szerző:
Czeglédi Fanni

Majgull Axelsson sokat segített Svédországnak, hogy szembenézzen a múlt század antiszemita és romaellenes politikai és társadalmi hullámaival. A svéd íróval arról beszélgettünk, hogy annak idején miként lehetett a hallgatás a túlélés záloga, és hogy most miért van szükség ugyanehhez a kibeszélésre.

Hosszú ideig, a 2010-es évekig azt gondoltam, nem lehet irodalmat írni a holokausztról, hiszen akkor még nagyon sokan éltek azok közül, akik átélték a koncentrációs táborok poklát. De ha azt szeretnénk, hogy ezek a történetek eljussanak a gyerekeinkhez, az unokáinkhoz, ahhoz meg kell tanulnunk írni róla.

Majgul Axelsson svéd szerző annyira komolyan vette a saját maga által megfogalmazott felhívást, hogy Nem vagyok Miriam címen megírta a maga könyvét a holokausztról. „Miriam abszolút a fantázia szüleménye, de egy olyan világban mozog, ahol az emberek igaziak és az események megtörténtek” – ágyazza be a címszereplő történetét a történelembe.

©

A könyv egy Dél-Németországban született roma nőről, Malikáról szól, akit fiatal lányként a II. világháború alatt előbb Auschwitzba majd Ravensbrückbe deportálnak: csakhogy a kettő között, a pokolvonaton elszakad a ruhája, és attól tartva, hogy a tisztek elbánnak vele, felveszi egy Miriam Goldberg nevű lány rabruháját. Akkor még nem is sejti, hogy a ruhával együtt a zsidó lány identitását is fel kell vennie. A Vöröskereszt fehér buszai Svédországba vitték a túlélőket Ravensbrückből, de az országban 1914 és 1954 között beutazási tilalom volt érvényben a romákkal szemben. A több mint húszezer felszabadított túlélő közül csak néhányan voltak romák: a túlélés érdekében Miriam egészen 85 éves koráig egy szót sem szól arról, hogy ki ő valójában.

Hogy történhet meg?

Majgull Axelsson már a kamaszéveiben érdeklődéssel fordult a témához. 1963-ban, 16 évesen hallott a jönköpingi cigányzavargásokról. Nem ott lakott, de tisztában volt vele, hogy Jönköping az egyik legkeresztényebb város Svédországban. Ehhez képest 1948-ban azt kiabálták ezek a keresztény emberek az utcán, hogy kifelé a cigányokkal. Felfoghatatlan volt a számára, hogyan történhetett ez meg három évvel a háború után, ezért úgy döntött, hogy elmegy oda és körülnéz.

Amikor odaért a helyi templom melletti házhoz, megérezte, hogy itt kellett laknia a főhősének. „Egy írónak a koncepció megszületése a legfontosabb. Ekkor már tudtam, hogy megírom a regényt. Tudtam azt is, hogy a lány roma származású, és nem Miriamnak hívják.”

©

A szerző később túlélőkkel beszélgetett, rengeteg anyagot, könyvet olvasott a holokausztról, és elment a volt táborokba is. A roma holokauszt ugyanakkor szinte feltáratlan, így nincs is megfelelően ápolt emlékezetkultúrája. Majgull Axelsson szerint sokan azért hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a táborokban nem csak zsidók haltak meg, mert a romák iránti előítéletek még ma is nagyon mélyen gyökereznek az európai országok társadalmainak többségében.

„Sok-sok évvel a háború után is az volt a hivatalos álláspont, hogy a roma túlélőket nem faji alapon hurcolták el, hanem mert antiszociálisak – ez egy hazugság. Persze, hogy a származásuk miatt. A feltáratlanság másik oka lehet, hogy a roma kultúrában hosszú ideig csak szájról szájra terjedtek a történetek. Egyszer elmentem egy svéd iskolába, ahol roma felnőttek tanultak, és meséltem a könyvemről, arról a részről, amikor fellázadtak az auschwitzi cigánytábor lakói hatvan SS-katona ellen. Az egyik nő azt mondta, ó, igen, a nagyapám mesélt erről. Ott volt, azon az éjjelen, látta, hogy mi történt. Szóval mesélnek egymásnak, de nem írják le a történeteiket, és ez borzasztóan nagy kár. Fontos, hogy könyveket írjanak, hogy elmondják, mi történt velük.”

A hallgatás mint a túlélés záloga

A romák Svédországban is nagyon súlyos diszkriminációban részesültek egészen az 1960-as évekig. Ekkor jött egy roma származású nő, Katarina Taikon. Miután megtanult olvasni, a kezébe került az ENSZ egyezménye, és rájött arra, hogy annak minden pontját megsértik a svédek a romákkal szemben. Taikonnak sikerült megmozgatnia a politikusokat, hogy a romák integrálódhassanak. Végre lakást kaptak, letelepedhettek, a gyerekek iskolába járhattak. Az író azt meséli, egy vele majdnem egyidős roma barátja tízéves koráig sátorban lakott, még télen is.

