Körülbelül 3700 évvel ezelőtti, késő bronzkori urnatemetőt találtak a Katona József Múzeum régészei Kecskeméten, a Nyíri út és Balaton utca sarkán, egy mélygarázsos társasház építését megelőző feltáráson - írja a Bács-Kiskun megyei online lap, a Baon.hu.

Az előzetes régészeti dokumentáció készítése során a szakemberek 40 négyzetméternyi területet mozgattak át az építkezés helyén, ekkor egy 3. századi, sűrűn lakott szarmata település részleteire bukkantak, majd közel 2000 négyzetméteren lett előírva teljes felületű megelőző feltárás.

A szarmata emlékek már megszokottak a megyebeli régészeknek, viszont most nagy meglepetésükre egy, a Kr. e. 1700-1500-as évekre keltezhető urnatemető nyomait is megtalálták.

MTI / Bús Csaba

Wilhelm Gábor, az ásatás vezetője a lapnak azt mondta: a nekropolisz a késő bronzkorban a Duna-Tisza közén és a Duna mentén élő, földműveléssel és pásztorkodással foglalkozó Vatya-kultúrához köthető. Ennek népessége a halottakat elégette, majd a hamvakat egy nagy edénybe szórták, tetejére egy tálat helyeztek, végül elásták.

Az urnákba ritkán raktak mellékleteket, például fegyvereket vagy ékszereket. A Balaton utcai feltárásról húsznál több edényt szállítottak eddig a múzeumba, közülük egynél jelzett csak komolyabban a fémkereső. Az elkövetkező napokban, az urnák kitisztítása és tartalmuk vizsgálata után derül ki, valamelyikben lesz-e esetleg fegyver- vagy ékszer.

MTI / Bús Csaba

Wilhelm Gábor szerint a feltárás éppen csak a szélét érinti a temetőnek, amely valószínűleg messze elhúzódik a helyi honvédkórház irányába. Az, hogy ilyen épségben megmaradt, egy közel egy méter vastag futóhomok rétegnek köszönhető, amely a 18-19. században rakódhatott a korabeli felszínre. Mivel a későbbi építkezések nem bolygatták meg 2 méteres mélységben a földet, a nekropolisz sem sérült.

A Vatya-kultúra a Duna-Tisza-közén és a Duna jobb parti sávjában formálódott ki a középső bronzkor időszakában. Lelőhelyei a mai országhatáron belül találhatóak, így teljesen „magyar” régészeti kultúrának számít. A korszak kutatása egészen 1905-ig nyúlik vissza, ekkor tárta fel Kada Elek, a kecskeméti múzeum igazgatója Újlengyel határában, Vatyapusztán a korszak egyik jelentős temetőjét. A magyarországi bronzkor kutatásában ez lett a kultúra névadó lelőhelye.

MTI / Bús Csaba

A Vatya népesség életmódjában a mezőgazdaság mellett az állattartás végig meghatározó szerepet játszott, a kultúra legjelentősebb nyomai az árkokkal és sáncokkal erődített, több részre tagolt földvárak. Ezek vagy településeket védtek, vagy a dunai átkelőhelyeket tartották ellenőrzésük alatt. A környéken Tiszaalpáron, Nagykőrösön ismert földváruk, Solt-Tételhegyen, Érsekhalmán találták meg nagyobb közponjaikat, legutóbb Kiskőrös mellett ásták ki a korszak egy kiemelkedő aranyleletét.

Kecskeméten a mostani az első komolyabb nyoma a Vatya-kultúrának, mely alapján valószínűleg a Széchenyiváros alatt húzódhatott egy hosszabb életű településük.