a feszült hangulatnak, amelyre csak ráerősít Szemző Tibor filmzenéje. Utóbbi annyira fontos „szereplője” a filmnek, mint Jonny Greenwood kompozíciói a Vérző olajhoz: ha kivennénk ezeket a szerzeményeket a filmből, valószínűleg egy felejthető tévéfilmnek hatna az 1945.

Hogy mennyire teremt divatot ez a film ahhoz, hogy a magyar filmesek a múltunk kitárgyalatlan, vitáktól terhes időszakaihoz nyúljanak, eléggé kétséges. A film sorsa a megvalósulásig így is elég hányatott volt, a fekete-fehér technika és a történelmi téma sem igazán közönségvonzó címke, de az 1945 hibáival együtt arra biztosan jó volt, hogy megmutassa, mekkora pótolnivalónk van ezen a téren, szemben mondjuk a német filmgyártással.

"Ez egy ilyen szörnyű szakma, megalkuszik bárkivel" - Török Ferenc-interjú

Szerelem, káosz, magány, zenék, arcok, Budapest: egy könnyedebb, klipes hangulatú filmmel jelentkezett Török Ferenc, aki saját premierjén elég fura helyzetbe került. Miközben családtagjai és barátai gratulációit fogadta, azon gondolkodott mi lesz Pálfi György Toldi-filmjével. A premier másnapján beszélgettünk a korábban nyíltan rendszerkritikus alkotóval, aki szerint nagyon feszült a helyzet most az itthoni filmes világban, ami még tovább élesedhet, és még sokat árthat a szakmának.