Savinien Cyrano de Bergerac Párizsban látta meg a napvilágot 1619. március 6-án, tehetős polgárcsaládban. Kollégiumba járt, ám szabad szelleme, fékezhetetlen természete nehezen viselte az iskolai életet, igazgatóját később a Felsült tudálékos című vígjátékában figurázta ki. Ideje jó részét kocsmákban, a kártyaasztal mellett töltötte, így állandó anyagi problémákkal küzdött. Kalandvágyát a katonaságnál akarta kielégíteni, belépett hát egy gascogne-i gárdacsapatba, ahol félelmetes hírű kardforgató lett, a háborúban kétszer meg is sebesült.

1640-ben meg kellett válnia a katonai szolgálattól, visszatért Párizsba, ahol Pierre Gassendi materialista filozófus és fizikus előadásait hallgatta, és megismerkedett Moliere-rel is. Az akkor szabadgondolkodóknak, libertineknek nevezett fiatalok köréhez tartozott, akik a francia materializmus kezdeti bizonytalan, de harcos formáját képviselték.

Hírnevét az irodalomban kívánta öregbíteni, ám szélesebb körben merész kalandjai, verekedései tették ismertté. Sokszor nyomorgott, súlyos betegség is gyötörte, 1648-ban apja halála után kisebb járadékot örökölt, de hamar felélte a pénzt.

Az irodalom maradt egyetlen menedéke, verseket, szatirikus leveleket írt, epés költeményekben támadta az államügyeket intéző Mazarin bíborost, majd nem sokkal később a védelmében írt heves pamfletet, talán érdekből, talán meggyőződésből.

A kor divatja szerint főúri támogatót talált Arpajon hercegének személyében. A Vegyes művek, két színdarab és vegyes tárgyú levelek gyűjteménye 1654-ben jelent meg. Előző évben bemutatták az Agrippina halála című darabját is, ám merész hangja miatt istenkáromlással vádolták, s levették a műsorról.

Nagy vihart kavart a Felsült tudálékos című vígjátéka is, amelyben rabelais-i bőséggel áradnak a bolondos ötletek, a groteszk jelenetek és a vaskos tréfák. (Moliere fel is használta egyes részeit a Scapin furfangjai című darabjában.)

Cyrano halhatatlanságát két fantasztikus utópiájának köszönheti: a Holdbéli utazás, valamint A Nap államai és birodalma című regényeiben álom, irónia és értelem fonódik egybe, változatos alakok, mulatságos helyzetek szövődnek össze. Mindemellett a kor tudományos ismereteit is népszerűsíti, és nevetségessé teszi a tekintély, főleg a vallási autoritások uralmát, és szabad, önálló gondolkodásra készteti az olvasót.

Művei megjelenése évében, 1654-ben titokzatos körülmények között egy gerenda zuhant a fejére, a korabeli pletykák szerint a papok által feltüzelt fanatikusok követtek el merényletet ellene, maga Cyrano is így vélekedett, amikor "Egy gyilkos és rágalmazó jezsuitához" írt levelet. A 36 éves Cyrano nem sokkal később, 1655. július 28-án Párizsban halt meg, halálának oka nem ismert pontosan.

Nem mindennapi alakja, kalandos élete nyomán írta meg 1897-ben Edmond Rostand a Cyrano de Bergerac című színművet, amelyet először a párizsi Théâtre de la Porte Saint-Martin-ben láthatott a közönség, és hamarosan az európai színpadok mellett Amerikában, majd Japánban is kirobbanó sikert aratott.

A műből először 1900-ban készített filmet Clément Maurice, majd többen is vászonra álmodták, legnépszerűbb talán a Jean-Paul Rappeneau rendezésében készült filmváltozat, amelynek főszereplője Gérard Depardieu.

Rostand világsikerű művéből több opera, 1959-ben pedig Marius Constant zenéjével, Roland Petit koreográfiájával balett is készült.

Ady így írt róla 1901-ben: "…a nagyorrú Cyrano, predestinált tragikus hős. Nemcsak azért, mert poéta s mert szertelen, de mert abban a korban, amelyben olyan gyalázatosan nagy becse volt a szép formáknak, pofában, termetben, írásban, orációban és szerelemben, – neki, aki érezte a maga kivételes értékét – az orra miatt kellett hitét veszteni a hiú sikerekben, amelyek Poe Edgaron kívül bizony legkívánatosabb sikerek voltak a poétáknak is."