"Bődületesen jól működött a show, tudta magáról, hogy nem a mában van, önironikus volt, de olyan érzelmeket is hozott, amilyeneket korábban nem. Ilyen jó Rapülők-show még sose volt, mint most. Csak tudjátok, 50 évesen végigrohangálni a színpadon…” – jellemezte Geszti Péter a hétvégi bulit egy szerdai sajtótájékoztatón.

Mint arról mi is beszámoltunk, a showról az Index írt nem túl dicsérő kritikát, erre a zenekar billentyűse, Berkes Gábor válaszolt, majd a Facebookon kisebbfajta nyilatkozatháború tört ki Rapülők-téméban. Geszti a hvg.hu-nak azt mondta, az ő szempontjukból nem jelentős  a cikk, amit kitűztek, azt sikerült megcsinálni. „Rengeteg üzenetet kaptam, finnyás szakmabeliektől, profi zenészektől is. Mindenki csak szuperlatívuszokban beszélt a koncertekről, az unokahúgom mesélte, hogy úton volt hazafelé a koncertről, és a metrón az emberek énekeltek, táncoltak. Ehhez képest minden troll le van tojva.

Az online médiának sok tartalom kell, amit konfliktusokon keresztül állít elő, de ez nem az én bizniszem, hanem az övék. A teljes hétvégét végigröhögtem, amikor láttam, hogy szabadult el a social médiában az adok-kapok, ami bizonyos értelemben nem is a Rapülőkről szólt. A verbális tömegbunyó egyrészt abszurd kortárs komédiává változott, másrészt totálisan leképezte a mai magyar társadalom idegi és kulturális állapotát. Tizenöt éve élek így ebben a vitás térben, és hozzászoktam, tudható volt tehát, hogy ez fog történni, ezért nem is rázott meg.”

Rapülők

Geszti – zenei, műsorvezetői és egyéb tevékenysége mellett – mégiscsak egy menő kommunikációs szakember, szakmailag úgy értékeli a helyzetet, hogy igazából bevált a papírforma: éppen most készít az egész Rapülők-kommunikációról – benne erről is – egy prezentációt, hogy később bemutathassa a szakmának, hogyan építették fel a kampányt egész a koncertig, és milyen utókommunikációt terveztek. „A cikk ilyen értelemben még kapóra is jött nekünk: minden ártó szándéka ugyanis a visszájára fordul, üzleti értelemben nekünk dolgoznak azok is, akik trollkodnak.”

Gesztit arról is megkérdeztük, hogy a kommunikációs szakember énje mit gondol Berkes válaszáról. „Bizalmas, baráti viszony van köztünk, ha megkérdezett volna előtte, hogy válaszoljon-e, szakmai szempontból lebeszéltem volna róla, emberileg meg nem, mert nincs hozzá jogom. De hogy másképp fogalmazzon, azt felvetettem volna. Ez az ő személyes sérelme volt, ezért indulatosabbra sikeredett a reakciója. Ezzel újabb kört nyitott, de utólag már úgy látom, hogy ez is hozott hasznot a számunkra, mert ugyanaz történt, mint más hasonló esetekben: ha elkezdenek valakit nagyon ütni, akkor azok, akik szeretik, összezárnak körülötte, akik meg utálják, nem számítanak, mert úgyse jönnének koncertre. Berkes Gabi ebben a játéktérben nem tapasztalt versenyző, azt mondtam volna, hogy 'lefelé nem sértődünk meg', pusztán azért, mert egy frusztált óvodásként viselkedő fickó nem bírja az arcunkat vagy a zenénket.

Igyekvő, sértőnek szánt írás volt, mint egy mezei poszt bármelyik közösségi homokozóból. Azt gondoltam róla, hogy ez csak a szokásos személyeskedés, fuldoklás, görcs, irigység. Kritikát nem olvastam, mert az nem született. A koncertről biztos nem. A kritikának egyébként van helye, az se baj, ha ránk nézve nem jó. Sőt, ha onnan jön, akkor megnyugodhatunk, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy siker van. Miért kéne hát felemelni magunkhoz azt az embert, akinek munkája és célja, hogy belevizeljen a medencébe? Ezzel nem kell foglalkozni, nem jó technika. Ezért volt fura, hogy Gabika (Berkes Gábor, a zenekar billentyűse – a szerk.) megszólalt.”

