„A kincseket – hasonlóan az első darabok három évvel ezelőtti hazahozatalához – a TEK közreműködésével, szárazföldi úton, egy ütemben szállítottuk Magyarországra Angliából. Az ókori római eredetű, páratlan leletegyüttes még hiányzó hét darabja június végén került haza” – mondta a hvg.hu-nak Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, aki a Seuso-ügyben a magyar fél főtárgyalója volt.

A kincs első hét darabját 2014 tavaszán szerezte meg a magyar állam annak tulajdonosától, a Wilson család alapítványától. „Attól kezdve folyamatosan tárgyaltunk a Marquess of Northampton családi alapítvánnyal, mint a további darabok birtokosával azok visszaszerzéséről is.”

A most hazahozott tárgyak – Baán elmondása szerint – műtárgypiaci szempontból a Seuso-lelet értékesebb fele. A teljes kincs ezüst edényeinek tömege összesen mintegy 68,5 kiló, ezzel a ma ismert és fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsek között, az eddig feltárt mintegy 1800 lelőhely leletei közül, a legértékesebbnek számít az egész világon.

MTI / Illyés Tibor

A kincs tehát, köszöni szépen, hazatért

„A magyar állam a kincsek tulajdonjogáról sosem mondott le, most sem. Az alapítványnak az eddigi kiadásaikért (a kincsek megszerzése, őrzése és tudományos földolgozása) kompenzálási díjat fizetett az állam, összesen 28 millió eurót (csaknem 8,7 milliárd forint). Ezután és a bonyolult szerződések megkötése után semmilyen igény nem merülhet föl a kinccsel kapcsolatban” – szögezi le Baán. „A kincs tehát, köszöni szépen, hazatért, a magyar államnak ezután már semmi dolga, hiszen a birtokosok lemondtak a birtokjogukról, így újra együtt, magyar kézben van a tulajdon- és a birtokjog.”

Három évvel ezelőtt egyébként „csak” 15 millió eurót fizettünk az első részért. A főigazgató úgy becsüli, hogy a teljes kincs műkincspiaci értéke valahol 150 és 200 millió euró között van, ehhez képest az összesen 43 millió euró jó üzletnek tűnik.

Lehetnek még nem ismert darabok

A Seuso-kincs ma ismert összes darabja tehát június végétől Magyarországon van, de Baán is elismeri, hogy lehet még az ezüstkészletnek nem ismert darabja akár különböző tulajdonosoknál, akár még a föld alatt. Elképzelhető, hogy az újabb repatriálás is lökést adhat ahhoz, hogy ezek előkerüljenek.

Mint írtuk, a régészek is mozgásban vannak, de sok információ nincs a Fejér-megyei ásatásokról. Ezzel kapcsolatban Baán sem tudott új információkkal szolgálni. Mint mondta, vannak régészeti szempontból bizakodásra okot adó eredmények a műkincsek rejtekhelyéről, de végleges eredményről nem beszélhetünk.

A Seuso-kincseket szombattól a Parlamentben kiállítva láthatja ingyen a nagyközönség, naponta 12 és 18 óra között, augusztus végéig. Ezt követően országjárásra indul a kincs, és végül a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülnek a műtárgyak. A Seuso-kincs végleges elhelyezéséről a kormány a későbbiekben fog dönteni.

Polgárdi körül találhatták

Mint már korábban is írtuk, a páratlan értékű lelet egy ókori római eredetű, magasfokú mesterségbeli tudással megformázott ötvösremek-együttes.  A kincs nevét a több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusóról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi területén és aki, vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4. század végén vagy az 5. század legelején.

MTI / Illyés Tibor

A kincs a Kr. u. 4. században készült, nagy méretű ezüst edényekből áll. A kincsek legismertebb darabja az a tál, amelyről az egész lelet a nevét kapta. A nagy átmérőjű darab közepén aprólékos vadászjelenetek láthatók, ezeket latin felirat veszi körül, a kincs feltételezett tulajdonosának és családjának ajánlva a készletet, a tál közepén pedig a Pelso szó olvasható, vagyis a Balaton latin neve.

A Seuso-kincs (eddig ismert része) tizennégy, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből áll. Két, ételek tálalására szolgáló nagy méretű lapos tál (az ún. vadász-tál és a geometrikus tál), két további tálaló és valószínűleg dísztálként is használt tál (az ún. Achilleus- és Meleagros-tál), egy valószínűleg kéz- és arcmosáshoz használt mély tál és két hozzá tartozó, geometrikus díszítésű kancsó, továbbá egy dionysosi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással (ún. Hippolytos-kancsó) díszített kancsó alkotja. Két, díszítésében a Hippolytos-kancsóéval rokon vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amphora is tartozik hozzá. A most hazatért hét műtárgy az Achilleus- és a Meleagros-tál, az állatalakokkal díszített kancsó, az amphora, a Hippolytos-kancsó és a két, díszítésében a Hippolytos-kancsóéval rokon vödör.

A kincs kalandos, haláleseteket is okozó, krimibe illő megtalálásáról és eddigi sorsáról itt és itt írtunk bővebben.