„Ott tartunk, hogy az Átrium tényleg bezárhat”
Aki azt állítja, hogy 2019-ben a színházak biztonságban vannak, az vagy nem érti a rendszert, vagy nem akarja érteni – mondja Zsedényi Balázs, az Átrium produkciós menedzsere. A tao kivezetése miatt kénytelenek meghúzni a vészharangot, a színház működésének a napjai meg vannak számlálva. Sorozatunkban a magánszínházak kilátásait vesszük sorra a tao utáni világban.
Budapest befogadó színházként is működő magánszínháza, az Átrium az elmúlt évek legnagyobb sikerszériái közül többet jegyez: itt látható Az Őrült Nők Ketrece, az Igenis, miniszterelnök úr”, vagy épp a Chicago.
Az intézmény üzemeltetését két éve vette át a színház repertoárjának gerincét addig is alkotó Kultúrbrigád csapata. Azóta közel százezres nézőszámot produkáltak.
A magyar színházi szférába az elmúlt évadban százmillió forint magántőkét sikerült bevonniuk négy bemutatójukhoz, továbbá 80 millió forintot a ház újjáépítésére. „Akik azt mondják, hogy a tao nem volt alkalmas arra, hogy a magáncégeket és a kultúrát közelebb hozza egymáshoz, nem használták ki elég jól a rendszer előnyeit” – mondja Zsedényi Balázs, az Átrium produkciós menedzsere.
hvg.hu: A napokban L. Simon László azt nyilatkozta, hogy elkészült a színházak költségvetési támogatásának az elosztásáról szóló tervezet. Elmondása szerint a színházak egy része már tudja, hogy mennyi pénzt fog kapni, a másik része pályázhat. Közelebb kerültek a megoldáshoz?
Zsedényi Balázs: Továbbra sem tudunk semmi konkrétat az előirányzott 37,5 milliárd forintos költségvetési támogatás elosztásáról, a függetlenek, a nem állami fenntartású, sőt az állami finanszírozású intézmények helyzetéről sem. Csupán arra kaptunk választ, hogy elég pénz áll rendelkezésre ahhoz, hogy minden tisztességesen működő színházat vagy előadó-művészeti szervezetet kifizessenek a 2018-as jegybevételek alapján. Erre sajnos nem lehet évadot, repertoárt tervezni.
A napokban a MASZK és a Független Előadó-művészeti Szövetség kezdeményezésére összeült a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács, amelyen a Katona igazgatójától a vidéki színházakig huszonöt intézmény és érdekvédelmi szervezet képviselői jelen voltak. Arról volt szó, hogy ezen az ülésen ismertetik az új támogatási rendszer kereteit, jogi környezetét. Sajnos a tájékoztató elmaradt, későbbi időpontra halasztották.
hvg.hu: Az a hivatkozási alap a kulturális tárca részéről, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen a színházak tavaly feltöltötték az idei tao-keretüket.
Zs. B.: Ez a legnagyobb csúsztatás. Aki azt állítja, hogy 2019-ben a színházak biztonságban vannak, az vagy nem érti a rendszert, vagy nem akarja érteni. Az előadó-művészeti szervezetek a 2017-es jegybevételük alapján hívhatták le 2018-ban a tao-támogatásukat, az az évi bizonyított költségeik finanszírozására. A 2018-as jegybevétel alapján senki nem kapta meg a taót. Három hónapja úgy működnek a színházak, hogy nem tudják, milyen bevételekre számíthatnak, valószínűségekre hirdetnek műsort. Az Alaptörvényben elvileg szerepel az, hogy nem lehet úgy megváltoztatni egy jogszabályt, hogy a felkészülési időt nem adják meg a szereplőknek. A tao egy kétéves ciklusú rendszer volt, az egyik évben jogosultság keletkezett, a következő évben pedig jogosultságot pénzre lehetett váltani, és még abban az évben el kellett költeni. Ennek a rendszernek a kivezetése így minimum két évet igényelt volna, hogy zökkenőmentesen és kalkulálhatóan történjen.