Fazekas István

Berkes Gábort megkérdeztük az ominózus írásáról. Ő azt állítja, bírja a kritikát, gyerekkora óta folyamatosan kritizálják; „Egy kritikának olyan hangnemének és stílusának kell lennie, hogy az ne sértsen meg senkit, de mégis rávilágítson azokra a pontokra, amelyek a kritikus szerint nem megfelelőek voltak. Ez egy feladat, és nem is könnyű, de lehet ezt úgy képviselni, ahogyan az elvárható lenne. A hogyannal volt bajom. Meg azzal, hogy a cikk méltatlan volt ahhoz a médiumhoz, amit képviselt. Gimnáziumban egy ilyen dolgozatra valószínűleg egyest adnak.

Egyébként nem szoktam válaszolni az ilyenekre. Hajnalban találkoztam vele, sokan azt mondták, hogy nem kell vele foglalkozni, de most, utólag is azt gondolom, hogy kell, mert ha mindenki legyint mindenre, akkor sztenderddé válik az ilyen stílus. Ez ellen emeltem fel a hangomat. Meg kellene próbálni visszaterelni a kritikát, az újságírást abba a mederbe, ahová az való. Régen a papírra vetett dolgoknak nagy súlya volt. Az internet miatt ez most egyszerűbbnek tűnik, de a felelősség ugyanakkora. Tessék elérni azt a fajta kulturáltsági szintet, hogy az befogadható legyen. Ha valamire azt mondjuk, hogy az gagyi, tegyük hozzá, hogy szerintünk. Nem lehet megsérteni embereket azzal, hogy amit hallgatnak, az szar. Ez egy szubjektív véleményt. Nem lehet így minősíteni egy generációt. Akik eljöttek, boldogok voltak. Voltak elvárásaik, amiket szerintem túl is teljesítettünk.”

Geszti még azt is hozzáfűzte, azon nevetett a hétvégén, hogy mindenki megszólalt, még az is, akit senki nem kérdezett. „Tudom, hogy az én személyem megosztó, irritáló, nincs is min megsértődnöm ezért. Túl régóta vagyok előtérben, túl sok mindennel foglalkozom, veszem a bátorságot, hogy beszéljek, vagy visszaszóljak. Egy is elég lenne ahhoz, hogy bármit csinálok, azt leoltsa valaki. De tőlem függetlenül is azt gondolom, hogy a magyar fikakultúra a vélemény-újságírás nevű izé 'szép' teljesítménye, ami a politikusok demagógiája mellett folyamatosan táplálja egy hagyományosan sérelmi kultúra virágzását. Jó példa erre, hogy legfrissebb Oscar-díjasunkat is rögtön sárba rántják itthon.

Sokféle törésvonal létezik itthon is, ideológiai, ízlésbeli, generációs, technológiai stb. – én ezeknek bizonyos értelemben a közös metszéspontjában állok. Ezért remekül megfelelek ellenségnek. Nagy olvasottságot hozok, kiemelkedő kattintási számokat lehet velem elérni, de mivel kommunikációs szakember is vagyok, nehéz átverni. Ezért is nem szólalok meg olyan felületeken, ahol nem érdemes.”

Rapülők

Geszti számára az egészben az volt a legrosszabb, hogy egy egész generációt bántott meg a cikkíró: „azzal rántotta magára a szaros bödönt a srác, hogy el akarta venni azon emberek boldogságát és fiatalságát, akik a koncertünkön jól érezték magukat. Ez taktikai hiba. Azon vitatkozni, hogy a 90-es éveknek mely zenéi tetszenek vagy nem tetszenek, amúgy is tiszta dedó. Akinek a Nirvana jelentette ezt az időszakot, azzal sincs semmi baj, én is szeretem. De cukrászdába jönni rostélyosért, és megsértődni, hogy itt nem kap – ez nem a mi tévedésünk.

Nekünk egy jókedvű, szabad, bizakodó világot jelentett a kilencvenes évek. Azt hittük, hogy ez az egész kapitalizmus nevű játék érdekes lesz, és mindannyian sikeresek lehetünk. Amikor kiderült, hogy a demokrácia semmire sem biztosíték, és beleszorultunk a saját társadalmi ellentmondásainkba, divat lett elkezdeni haraggal gondolni erre a korszakra. Bármennyire is bulizenekarként él a fejekben a Rapülők, annak az időszaknak a hangulatai, érzései megtalálhatók a dalainkban.”

A sajtótájékoztatón egyébként azt jelentették be a zenekar tagjai, hogy országjáró turnéra indulnak. Április 22-én, a debreceni Főnix Csarnokban kezdenek, de a Volt Fesztiválon is ott lesznek június 29-én. Augusztus 4-én Miskolcon lépnek fel, a turné decemberben fog véget érni Győrben. A többi fellépésről még nincsenek konkrétumok.