#tesiterror, #rajzterror, #enekterror: az életöröm ma szinte szitokszó az iskolában
A testnevelésórák vagy a többi készségtárgy értékelésével kapcsolatos viták arra is felhívják a figyelmet, ami a többi tantárgynál is alapvetően fontos lenne: hogy a gyerekek közel sem egyformák. A tesiterror pedig leginkább pedagógusfüggő: egy jó tornatanár nem alázza meg a gyerekeket, ha nem tud kötélre mászni, inkább biztatja, hogy lehet belőle kiváló súlylökő.
„Csak a nyárspolgár hiszi azt, hogy a művészet művelődési anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy élmény, ami felveri az életörömöt” – írta Márai Sándor. A legtöbb magyar iskolában azonban a mozgást, ének-zenét, művészeteket egyenesen megutáltatják a gyerekekkel, és ez Gyarmathy Éva pszichológus szerint súlyos hiba. Ez a fajta életöröm ma szinte szitokszó az iskolában. Pedig örömmel kellene énekelni, rajzolni, olvasni, és ugyanúgy örömmel kellene matekoznia is a diákoknak. „Igenis a matek is egy gyönyörű dolog, ha a gyerek a saját szintjén, felfedezés útján tapasztalhatja meg” – mondja.
És ez igaz a testnevelésre, a rajzra ugyanúgy, mint matematikára. Megjegyzi, az utóbbi tárgy is, mint minden más tantárgy, alapkészségekre épül, ilyen értelemben nem is lehet élesen szétválasztani a készségtárgyakat a kognitív tárgyaktól.
Millió lehetőség
Egy vidéki testnevelő tanár úgy véli, a mozgás szeretete nem tananyag-, hanem nevelőfüggő. „Nyilvánvalóan minden közösségben van olyan, aki nem igazán kedvel egy tárgyat, legyen az matematika, fizika, kémia. A tesi is ilyen. De örülök, hogy ennyi órában tanítjuk, főleg mert az általam tanított gyerekek is nagyon örülnek neki. Jó néhány évvel ezelőtt még nem volt kötelező, hogy itt üljenek délután 4 óráig. Aki nem akar itt lenni, azt miért tartjuk itt erőszakkal? Egész nap csücsülnek az osztályban, rettenetesen hiányzik számukra a mozgás.”
A 41 éve pályán lévő Zsolt azt meséli, nála egy 115 kilós gyerek is ötös. „Ha távolugrásnál másfél métert ugrik, hát semmi gond. De a kötélre például nem is engedem fel. Ettől ő még nem rossz képességű. Csoportokban dolgozunk: az egyik csapat kötélre mászik, a másik pingpongozik, elkerülve azt a helyzetet, hogy csak egyetlen gyerek lógjon ki a sorból, és esetleg kinevessék a társai. Volt nálam egy szaktanácsadó, aki mondta, hogy le kell fektetnem, mit kell elérnie minden egyes gyerekeknek. De én ezt nem írhatom elő, semmi értelme.”
A gyerek képességei meghatározzák a teljesítményét is – mondja. „És lehet neki azt mondani, hogy nem fogsz gyorsan futni, nem fogsz felmenni a kötélre, de a súlylökésben te leszel a legjobb. Így is lehet motiválni. Millió lehetőségem van megmutatni a gyerekeknek, hogy miben lelhetik örömüket, miben lehetnek ügyesek. Nem kell mindenkiből élsportolót csinálni” – teszi hozzá.
Fut a Tesiterror
„A diákok utálják a tornaórákat, folyamatosak a megaláztatások és teljesíthetetlenek a követelmények. Ahelyett, hogy a heti öt órával megszerettetnék a mozgást a gyerekekkel, begyógyíthatatlan sebeket ejtenek rajtuk, amik egész életükben végig kísérhetik őket” – írta cikkében az Abcúg.hu. Azóta már a Twitteren is futnak a Tesiterror-hashtaggel ellátott bejegyzések. Néhányan rossz emlékeikről írnak, mások pedig egyenesen hisztinek nyilvánítják az ügyet.
„A kedvencem az volt, amikor gerendán kellett mindenfélét bemutatni, közben két osztály ült körben és röhögött, a tanár meg visította, hogy: ’Ne úgy, mint egy haldokló bálna! Egy lány legyen kecses!...’ de a kecsesség, az egyensúly, meg én nagyon távol állunk egymástól” – írja az egyik felhasználó.
Egy másik arról számolt be, hogy amikor ötödik alkalommal sem tudta megcsinálni a kért gyakorlatot, a tanár lesajnálva nézett rá, kiosztotta, majd szaktanárit adott neki.
| Ön is sorra kapta az egyeseket, vagy boldogan gondol vissza a készségtantárgyaira? Ha van olyan élménye az ének-, rajz- és testnevelésórákkal kapcsolatban, amit szívesen megosztana velünk, írjon nekünk az es@hvg.hu e-mail-címre! |
A twitterezők szerint gyakran hiába minden próbálkozás, ha nem érik el a kívánt eredményt, egyest kapnak. Általánosítani azért kár lenne: a nem differenciált osztályzás nem csak a torna, hanem más órán is jelen lehet. Holott a testnevelésórára mindenképpen szükség van, ugyanis a túlsúly vagy az elhízás minden negyedik gyermeket érint Magyarországon. Probléma ugyanakkor, hogy évtizedek óta alig változott a testnevelési kerettanterv, továbbá hogy gyakran nincs megfelelő infrastruktúra a heti öt óra megtartására.
Ő hányast érdemel?
