Meghalt Térey János, a több rangos irodalmi díjjal kitüntetett író, költő, drámaíró halálát valószínűleg szívroham okozta – írja a Jelenkor Kiadó.

Térey János 1970. szeptember 14-én született Debrecenben. 1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán.

1997–1998-ban a Cosmopolitan olvasószerkesztője volt, 1998-tól kezdve szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közölte az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve drámatetralógiája, A Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon.

Fazekas István

Következő darabja a Papp Andrással írt Kazamaták (budapesti Katona József Színház, 2006); ezt követte az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007). A Protokoll c. verses regényének dramatizált változatát ugyancsak a Radnóti Színház tűzte műsorára (2012). 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége volt a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.

Térey Jánossal tavaly szeptemberben készítettünk interjút. Akkor azt mondta, Magyarországon nemcsak a retorika háborús, hanem ténylegesen háborús is a helyzet: „A kultúrharcnak hívott pártos kiszorítósdi konkrét egzisztenciákat, sorsokat veszélyeztet. Egyáltalán nem érzékelem, hogy bármely területen csillapodna, egy-egy újabb téma újabb tápot ad neki. Nem fekete-fehérben szemlélem a kulturális élet szereplőit, kaptam elég nyilat balról, illetve szélsőbalról is. Egyszerűen túl sok liberális tabut sértek a Káli holtakban, hogy szó nélkül elmenjenek mellette. Manapság senki sincs úgymond betiltva, de egyre apadnak a mindenki számára hozzáférhető források, elmaradnak a meghívások. Van itt más is a dilettánsok dühén, a mellőzöttek bosszúszomján kívül. Mindenképp a kultúra látja kárát, ha pártalapon próbálunk vizsgálni egy színházat, egy színészt vagy egy szerzőt. Nem csak kártékony. Iszonyúan megy vele az idő.”

"Nem csak a retorika háborús" - interjú Térey Jánossal

Teljesítmény nem vásárolható pénzen, lojalitás azonban igen - mondja a kultúrharcról Térey János, aki szerint mindenképp a kultúra látja kárát, ha pártalapon próbálunk vizsgálni egy színházat, egy színészt vagy egy szerzőt. A magyar dráma napja apropóján a színház helyzetéről beszélgettünk az időnként pályaelhagyáson gondolkodó íróval.

Bár korábban próbált közvetíteni a szekértáborok között, azt mondta, „ez a hídemberszerep valóban jó ideje lehetetlenné vált. (…) Aki a kulturális szereplőket nem az életművük, hanem a feltételezett pártelkötelezettségük szerint vizsgálja, az alapvetően eltéveszti a házszámot. Teljesítmény nem vásárolható pénzen, lojalitás azonban igen. A tehetség az irodalomban nem mérhető, arról csupán vélemény formálható a magunk ízlése szerint; a lojalitás viszont látszik. Nincs az a milliárdos nagyságrendű állami dotáció, amellyel létre lehetne hozni a szépek, az igazak, a szikrázóan tehetséges emberek gyülekezetét”. Ugyanakkor azt gondolta, meg lehet haladni a szekértábor-logikát.

Becsület és nagyvonalúság kérdése az egész

– mondta.

2001-ben József Attila-díjjal, 2002-ben Füst Milán-díjjal jutalmazták. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, 2008-ban az év legjobb magyar drámája díjat az Asztalizenéért. 2010-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorú díjával tüntették ki.