Néha rossz érzéssel tölti el az embert, ha visszamegy oda, ahonnan jött – vallja Snétberger Ferenc, a Berlinben élő világhírű gitáros, akinek roma fiatalok oktatására alapított zeneiskolája most bajban van. Interjú.
HVG: Végveszélybe került tavaly az ön által alapított felsőörsi Zenei Tehetség Központ. Az elbocsátott operatív igazgató azt állította, az ő szellemi tulajdona a növendékek mentorálásának a módszere, majd 145 millió forintos fizetési meghagyást kapott az iskola. Hogyan álltak fel a kilátástalan helyzetből?
Snétberger Ferenc: Egyelőre nem álltunk fel. A második fellebbezést is elbuktuk. Azért, hogy egyáltalán folytathassuk a kurzusokat, sok millió forintért vissza kellett vásárolnunk a hangszereket. Az intézmény végleges státusa még nem dőlt el, sok minden függ a hamarosan esedékes tárgyalástól a fenntartási költségeket biztosító Emberi Erőforrások Minisztériumával. Balog Zoltán, a minap leköszönt miniszter személyesen állt ki mellettünk. Örülnék, ha a központ hosszú távon a Snétberger Alapítvány fenntartásába kerülne.
HVG: Volt jogalapja a követelésnek?
S. F.: Ez egyszerűen lopás, arról nem is szólva, hogy az illető korábban nem dolgozott zenei területen. A központ mindannak a továbbfejlesztése, amit 1992-ben Berlinben a szinti roma gitáriskolával elkezdtem. A saját szellemi tulajdonom. Szomorú, hogy Magyarországon a jogszabály lehetőséget ad a szellemi tulajdon elsajátítására.
HVG: Mi a garancia a privát ötletből, privát módon menedzselt intézmény szuverenitására, ha állami tulajdonba és fenntartásba kerül?
S. F.: A Norvég Alappal szemben 2022-ig kötelezettségeink vannak, ha nem tudjuk folytatni az oktatást, akkor vissza kell fizetni a tőlük kapott támogatást. Évente 60 gyerek étkeztetése, 20 tanár és mentorok, animátorok fizetése hatalmas költség. Ha egy magánszemély felajánlaná, hogy több százmillió forinttal támogat minket, nagyon megnézném, hogy ki az illető. Jelenleg a végzős növendékek szüleinek az is gond, hogy gyerekeik budapesti gálakoncertjére kifizessék az útiköltséget. Ezt is az alapítvány nyújtja.
HVG: Nem tartja aggályosnak, hogy épp az a kormány karolta fel a roma zenei tehetségek iskoláját, amelyiknek a döntéshozói, konkrétan Lázár János azt mondta, a cigányokkal 600 éve együtt élünk, és nem tudtuk megoldani a problémáikat, mit várhatunk a bevándorlóktól, vagy a közmunka kapcsán azt sugallta, hogy ha dolgoznak, legalább nem lesz erejük lopni?
S. F.: Sok mindenben nem értek egyet a jelenlegi magyar kormány politikájával, és ennek hangot is adok. Felháborítónak tartom, hogy a romák helyzetét összemossák a menekültekével.
HVG: Mit gondolt Németországban élő romaként, művészként az EU alapértékeit megsértő magyar példáról?
S. F.: Ellenzem, hogy az emberek megfélemlítésével választásokon erőfölényt lehet elérni és nyerni. Sajnálom, hogy az ellenzéki oldalon induló pártokban nem volt erő, összefogás, nem figyeltek oda igazán arra, hogy mit várnak tőlük a szavazók. Le kell vonni a tanulságot a kialakult helyzetből. A soknemzetiségű, multikulturális Berlinben is a média csinál ügyet a menekültekből. A feleségemmel kínunkban nevetünk az igaztalan vádakon, amelyeket a számlájukra írnak.
HVG: A berlini fal lebontása előtt, 1988-ban ment el Magyarországról, és azóta is ingázik. Az utóbbi években magyar fiatalok százezrei költöznek Európa, köztük Németország nagyvárosaiba a jobb megélhetés reményében. Érzékenyebb, toleránsabb, felelősségteljesebb a német társadalom?