Az üzletmenet szempontjából képtelenség, hogy a működés szempontjából visszamenőleges hatállyal vették el a színházaktól a nettó jegybevételük nyolcvan százalékának megfelelő tervezett bevételi lehetőséget, az Átrium esetében az intézmény saját produkciói összbevételének mintegy 40 százalékát.
hvg.hu: Az előadó-művészeti szervezetek több javaslatot is megfogalmaztak a döntéshozók felé. Milyen érdemi változtatásokkal lehetett volna alkalmazni a tao megszüntetése helyett?
Zs. B.: Nagyon sok megbeszélés zajlott a nyár folyamán, úgy tűnik, teljesen feleslegesen, mert azok mind arról szóltak, hogy hogyan alakítsák át a rendszert. Egyik javaslatra sem jött érdemleges válasz. Mindegyik számolt valamilyen típusú normativitással, hogy objektív szemponthoz kapcsolódó összeggel lehessen kalkulálni évente. A normativitást lehet kötni például a jegybevételhez a székszám és a jegyárak figyelembevételével. És ezekhez lehetne egyéb fékeket beépíteni a rendszerbe. Sokan csak a tao hátulütőiről beszélnek, a szereplőknek arról a bizonyos 10 százalékáról, aki visszaélt vele, csalt, lopott, és valóban, a kifizetett tao valószínűleg sokkal magasabb, mint 10 százaléknyit eltüntetve. Kiszámítható jogi környezetben, kiszámítható bevételi struktúrával a színházak meg tudtak erősödni anyagilag, repertoárt tudtak építeni, az állami struktúra mellett kialakulhatott egy professzionális magánszínházi struktúra is.
Budapestnek olyan gazdag színházi kínálata lett, amire minden nagyváros büszke lehetne tőlünk nyugatabbra is.
Azt gondolom, hogy a történelmi kőszínházaknak és a kulturális államtitkárságnak van igazán mozgástere abban, hogy mennyire lesz az új rendszer rugalmas, mennyire fogja engedni azt a nagyon termékeny versenyt, ami az elmúlt tíz évben kialakult, és amiből az előadóművészek, a színházak és leginkább a nézők profitáltak.
hvg.hu: Az Átrium évi költségvetésének hány százalékát tette ki a tao? Mekkora összegtől esik el a színház?
Zs. B.: Nagyjából 220 millió forintot vettek el tőlünk visszamenőleges hatállyal az Átrium saját előadásai után. A Pintér Béla és Társulata és az Operettszínház saját produkcióit játssza nálunk, így ennek a tao-jogosultsága náluk keletkezik. Csak az összehasonlítás végett, arányosan nagyjából ekkora éves fenntartói támogatással működik egy kőszínház, ezt kapja meg alanyi jogon, mielőtt még bármilyen jegybevételt vagy taót realizált volna.
A Kultúrbrigád 2017 augusztusa óta üzemelteti a színházat. 2018-ban négy hónap tao-jogosultságát hívhattuk le, ez nagyjából négy hónap működését finanszírozta értelemszerűen. A többi nyolc hónapot hitelből kellett finanszírozni, aminek a fedezetét a kiszámítható jogszabályi környezet, a „megtermelt” tao-jogosultság jelentette. Az állami és önkormányzati fenntartású színházak nagyjából ugyanakkora bevétellel gazdálkodnak minden évben. Beálltak egy olyan rendszerre, hogy addig költötték el a tao-bevételeket, amíg a következő bejött.
Ezzel szemben nekünk, akik új belépőként kezdtek üzemeltetni egy színházat, előfinanszíroznunk kelett azt a tao-bevételt, ami jogszabályi szinten járt a színháznak. Az Átriumnak azzal együtt, hogy magántulajdonban van a színház épülete, amiért bérleti díjat nem fizetünk (a rezsinket természetesen ki kell termelnünk), kétszer-háromszor hatékonyabban kell gazdálkodnunk ahhoz, hogy versenyben maradjunk az állami struktúrában működő színházakhoz képest. Már eddig is két-három kör hátrányból indultunk a tao-rendszerben, mint az állami fenntartású színházak.
hvg.hu: Jelenleg mi biztosítja az Átrium repertoárszerű működését? Milyen távlatban tudnak tervezni?