©

Az integrálódás felé tett lépések persze nem jelentették azt, hogy Svédország teljesen felszámolta volna a diszkriminációt. „Azt kell mondjam, hogy mi, svédek nagyon jók voltunk abban, hogy elfelejtsük a történelmünknek ezt a részét. Pedig borzasztó, és mindannyiunk számára szégyen. Megtudtam azt is, hogy voltak nácik, akik azt gondolták, a cigányok árják, mert Indiából vándoroltak ide. Végül Himmler állt elő azzal, hogy a romák ugyanolyan alsóbbrendű emberek, ezért a gyerekeket nevelőintézetekbe kell tenni, majd őket is deportálni kell.”

A könyv főszereplője – miután Svédországba viszik – nagyon bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy a svédek hogyan viszonyulnak a romákhoz, ezért még az őt befogadó svéd nőnek, és később saját férjének sem árulja el, hogy kicsoda. Az egyetlen dolog, amit mindennél jobban akar, hogy életben maradjon. A hallgatás pedig a túlélés egyik módja volt.

Majgull Axelsson azt mondja, ismer olyan embereket, akiknek a szülei soha nem beszéltek a koncentrációs táborban átéltekről. „Ez tragikus. Egy gyerek számára sokkal félelmetesebb lehet a bizonytalanság, ha csak látja, tudja, hogy a szülei szörnyű, borzasztó dolgokon mentek keresztül, de nem találtak módot – bármilyen módot – arra, hogy arról beszélni tudjanak.”

Újra és újra mondjuk el

Malika nemcsak az identitását vette le, hanem meg kellett változtatnia mindent, amitől roma nő maradhatott volna: az öltözködését, a mozgását, a beszédét. Miriam egy visszafogott, mindig engedelmes feleség lett, hiszen ha bármikor is megengedte volna magának az érzelgősséget, a lebukást kockáztatta volna a férje előtt. Aztán a 85. születésnapján jön a fordulat: Miriam életében először leüvölti a szomszéd kutyáját, és azt mondja a rossz házasságban élő fiának, hogy ideje elválnia. Miriam nem rejtőzködik többé, és nem rejti véka alá a véleményét.

©

Majgull Axelsson szerint az oktatás mellett a fikciónak is óriási szerepe lehet abban, hogy felvegyük a harcot az antiszemitizmus és a romaellenesség ellen. „A könyveknek, a filmeknek, és mindennek, ami által történeteket mondhatunk el. Tudnunk kell. Különben sosem értjük meg egymást. Fontosnak találom azt is, hogy ápoljuk az emlékeket. Azt kell mondanom, hogy Németország jó munkát végez ezzel kapcsolatban: rengeteg kutatást végeztek, igyekeztek mindent dokumentálni, és nem bontották le az ismert haláltáborokat. Elképesztően fontos, azok a mai napig megmaradtak. A legtöbb most múzeumként működik, és mindenképpen segítenek reflektálnunk a múltra.”

Az író szerint fontos lenne az is, hogy azok, akik elutasítják az antiszemitizmust és a rasszizmust, ezt nagyon nyíltan mondják is ki. „Mondják ki, hogy nem tűröm, nem fogadok el ilyen beszédet a környezetemben. Újra és újra mondjuk el az embereknek, hogy nagyon nincs rendben más emberek származásával, vagy a haláltáborokkal viccelődni, soha. Erre mindig emlékeznünk kell. Mert ha nem tesszük, könnyen elölről kezdődhet az egész.”

 

Idén is emlékezik az Élet Menete
Majgull Axelsson svéd író, újságíró a díszvendége az idei Élet Menetének. A magyarországi Élet Menete Alapítvány (és a világ ötvenöt országában működő hasonló szervezetek) célja, hogy rendezvényeiken bárki, felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül róhassa le kegyeletét a holokauszt áldozatainak emléke előtt, és hitet tegyen a társadalmi szolidaritás és a demokratikus politikai kultúra mellett. Az emlékséta résztvevői vasárnap 16 órakor a Március 15. térről, az Élet menete szobortól indulnak, és az Erzsébet hídon keresztül vonulnak a Friedrich Born rakpartra.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Sokaknak a legnagyobb kihívás a nyugdíj előtt, hogyan igazolható a szolgálati idő

Sokaknak a legnagyobb kihívás a nyugdíj előtt, hogyan igazolható a szolgálati idő

A vírus bírja tovább, vagy a kínai gazdaság?

A vírus bírja tovább, vagy a kínai gazdaság?

Egy szemléletes ábra a koronavírus gazdasági hatásáról: drasztikusan visszaesett a repülők száma

Egy szemléletes ábra a koronavírus gazdasági hatásáról: drasztikusan visszaesett a repülők száma

Kim Dzsong Un tud élni – egy diktátor családja és egyéb furcsa hobbik

Kim Dzsong Un tud élni – egy diktátor családja és egyéb furcsa hobbik

Az MSZP nem fogja támogatni a dezertőröket

Az MSZP nem fogja támogatni a dezertőröket

Hatalmas medve látogatott a kertvárosba

Hatalmas medve látogatott a kertvárosba