"A felismerés, hogy minden igyekezete ellenére az ember soha nem látja magát világosan. Állandó önfelmentés, folytonos fölösleges önvád, közben mások hibáztatása – a legjobb téma. Soha nem lehet feldolgozni", meséli Müller Péter Sziámi, amikor arról kérdezzük, hogy mennyire jól érezzük ki a lemez címéből az öniróniát, mint központi gondolatot.

A lemez körülbelül két év alatt készült el, nekilendülésekkel és megtorpanásokkal, meséli a költő-énekes, azzal a lábjegyzettel, hogy "amikor már szinte gyártásra készen volt, rákerült még pár egzotikum: az Anima Sound System által készített remix/feldolgozás az Államosítani kéne című dalból, és a Romano Drommal közösen felvett Boldog Új Évet! (Baxtalo Nyevo Bersh)".

"Megérte hagyni beérni, nagyon egyben lett a végére. Ez a lemez az egyik legkedvesebb dolog, ami a rakenrollban történt velem", mondja Müller, aki szerint a mai magyar popban "a big datává nőtt információözön a hajdani információhiány kiváltotta dacos eredetiség és pionyírság helyett klónáradatot hozott". Jó lenne jó sok Hiperkarma. Utoljára Bérczesi Robira kaptam fel igazán a fejem – van is közös dalunk a lemezen, a Szeretni még."

Müller hosszú útkereső időszak után talált magára az elmúlt években, egyszer csak azt láthattuk, hogy újra sokan járnak a koncertjeikre, és hogy olyan közönségérdeklődésre számot tartó projekteket hoznak össze, mint például az együttműködés a Pintér Béla Társulattal.

"Mint a zenekar neve is mutatja, találtam olyan barátokat, kollégákat, akikkel élvezet együtt kitalálni és kimunkálni a dolgokat. Az útkereső évek pozitív tanulságait talán sikerült beépíteni, a zsákutcákat pedig odahagyni. Nagyon jó a többgenerációs zenekar, egy kultúrából jövünk, jól összegződnek az erők", ez az ő magyarázata a történtekre.

És persze feltettük az obligát kérdést is, hogy a magukban álló dalok, és rövid lemezek korában hogyan néz ki egy ilyen sokdalos, hosszú album. "Pilinszky János azt mondta, hogy a lírai felépítmény vagy az én közepétől jusson el a kozmikusan általánosig, vagy pedig fordítva. A lemez szerkezete többszörös ismétlődésben eszerint halad: a legszemélyesebbtől elkeveredik a legtágasabb felvetésekig, és vissza, aztán nekirugaszkodik újra ennek az útpályának", mondja Müller. "Ezt közben a derűsebb és a komolyabb dimenziók váltásai is keresztezik."

A lemezen az új számok mellett szerepelnek régiek is új verzióban, mint például Kicsi, kicsiszolt kő, amit ráadásul nem is Müller, hanem az egyébként Pintér Béla társulatából ismert Roszik Hella énekli, de írt dalt a lemezre a Junkies frontembere, Szekeres András is, és készültek laza világvége-víziók és -verziók is az albumra, melyet alább meg is hallgathatunk.