Ki mondta, hogy a látványfilm halott? Úgy tartják, hogy az akciódús blockbusterek, a nagy franchise-filmek 2017-ben már nem nagyon tudnak újat mutatni, és ez az esetek nagy többségében ez igaz is. De ahogy mindent, ezt is lehet jól és rosszul csinálni.

Hogy csak a tavalyi évnél maradjunk, A Batman v Superman, az X-Men: Apokalipszis vagy a Suicide Squad céltalan, felszínes, kaotikus filmek voltak, de azért volt egy Deadpoolunk, ami a műfaj kiforgatásával ért el óriási sikert, vagy az olyan utánlövések, mint a Zsivány Egyes vagy korábban a Jurassic World, amelyek jól ismert elemekkel kirakóztak addig, amíg valami friss és egyben izgalmas dolog ki nem jött belőle.

Intercom

A Kong: Koponya-sziget az utóbbi kategóriába tartozik. Gyakorlatilag az összes nagy King Kong-mozi ikonikussá vált: az 1933-as eredetit máig a filmtörténet legjobb alkotásai közt tartják számon, az 1976-os, Jeff Bridges főszereplésével készült remake Oscart nyert, és Peter Jackson 2005-ös filmjét is szerette a kritika, a közönséggel együtt.

A mostani mozi egy bonyolultabb ügy, természetesen a kor követelményei franchise-t diktálnak – elmondom, miért az egyik legszimpatikusabb filmes franchise a Legendary-féle MonsterVerse. A filmszéria első része 2014-ben érkezett, és akkor az egyik legfeleslegesebb projektnek tűnt, ugyanis senki nem akart még egy Godzilla-filmet az amúgy is hangos CGI-forgatagban. Aztán jól ránk cáfoltak: a feszültséget mesterien építő forgatókönyvével, az őrülten újszerű látványvilágával (ettől a jelenettől nehéz szabadulni), a meglepően erős karakterközpontúságával (Godzilla itt nem csak egy mindent lezúzó óriásszörny) és az ínyenc szereplőgárdájával (Bryan Cranston, Aaron Taylor-Johnson, Elizabeth Olson és még Juliette Binoche is) az év legizgalmasabb blockbustere lett belőle. A recept egyik kulcseleme pedig az volt, hogy arra a Gareth Edwardsra bízták a 160 millió dolláros film rendezését, aki azelőtt egyetlen filmet készített: a 4,2 millióból összehozott, Monsters című független sci-fit.

Hasonló utat járt be a Kong is. Rendezőnek a 2013-ban egy független felnövéstörténettel, az 1,4 millióból készült A nyár királyaival debütáló Jordan Vogt-Roberts-et kérték fel – vagyis nyomtak a markába 185 millió dollárt. Aztán jöttek a casting-hírek: Tom Hiddleston, John Goodman, Brie Larson, Samuel L. Jackson, John C. Reilly, plusz a szintén remek mellékszereplők. Épp csak egy probléma akadt: a forgatókönyv. A Godzillát író Max Borenstein könyvét először John Gatins (Kényszerleszállás) írta át, majd még Dan Gilroy (Éjjeli féreg) és Derek Connolly (Jurassic World) is kapott egy felkérést a sztori foltozgatására. Ez pedig ritkán jelent jót.

Intercom

És valóban: a történetből az első pillanatoktól fogva süt, hogy az egészet a filmtörténet különböző klasszikusainak sablonjára húzták fel. A tudósok pénzt kunyerálnak a kormánytól egy utolsó titkos misszióra felütés, *annak a bizonyos karakternek* a feltűnése és *amannak a bizonyos karakternek* a végső motivációja is túlontúl ismerős, hogy a végtelenített Apokalipszis most előtti főhajtásokat már ne is említsem. Upsz.

1973-ban, a vietnami háború végnapjaiban járunk, Washingtonban teljes a káosz, Amerika rég volt ilyen gyenge. Ebben a környezetben nem is hangzik olyan idétlenül Bill Randa (John Goodman) felvetése, miszerint az országnak sürgősen demonstrálnia kell világhatalmi pozícióját, és van is rá egy ötlete: Amerikának kell meghódítania azt a különös helyet, amire nemrég bukkantak rá a műholdak, és amit Koponya-szigetnek neveztek el. A büdzséről gondoskodó szenátornak nagyobb gondjai is vannak, persze, menjenek felderítőset játszani.

Hát, akkor jöhet minden missziófilm legvagányabb része: a toborzás. Kell egy felderítő. A korábban egy brit különleges alakulatnál szolgáló, de a háborúból kiábrándult James Conrad százados (Tom Hiddleston) pont egy ilyen küldetésre (na meg egy kis pénzre) várt. Valakinek be kell vinnie őket a szigetre. A Sky Devils nevű helikopteres csapatnak elég jó hangzása van, jöhetnek, vezérükkel, Preston Packard alezredessel (Samuel L. Jackson) együtt. És valamiért egy fotós is csatlakozik hozzájuk, aki ráadásul meg van győződve, hogy ez az expedíció egy illegális katonai műveletet rejt – de mint mondtam, a logikát tegyük félre erre a két órára.

Intercom

Még egy pár katonával és tudóssal kiegészülve aztán egy hajón közelítik meg a Koponya-szigetet, majd beindul a Black Sabbath (RIP), és bepörögnek a helikopterek. Amik nagyjából verébnagyságúak lehetnek Kong-szemmel nézve – ez a majomszörny ugyanis nem a megszokott túlméretezett gorillára hajaz, hanem inkább a ’33-as eredeti gigantikus, két lábon járó monstrumára. Csak talán még nagyobban.

A lényeg, hogy szinte egyből megesik a nagy találkozás, és Kong csapkodásának köszönhetően (tényleg mintha darazsakat hessegetne) a sziget különböző szegletein találják magukat a túlélők. Amíg egyesek bosszút esküsznek, mások hamar rájönnek, hogy ezen a helyen nem Kong jelenti a legnagyobb problémát – a felfedezés így már nem is róla, hanem egy teljesen új élővilágról szól, ami látványban és izgalmakban is a maximumot nyújtja.

Ha máshonnan nem, a B-filmes vagy épp videojáték-esztétikájú, túlstilizált képi megoldásokból (lassított felvételben rajzó helikopterek a naplementében, az indokolatlanul feltűnő kék-zöld-piros füstgránátok) és a 2017-ben teljesen komolyan vehetetlen egysorosokból, valamint John C. Reilly zseniális karakteréről kiderülhet, hogy ezt a mozit nem kell túl komolyan venni, és akkor egy erős moziélményben lesz részünk.

Szóval higgyenek csak nyugodtan a Kong: Koponya-sziget csalogató plakátjainak, és ha szórakozni akarnak, válasszák ezt a filmet! (Persze, ha többre vágynak, még mindig játsszák A régi várost, a Holdfényt, a Patersont, a Jackie-t, Az állampolgárt vagy a Testről és lélekrőlt.)

Próbáltam, de nem lehet elmenni a szinkron mellett. Az valamiért egy létező nyelvi törvényszerűség, hogy ha egy filmben elég sok az egysoros, a szállóigének szánt mondat, akkor az angolul hiába teljesen cool, magyarul valamiért eszméletlenül bénán hangzik. A Kong ilyen film. Nincs kifogás, nincs messze az Allee.

És ne feledjük: 2019-ben jön a Godzilla: King of the Monsters című folytatás, 2020-ban pedig összeeresztik a két királyt a Godzilla vs. Kongban.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!