A testnevelésórák vagy a többi készségtárgy értékelésével kapcsolatos viták arra is felhívják a figyelmet, ami a többi tantárgynál is alapvetően fontos lenne: hogy nem egyformák a gyerekek. A pszichológus szerint ez a fajta differencia nem csak a készségtantárgyaknál ütközik ki: ugyanezt mondhatjuk a kognitív területeken is. „Van, aki az algebrában nem elég ügyes, de a geometriát kiválóan tudja. Ő hányast érdemel?” – teszi fel a kérdést.
A központilag előírt, és elvárt szint magában hordja, hogy aki valamilyen hátránnyal küzd (például rossz az énekhangja, gyengébb a testfelépítése vagy éppen olyan szocio-kulturális hátrányokkal érkezett az iskolába, amivel nehéz felvenni a tananyag ritmusát), óhatatlanul rosszabb teljesítményt ér el, mint a többiek – magyarázza Gyarmathy Éva.
Gyarmathy szerint a készségtárgyakat különösen értelmetlen osztályozni. „Mondjuk, lehetne ott kezdeni az iskola megváltoztatását, hogy ezeket a tárgyakat a gyerekek szívből csinálják és ne az osztályzatokért.” Egyelőre szerinte a gyerekek azért izgulnak, hogy ne kapjanak egyest, mondjuk tornából, ne bukjanak meg, és nem azért, mert szeretnek tornaórán mozogni.
Szöveges értékeléssel jobban közvetíthetők
„Őrület, hogy még mindig azt gondoljuk, hogy a gyerekek, ha tehetnék, nem csinálnának semmit. Ez nem igaz, a gyerekek nem szeretnek unatkozni. Ha értelmes dolgot csinálhatnak, szívesen tanulnának” – teszi hozzá a pszichológus. Úgy véli, azért olyan népszerű az osztályzás, mert azt sok pedagógus büntetésnek használja. Ezzel a számonkérő-büntető szemlélettel tudják sakkban tartani a gyerekeket.
Egy korábbi kutatás rávilágított, hogy a testnevelő tanárok több mint 3/4 része szükségesnek tartja a testnevelés tantárgyból az osztályozást.
„A fiatal kollégák, a legújabb generációhoz tartozó testnevelő tanárok már kevésbé tartják fontosnak testnevelésből az osztályozást, mint az idősebb kollégák, s ők azok, akik inkább elfogadnák, ha testnevelésből csak szöveges értékelés lenne. Ezen vizsgálati eredményeket elintézhetnénk akár egyetlen kézlegyintéssel is, de ne feledjük, hogy ez a korosztály lesz a következő tantervek megalkotója. A testnevelésben vannak olyan nevelési eredmények, amelyek nem, vagy csak nagyon nehezen számszerűsíthetők. Az alsó tagozatban pedig pontosan ezek a dominánsak, s kevésbé hangsúlyosak a képzési eredmények. Ezek azok, amelyek szöveges értékeléssel jobban közvetíthetők, mint osztályozással. Nyilvánvaló, hogy ennek a hangsúlybeli eltérésnek a megerősítése már a tanító-, illetve tanárképzésben elkezdődik” – írták.
„Kell a felmérés: ha az nincs, a gyerek sem érzi a fejlődést, és a tanárnak alig marad motivációs lehetősége. Mindenkiben benne van, hogy jobb akar lenni. De ezt leosztályozni hülyeség – mondja a Zsolt. – Ha valaki tízszer kap egyest kislabdahajításnál, akkor nem ő, hanem a nevelő a hibás. Ez olyan, mintha azt mondanám a gyereknek, hogy neked kötelező 1 méter 60 centinek lenni, mert akkor fogsz tudni, mondjuk eredményesen röplabdázni. Nem fogja tudni megvalósítani, amit kérek. De ettől ő még ugyanolyan értékű gyerek. Nem is értem, hogy egyes pedagógusok miért próbálkoznak ezzel: látniuk kellene, hogy fizikailag melyik gyerek nem alkalmas bizonyos feladatok elvégzésére.”
A pszichológus is egyetért abban, hogy visszajelzésre van szüksége a gyerekeknek, hogy tudják, miben jók, vagy miben kell még fejlődniük. „Például szöveges értékeléssel is leírhatnák nekik a pedagógusok, hogy önmagukhoz képest mennyit fejlődtek – mondja Gyarmathy.
Nem megfelelő infrastruktúra
„Bőven elég lenne heti három testnevelésóra is. Ha a gyerek szeret mozogni, akkor azon felül is megtalálja a módját. Annak nincs értelme, hogy mozaiklapos folyosókon futtassák, meg lépcsőn ugrándoztassák a gyereket. Öt éve hagytam ott a pályát, de most is úgy látom, hogy nagyon sok intézményben eleve nincsenek meg a szükséges eszközök. Van, ahol nincs is tornaterem csak kisterem, de probléma az is, hogy a gyerek nem tudnak óra után letusolni” – véli egy volt testnevelő tanár, Róbert.
A minden napos testnevelés bevezetése előtt egyébként készült egy ombudsmani jelentés is arról, hogy hiányoztak a feltételek: a hazai iskolák 20 százalékában nem volt tornaterem, és csak 40 százalékuknál volt lehetőség testnevelésre alkalmas udvar kialakítására. A helyzet azóta valószínűleg kicsit javult, de ma is alapvető probléma a megfelelő infrastruktúra hiánya.
Róbert úgy véli, a magukkal szemben igényes testnevelők úgyis kiszúrják, ha valamelyik gyerek akár válogatott is lehetne, de sokkal többet ér, ha megmozgatnak ötven gyereket egy nap. „A belső motiváció, az igény kialakítása a lényeg, ezt kellene szem előtt tartani. Tökmindegy, hogy hogyan, de mutasd meg a gyereknek, hogy a mozgásnak óriási jelentősége van a mostani és a későbbi életében is.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
