Walters Lili: Ha szabad vagyok, mi okom, hogy ne legyek boldog?
Tehetségesek, öntudatosak, karakteresek és szépek. Cikksorozatunkban bemutatjuk azokat a huszonéves színésznőket, akikre felfigyelhettünk már filmekben vagy tévésorozatokban. Húsz feltörekvő színésznőnek szegeztük neki ugyanazokat a kérdéseket, és mozgóképes tapasztalataik alapján sorba rendezve mutatjuk be őket hétről hétre.
A legmenőbb fiatal magyar színésznők #4
Név: Walters Lili Született: 1991. június 21. Miben láthattuk: Egynyári kaland, Senki szigete |
Walters Lili a megformálója a modern magyar televíziózás legeredetibb figurájának. Az Egynyári kaland tüskés, végtelenül konok, érzelmileg hozzáférhetetlen, megszállott útkereső Lucájaként minden megmozdulása teljesen kiszámíthatatlan; a második évadban a balatoni vendéglátásban rejlő lehetőségeket próbálja kiaknázni, a harmadikban Pestre utazik, hogy képesítés nélküli nyári munkát találjon, a jövő nyáron érkező negyedik évadban a szüzességét igyekszik majd elveszteni. Lili esztétika szakon diplomázott a Pázmányon, jelenleg harmadéves az SZFE színházrendező szakán, sosem készült színésznek, az esélytelenek nyugalmával ment el egy castingra, amelyen aztán elnyerte a Lamb nevű népszerű angol együttes Magyarországon forgó klipje főszerepét.
A Lamb-klip jelmeztervezője, Szlávik Juli ajánlotta Török Ferenc rendező figyelmébe, így lett Lili az a félszeg diáklány a Senki szigetében, aki a kocsmapultnál cserkészte be a főszereplő srácot, és villantotta meg tökéletes brit akcentusát. A főhős vágyainak tárgyát játszotta a Legjobb úton című független filmben, illetve a Láv on the MÁV című bájos kisfilmben is, a Tóth János egyik részében pedig átesett azon a tűzkeresztségen, amelyen minden magyar színésznek át kell esnie: leüvöltötte a fejét Mucsi Zoltán.
Jövő év elején jön a nagy megmérettetés, a hetvenes évek elején játszódó Drakulics elvtárs női főszerepe. Az Isteni műszak rendezőjének szocialista vámpírfilmjében Lili végre nem egy lélekben tinédzser lányt alakít, hanem egy öntudatos, felnőtt nőt, az állambiztonság katonás ügynökét, Magyar Máriát, akinek meg kell környékeznie a Nagy Zsolt által játszott vérnagykövetet.
„A Lili... Hát a Lili egy vadállat” – így jellemezte őt egyszer közös munkatársunk, Nyitrai Iván, a legmélyebb, vadállatoknak kijáró tisztelettel. Ebben a törékeny lányban olyan váratlan, mindent elsöprő erő van, hogy aki csak találkozik vele, garantáltan a hatása alá kerül. Lili egy jelenség, és mintha nem is teljesen az ismert univerzumból jelent volna meg. Úgy néz ki, mint egy francia topmodell, viszont a legkevésbé sem hiú vagy finnyás, és baromi felszabadító a humora. Sosem tanulta a színészetet, de minden megnyilvánulása a kamera előtt természetes és friss. A színjátszás mellett énekel, ír, színdarabot rendez – meggyőződésem, hogy ha az Egyesült Államokba születik, már világsztár.
– Zomborácz Virág, az Egynyári kaland rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Úgy kétéves lehetek, apukám még él, a Pannónia utcában ülünk a konyhában, és mesét olvas nekem. Azt is tudom, az asztal melyik szélén ült.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
Néha mindent utálok, máskor meg mindent szeretek. Ez a kettő váltakozik. Én soha nem voltam „szép kislány”, ez nem volt része az identitásomnak. Magamnak vágtam a hajamat, úgy néztem ki, mint Maugli.
Mikor kezdték mondani, hogy szép vagy?
Először az egyetemen kaptam meg ezt az információt. Jó érzés volt, de közben zavarba ejtő, nem tudtam vele mit kezdeni. Ilyenkor vigyorgok egy kicsit, aztán várom, hogy múljon már el a pillanat. Mindenféle dicsérettel így vagyok, mert nem jók semmire.
Melyik szót használod túl sokszor?
