A 89 éves filmlegendát hétfő reggel találta holtan párizsi lakásában a takarítónője – értesült a Closer című francia társasági magazin, amelynek hírét a művész ügynöke is megerősítette.

Több mint 150 filmjében Jeanne Moreau együtt dolgozott a világ szinte valamennyi nagy rendezőjével Theodorosz Angelopulosztól Michelangelo Antonionin és Orson Wellesen át Wim Wendersig, Rainer Werner Fassbinderig és Francois Ozonig.

A francia filmes újhullám múzsájának számított, Francois Truffaut-val forgatta egyik legjobb filmjét, a Jules és Jimet. Hatvanöt éves pályafutása során ugyanúgy játszott végzet asszonyát, mint királynőt, tanítónőt vagy gengszternőt. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Veszedelmes viszonyok (1959) és a Moderato Cantabile (1960).

Egy mondás szerint a francia filmben Brigitte Bardot volt a szex, Catherine Deneuve az elegancia, Jeanne Moreau pedig az intellektuális nőiesség.

A filmes pályához angol táncosnő anyjától kapott kedvet, de ehhez le kellett küzdenie montmartre-i vendéglős apjának ellenállását. Még húszéves sem volt, amikor – máig legfiatalabbként – a klasszikus stílus fellegvárának számító Comédie Francaise tagja lett, onnan Vilar színházába igazolt, ahol Gérard Philipe-pel is játszhatott.

Filmes karrierjét Louis Malle rendező indította el 1957-ben, amikor ráosztotta a Felvonó a vérpadra című film főszerepét, az országos ismertséget Malle következő filmje, a Szeretők hozta meg számára. Ezután Roger Vadim rendezte a jelen időbe helyezett Veszedelmes viszonyokban, s a kritika egyedül őt dicsérte, 1960-ban a Moderato Cantabile című filmért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakítás díját.

Színészi erejét Antonioni Éjszakájában és Truffaut Jules és Jimjében mutathatta meg, az előbbiben apró rezdülésekkel, finom jelzésekkel fejezte ki egy házasság végső kiüresedését. Truffaut filmje a francia újhullám szimbolikus darabja, a nem klasszikus baráti, szerelmi hármasban nemcsak érzékenységet, hanem játékosságot és humort is sugárzott. A következő években rendezte őt Tony Richardson (Mademoiselle), Malle (a Viva Maria című sztárparádéban Brigitte Bardot volt partnere), Orson Welles (aki a világ legnagyobb színésznőjének nevezte), Luís Buñuel (Egy szobalány naplója), Elia Kazan (Az utolsó filmcézár), Fassbinder (Querelle) és Win Wenders (A világ végéig). Utoljára 2007-ben állt a felvevőgép elé.

A női témák iránt mindig vonzódó Moreau megpróbálkozott a rendezéssel is, bár önmagát mindvégig csak kísérletezőnek tartotta. 1975-ben Fény címmel készített filmet négy színésznőről, az egyik főszerepet ő alakította, 1980-ban forgatta az önéletrajzi ihletésű A kamaszlányt és rendezett operát is. Élete során számos íróval kötött barátságot, s maga is megírta önéletrajzát.

A szakmájában és a magánéletben is szigorú és következetes Moreau az egyetlen színésznő, aki kétszer (1975-ben és 1995-ben) is elnökölt a cannes-i filmfesztiválon, 1986-tól 1988-ig a Francia Filmművészeti Akadémia elnöke volt. 1991-ben a Becsületrend tisztjévé avatták, 1995-ben megkapta a César-díjat, a francia filmművészet legrangosabb kitüntetését, 1997-ben az Európai Filmakadémia életműdíját, 2001-ben a Francia Művészeti Akadémia első női tagjává választották.

Háromszor ment férjhez és háromszor vált el, egy gyermeke született. Még a 70-hez közel is az egyik rangos filmes magazin a száz legszexisebb filmsztár közé választotta, Párizsban mozi viseli nevét.