S. F.: Németországban is van egy réteg, amelyik ugyanúgy fél a menekültektől, mint Magyarországon. De talán többségben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy segíteni kell rajtuk akár úgy, hogy önkéntesként dolgoznak a beilleszkedésükön. Ismerek Szíriából menekült művészeket, akik szeretnek Németországban élni, jól érzik magukat a multikulturális közegben. Amikor elhagytam Magyarországot, úgy éreztem, nincs vesztenivalóm. Huszonhét évesen behívtak katonának, a feleségem akkor költözött át az egykori NDK-ból, Toni fiam nyolc hónapos volt. Nem volt pénzünk, lakásunk, jöttek a meghívások külföldről, de nem utazhattam vízum nélkül. Amikor 1988-ban kimentünk az akkori Nyugat-Berlinbe, ott találkoztam először az igazi szocializmussal. Szemben az itthoni egyik albérletből a másikba vándorlással, rögtön kaptunk lakást, meg segítséget a talpra álláshoz. Ott tapasztaltam meg, hogy mi a demokrácia. Magyarországon a demokrácia csak az elképzelés szintjén valósult meg, és jelenleg is nagyon alacsony szinten áll.
HVG: Nem gondolt arra, hogy szószólója legyen a magyarországi romák ügyének?
S. F.: Mindenféle nagyköveti tisztségre felkértek, előadásokra hívnak, hogy elmondjam a véleményemet a roma művészi oktatás helyzetéről. A központ növendékeivel is sokat beszélgetünk arról, hogy mennyire fantasztikus számukra az a 12 hét, amit a felsőörsi táborban töltenek, de aztán nagyon rossz visszamenni oda, ahonnan jöttek. Kamumentes, a tiszta ügyért kiálló emberekre van szükség, hogy javuljon a szegény roma családok élete.
HVG: Milyen perspektívát lát a Snétberger-módszer nemzetközi szintű megjelenésére?
S. F.: Az iskolát nemzetközi szinten is jegyzik. Amikor 2011-ben létrehoztuk, a Norvég Alap támogatásához komoly szakmai ajánlásokra volt szükség. A németországi szinti romák szervezetének elnökétől kezdve a Freudenberg Alapítványon át a Norvég Jazz Szövetség elnökéig sokan mellénk álltak. Az idén Markus Stockhausen tart workshopot nálunk, vele régóta játszom, David Friedman, a Berlini Zenei Főiskola professzora harmadszor látogat el hozzánk.
HVG: Melyik zenei stílussal fejezhető ki a leginkább mindaz, ami ma Magyarországon történik?
S. F.: Sokféle zenei hatás ért a pályámon, de a nyitottságomat gitáros apámnak köszönhetem. Amikor Berlinbe költöztem, indiai, arab, török zenészekkel játszottam. Manfred Eicher, az ECM Records producere mindig azt kérte tőlem a stúdióban: többet játssz a gyökereidből, a roma zenéből. A zenésztársadalom a legdemokratikusabb a világon. Egy dolog hajt minket, hogy a darab jó legyen. A politikában is annak kellene érvényesülnie, hogy működjön az összhang, és az emberek megelégedésére szolgáljon.
Eddig 3,3 milliárd forintnyi európai uniós támogatást kellett visszafizetni, mert a magyar kormányzati szervek szabálytalanul szereztek be Microsoft-licenceket – tudta meg a HVG. Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség is nyomoz, a hatóságok viszont hat év alatt nem jutottak el még a gyanúsításig sem.
Új helyzet van.
Az iráni válaszcsapások 18 embert öltek meg Izrael területén.
A Mercedes E-osztály és az A6-os Audi eladásai meg sem közelítik az 5-ös sorozatú BMW-jét.
A minisztérium szerint nincs „klímakrízis”.
Ez jutott eszébe.
Az SUV-k ma már annyira sokfélék, hogy az ellenük vagy mellettük szóló előítéletek aligha általános érvényűek. Adhatók viszont praktikus vásárlási tanácsok.