„Izé”. Meg „nem tudom”. A fogalmazás képtelenségének az állapotában élek.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Tegnap. Elég gyakran sírok, de szerintem az is csak olyan dolog, mint a nevetés. Egyszerűen szüksége van rá az embernek, jön magától, és olyan sokféle sírás van. Nem csak a szarságokon sírunk.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
A koncentrációm hiányát. Nagyon sok mindenre tudok egyszerre figyelni, szerteágazó gyökér vagyok. Hajlamos vagyok nem végigvezetni egy gondolatmenetet, átugrani pontokat, és aztán, ha valaki nem érti, azt otthagyni. Ebből fakad, hogy kommunikálni sem tudok rendesen. Nem tudom megértetni magam az emberekkel. Irigylem azokat, akik egy jól megválasztott félmondattal le tudnak rendezni valamit.
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
Amikor anyám elvált a nevelőapámtól, én költöztettem el a családot tizenhat évesen. Anyámnak rengeteg dolga volt, mondtam neki, nyugi, én mindent elintézek. Már amit egy tizenhat éves el tud intézni. Halkéssel szedtem le a tapétát, festettem a falakat, mindent én szereltem össze, és aztán anyáék megérkeztek oda. Ez egy síszünet alatt volt.
Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?
Isabella Blow-t. Ő az angol divatvilág egyik flugos, ikonikus, excentrikus figurája volt. Talán a legtöbben az őrült kalapokról azonosítják, amiket hordott és imádott. A világhoz a szépségen keresztül tudott kapcsolódni, abba volt szerelmes. És a kompromisszum szót konkrétan nem ismerte. Egyszerre volt egy torzó, megtört ember, és egy nagyvonalú királynő. Irtó izgi, tök jó lenne róla egy film.
Mi a visszatérő álmod?
Van egy Budapest a fejemben, egy konkrét világ, amiben vannak ismétlődő helyszínek. Bizonyos módon néz ki a fejemben a Parlament környéke, a Váci utca, minden, és ezekre a helyekre mindig visszatérek. Már nagyon rég nem voltam ott, de régebben többször álmodtam azt, hogy egy hajón lakom, ami úgy nézett ki belülről, mint a nyaralónk.
Mitől tartasz a leginkább?
Rettegek attól, hogy meghalnak a szeretteim. Nekem mindig a horizonton van a halál, az életemnek része. A saját halálomra nem nagyon találok szavakat, mert másik dimenzióban van az az érzet, ami azzal kapcsolatos. A munkában meg attól tartok, hogy megítélnek valahogy, és elkallódom.
Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaki mondott neked?
„Önző ribanc.” Igaz volt.
Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?
New York, 1969. Hallgatnám a beatköltőket, bámulnám Warhol drag queenjeit, Candy Darlingot, Holly Woodlawnt, Patti Smith-t pedig meghívnám egy olyan italra, aminek a nevét sem tudom, mert csak akkor és ott lehetett inni.
Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?
Bob Dylant választanék, mert azt érzem, akkor lenne igazán fasza az esküvőm, ha valahogy a szüleimhez kapcsolódna a zene. Akkor bőgnék a legjobban. Dylan volt édesapám kedvenc előadója, gyerekkoromban pedig anyám adagolta nekem. Szóljon mondjuk a Lay Lady Lay.
És a temetéseden?
Valami zúzda kéne. Patti Smithtől a Gloria. „Jesus died for somebody's sins / But not mine…”, az tökéletes oda.
Mikor voltál a legboldogabb életedben?
Azt hiszem, egész gyermekkoromban boldog voltam. Mostanában is elég gyakran szoktam mondogatni, hogy „én olyan boldog vagyok!”. Ha szabad vagyok, mi okom, hogy ne legyek boldog?
Melyik könyv változtatta meg az életedet?
A lét elviselhetetlen könnyűsége. Nem azért volt revelatív számomra, mert ez a legjobb könyv a világon, hanem az első olyan, ami megmutatta, miket lehet megfogalmazni abból, ami belül történik az emberrel, amit érzékel, amit gondol. Anyám táncos, a nevelőapám fotográfus, a mi családunkban az önkifejezés formája nem annyira a beszéd volt. Aztán egy barátnőm tanított meg egy kicsit jobban beszélni, aki egy kifejezetten a nyelvben élő családból jött.
Melyik filmet láttad utoljára moziban?
Az Igaz történet című új Polanskit. Mint egy balta, olyan direkt volt, de szépen küzdött a két színésznő, hogy valamit vigyenek bele. Eva Green úgy tudja villantgatni a szemét, hogy úristen. Voltak benne tök jó dolgok is, de egy idő után már szomorúan pislogtunk egymásra a barátnőmmel.
Hol etted a legjobbat életedben?
A nagymarosi nyaralónkban. Gyerek vagy, iszonyú éhes vagy, kifáradtál, kiszívott a nap, pancsiztál a Dunában, felmásztál a hegyre, és nagyon sokat vártál arra, hogy végre vacsi legyen. Azok a legjobb kaják, tök mindegy, hogy konkrétan mit eszel.
Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!
Nem tudok biciklizni.
Pedig az Egynyári kalandban bicikliztél.
