Lemezeiből kiderül, hogy otthon van a jazzben, a bluesban, a funkban és a folkzenében is. Imád belebújni Leonard Cohen, Bob Dylan és Tom Waits dalaiba, hangjával könnyedén megidézi Billie Hollidayt és Bessie Smith-t, és leginkább a bluesban érzi teljesnek magát.

Legújabb lemeze, melynek anyagával már vagy egy éve turnézik Jon Herington és Barak Mori társaságában, különös körülmények között született. Egy angliai 12. századi templomban zenéltek a híres Raymond Blanc francia séf vacsorája előtt. A tér akusztikája annyira kedvezett az énekesnő hangjának és a trió zenéjének, hogy hamarosan visszatértek, három napra kibérelték a templomot, és felvették a Secular Hymns című lemezt, amely Peyroux talán legerőteljesebb albuma lett. Leginkább ezt a zenei anyagot hozzák magukkal Budapestre, de mint kiderült, ennél bővebb és szerteágazóbb lesz az est kínálata. Villáminterjú.

Madeleine Peyroux: Évtizedek óta vágyom arra, hogy Budapestre mehessek! És bár nem ígérem, hogy magyarul megszólalok, de angolul, franciául, spanyolul, sőt, talán portugálul is fogok énekelni. Szinte mindenből hozunk magunkkal, amit valaha együtt csináltunk. Amióta a legutolsó lemezzel turnézunk, sok új dolog ragadt ránk útközben, így lesznek eddig fel nem vett számok is. Mivel triót alkotunk Jon Herington gitárossal és Barak Mori bőgőssel, csöndesek vagyunk, és jól halljuk egymást. Az egész egy intim hangulatú zene, és nagyon fontos a közönséggel az interakció.

hvg.hu: Miért szeret velük zenélni?

M. P.: Játszottunk mi már együtt kvintettben, vonósnégyessel, vonószenekarral és nagyzenekarral. Olyanok, mint én, hogy szeretnek új dolgokat kipróbálni. Új stílusokat. Ha például bossa novát zenélünk, nem jazzesen, hanem eredeti megközelítésben szeretik játszani. Jó humoruk van, és könnyen megtalálják a hangot a közönséggel. Ja, és amit nagyon szeretek bennük, hogy hajlandóak velem együtt énekelni!

hvg.hu: Ennyi stílus közül mégis mi áll a legközelebb önhöz? Sokszor hasonlítják Billie Hollidayhez, aki a jazz egyik legnagyobb alakja volt, de Bessie Smith-hez is, aki nélkül pedig a blues nem az lenne, ami.

M. P.: Elsősorban bluesénekes vagyok. Számomra ez határoz meg mindent, mindennek ez az alapja. Mindennek, amit csinálok. Ez az amerikai zene alapja is. És egyben az átlagember zenéje. Igen, emberközeli. Az a zene, ami a hétköznapi ember történetét, történeteit hordozza. Sokszor szenvedések története, de nem mindig az. A blues nagyon örömteli is tud lenni. És felemelő. És politikai.

Sokszor azt érzem, félreértik a bluest. Azt hiszik, hogy egyszerű, és ezért nem lehet kifinomult zene. Pedig igen. A bluesban például annyi érzelem van! És tulajdonképpen világzene is. Ugyanis sok olyan hangsor van benne, ami nem létezik a nyugati zenében. Mi persze az olyan hangszereinkkel, mint például a zongora, megpróbáljuk lejátszani, pedig a negyedhangokat ott már nem lehet megszólaltatni.

hvg.hu: Ha jól sejtem, akkor bluest énekelni sem olyan könnyű, mint az elsőre gondolná bárki. Mitől jó egy bluesénekes hang?

M. P.: Igazából bárki tud bluest énekelni, de azt hiszem, a különbség a blues és más műfajok interpretálása között talán az, hogy ez egy feltáró, megmutatkozó zene. Nagyon sok érzelmet közvetítesz, és ez alatt megmutatod, kinyitod magad azok felé, akiknek énekelsz. Ott állsz előttük egy kicsit meztelenül. Én legalábbis így érzem mindig. Meg kell engedned magadnak, hogy kijöjjön az, ami ki akar jönni. Legyen az boldogság, vagy bánat. Vagy harag. Szerintem a blues ezért is hihetetlenül spirituális. Van olyan zenei stílus, ahol kiabálni kell, és van olyan, ahol sírni. Van, ahol nem szabad mindent megmutatni. Mert az illik ahhoz a stílushoz. A bluesban te vagy, a te karaktered és a te történeted. És mindent meg kell mutatnod.

hvg.hu: De mégis mi az ön szerint a hangjában, ami ennyi emberhez eljut?

M. P.: Nem tudom, mit szeretnek az emberek a hangomon. De azt tudom, hogy azt szeretném, hogy a hangom mindig őszinte legyen. Viszont nagyon nehéz egyszerre őszintének és gyönyörűnek lenni. Az őszinteség nem mindig gyönyörű. Mi persze a zenében ezt próbáljuk elérni. Mert abban hiszek, hogy ahol ez a párosítás összejön, ott már nincs fájdalom. Talán erre alkalmas a hangom. Fontos számomra a kommunikáció és az, hogy halljanak, meghalljanak. Akkor vagyok boldogtalan, ha nem hallják a hangomat. És ez mindig is így volt.