Zs. B.: A jelenlegi működésünk fenntarthatatlan. Nincs, akinek azt mondhatnánk, sajnos történt egy jogszabályi malőr, légy szíves adjatok pénzt, ameddig kihúzhatjuk, és az új rendszer felépül.
Kizárólag azért tudunk ideiglenesen működni, mert a nagyon kevés tartalékunk pár hétre még elég. Ott tartunk, hogy az Átrium tényleg bezárhat.
hvg.hu: Nyilván számításba vették, hogy levegyenek a műsorról előadásokat, vagy más módon visszaszorítsák a büdzsét.
Zs. B.: Ezek a lépések jönnek most. Nem várhatjuk el a színészektől, hogy ezentúl fele pénzért játsszanak. A legnagyobb költséget a nagy kiállítású musicalek, Az Őrült Nők Ketrece, a Chicago játszása jelenti, de más előadások is el fognak tűnni rövid időn belül, ha nem történik előrelépés. Mind a kilenc jelenleg műsoron lévő előadásunkra nagy közönségigény van. Százezer néző elvárhatja, hogy működjön az Átrium.
Két dolog jöhetne szóba, a költségek csökkentése, a bevételek növelése. A költségcsökkentés határai az üzemi működés miatt nagyon végesek. Ha eddig tíz ember épített fel egy díszletet, holnaptól nem tudja felépíteni három ember, nyolcan talán még megtehetik egy-két alkalommal. A díszítőtárat és a szervezést valamivel kisebbre vettük, de itt is vannak objektív határok.
Hosszú távon nem lehet kizsigerelni a színházi dolgozókat.
Mivel Magyarországon az állami támogatások miatt nagyon torz színházi piac van, nem lehet pusztán a jegybevételből professzionális kiállítású darabokat játszó színházat fenntartani. Mint ahogy az sem működne, hogy az állami támogatást jegyáremeléssel pótoljuk. Azt nem lehet elvárni, hogy néhány színház tegyen úgy, mintha nem lenne torz a piac, és adja a jegyeit az állami-önkormányzati színházak jegyárainak két-háromszorosáért.
hvg.hu: A nemrég beindított mecénás program mire elegendő? Mennyien mozdultak meg eddig a felhívására?
Zs. B.: Egy hónapja mondom a szövegemet minden előadás után, de úgy érzékelem, hogy nem jön át a helyzet súlya. A színházak nem zárnak be, valahogy úgyis csak lesz – gondolják sokan. Holott a fennmaradásunk a tét. A közösség plusz tehervállalása el tudná tartani az Átriumot, a jegybevételek nem. Ötszáz támogató esetén az évad végéig zavartalanul működünk. Ezer támogató esetén a következő évadot is elkezdhetjük. A támogatásért cserébe adunk elővásárlási jogot, jegyárkedvezményeket, ajándékokat. Rendkívüli köszönettel tartozunk azoknak, akik regisztráltak a mecénás programra, és kérjük, hogy jöjjenek még sokan, különben nem tudunk nyitva maradni. Emellett számos helyről kapunk kis összegű támogatást, de ezeknek a volumene egyelőre nem éri el azt a szintet, amiben lenne gazdasági potenciál. És van egy happening jellegű akciónk is, arra kértük a közönséget, hogy hozzanak magukkal egy sorsjegyet, dobják be a színházi előterében elhelyezett urnába. Havonta egyszer a nézőkkel meg a művészeinkkel együtt lekaparjuk a sorsjegyeket abban a reményben, hogy a szerencsejáték-alapból indirekt módon forráshoz jut a színház.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