Igen, el is ütöttem egy turistát közben. Amikor a forgatáson mondták, hogy „mehet!”, mentem egyenesen egy darabig, aztán egyszer csak eldőltem. Siránkoztam, nyavalyogtam, de ügyesen összevágták, hogy úgy tűnjön, mintha bicikliznék.
Miben szeretnél tehetséges lenni?
Szeretnék autodidakta módon megtanulni hangszereken játszani. Ehhez sosem volt türelmem. Abban szeretnék tehetséges lenni, hogy átlássam a zenét. Mert nem látom át, csak feelingjeim vannak, maximum improvizálni tudok. Irigylem azokat az embereket, akik meglátnak egy hangszert, elkezdik nyomogatni, és kisül belőle valami jó.
Mikor voltál a leggyávább életedben?
Cserbenhagytam valakit.
Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon mások számára?
Néha nem kapcsolódom rá emberekre igazán. Vekengek, monologizálok, pofázok folyamatosan a nagy semmiről, már rég összefüggéstelen és követhetetlen. Nem hagyom békén az embereket, olyan vagyok, mint egy óvodás.
Hisztis is vagy?
A hiszti nálam egy gyerekkori képződmény, feszültségleadási problémák megoldásának eszközeként része a repertoáromnak. Tehát nekem hisztirohamaim vannak. Gyerekkoromban nagyon sokszor földhöz vágtam magam, akkor anyám jött egy pohár vízzel, és ráöntötte a fejemre. Az működött. Anyuval volt egy játékunk, a Csúnya Lili. Ha volt egy hisztériás rohamom, és mondjuk széttörtem valamit, akkor miután lenyugodtam, megkérdeztem anyukámtól, hogy most mit csinált a Csúnya Lili. És ő elmesélte, miket csináltam öt perccel azelőtt.
Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?
Nem. Valaki mesélte, hogy Az agyunk mi vagyunk című könyvben olvasta, hogy a halál után az agy nem áll le, hanem működik tovább. Tulajdonképpen az agyad a saját képzeteidet váltja valóra, leképezi magának a poklot vagy a mennyországot. És ha ez igaz, akkor rám nagyon-nagyon szar halál vár, mert azt fogom tudatosítgatni az utolsó másodpercekben, hogy vége, vége, vége, fekete, nagy büdös semmi. Félek attól az utolsó pár pillanattól. Félek, hogy nem sikerül majd valami szépre irányítani a gondolataimat.
Hajlamos vagy direkt negatív dolgokra gondolni?
Nem hergelem magam szándékosan. Amikor először rájöttem, hogy meg fogok halni, akkor tizenkét éves voltam, egy vonaton ültem, és annyira megijedtem, hogy az összes pénzemet fagyira költöttem. Ez egy spirál. Minél többször próbálom megképezni magamban azt a tényt, hogy egy test vagyok, amelyik meg fog halni, és egyszer vége lesz, egyszer komolyan frankón vége lesz, de frankón-frankón, annál többször jutok el addig, amikor már komoly halálfélelmem van, és onnan sitty, vissza kell jönni.
Kicsit sem vagy pesszimista?
A pesszimizmus az új optimizmus. Szerintem én nagyon optimista vagyok, a szép dolgokat látom az életben, a napom nagyobb részét optimista gondolatok teszik ki. De olyan értelemben meg pesszimista vagyok, hogy mindig felkészülök a legrosszabb eshetőségre is. Jobb gondolni a rosszra, mert egyszer úgyis el fogod rontani, kicsúszik a talaj a lábad alól, és megtörténik a rossz úgy, hogy nem gondoltál rá.
Melyik volt életed legjobb koncertje?
2012. szeptember 3-án volt egy csodálatos, bodysurfölős, nagyon részeg Japandroids-koncert az Akváriumban. A másik, amit az agyam úgy élt meg, hogy ez fantasztikus, nem tudom az volt-e, az a Szigeten a The Horrors volt. Ott más volt a levegőnek az összetétele, hirtelen Angliában éreztem magam.
Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?
A The Taxpayerstől az I Love You Like An Alcoholic című számot. Szeretem benne azt a sort, hogy „I need you like I need a broken leg”, és szeretem a dallamát. Kicsit kocsmafelvétel jellege van, kicsit hamis, kicsit elcseszett, de olyan jó kis dekadens hangulatú.
Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?
A kritika nem tud bántani. Az viszont rémes, ha nem mondanak semmit. Mert ha mondanak valamit, ha kritizálnak, azzal lehet menni, arról lehet beszélgetni, de az nagyon bosszant, ha jelzik, hogy látták, amit csináltam, de egyszerűen nem fűznek hozzá semmit. Ilyen kismilliószor van.
Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a húszat, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat korábbi részeit itt találja.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
