Harag Anita ajánlása: Nádas Péter megállítja az időt, ahogy Rakovszky Zsuzsa megnyugtat

Mindig az adott hangulattól, időszaktól függ, hogy például Harag Anita a sok kedvence közül éppen melyiket veszi elő a legszívesebben. Most olyan szövegeket olvas, amelyek vagy „adnak egy kis időt, hogy kifújja magát vagy visszaadják azt az ijesztően szürreális állapotot, azt az idegenséget, amiben az utóbbi hetekben élünk” – mondja.

Ez utóbbira kiválóan alkalmas Baróthy Zoltán Emigráció című elbeszélése, „amelyben a narrátor egy idegen helyen ébred fel, biztosan nem itt aludt el előző este, nem ismerős neki a szoba, még a saját szaga sem, mintha egy éjszaka alatt minden kifordult volna magából” – magyarázza Harag, hogy miként rímel a mostani állapotokra a szöveg.

 

Az 1988-as születésű elsőkötetes író most éppen Nádas Pétert lapozgat, a Párhuzamos történeteket az egyik fontos olvasmányának tartja. „Szeretem, hogy megállítja az időt, és kitart pillanatokat akár száz oldalon keresztül is. Az idő ilyen lassítása nagyon jólesik. A regényben csörög a telefon, Erna kiszáll a kádból, Gyöngyvér nyújtózkodik az ágyban, a házmester megindul felfelé a lépcsőházban a padlásra. A történetben percek telnek el, míg nálam, miközben olvasom, akár órák is.”

Hasonlóan fontos olvasmánynak tartja Rakovszky Zsuzsa A Hold a hetedik házban című novelláját a szöveg sajátos ritmusa, nyugalma miatt. Végezetül pedig egy verset ajánl, Terék Annától a Háttal a napnak című költeményét:

„Szép, szabályos minden éjszaka.

Húzódik szét, tágul a félelem.

Álljon ide elém.

Hogy legyen, mi eltakar.

Aki fél, szeret csak tíz-húz centire nézni,

s nem látni, mi van távolabb.”

Barnás Ferenc ajánlása: Marno János izgalmas kihívás, és Danyi Zoltán is megdolgozza az olvasót

Barnás Ferenc bevallja, hogy az elmúlt években, részben időhiány miatt, rettenetesen kevés szépirodalmat olvasott, és leginkább csak a barátai, közeli embereinek művei jutottak el hozzá, ezek közül is főleg a líra. De ha már költészet, akkor például Marno Jánost nagyon ajánlja. Az ő műveit olvasni ugyanis mindig kihívás – mondja róla.

„Van abban valami brutális, ahogy Marno az élet legapróbb dolgához is viszonyul, miközben halkan megjegyzem, hogy ebbe a viszonyulásba belefoglaltatik a létkérdésekkel való folytonos küszködés is. A csupasznak tűnő nyelv mögött iszonyatosan sűrű, végiggondolt futamok és erők vannak, a felszínen pedig minden halálpontosan kicentizve.”

A Térey-kötetek is alaptartozékai a könyvespolcának. Mint mondja: a tavaly júniusban elhunyt költő hangját, autentikusságát, öntörvényűségét, verseinek nyelvi erejét nagyon szereti. „Nagy veszteség, hogy János már nincs köztünk. Egy időben rendszeresen találkoztam vele, ezek az órák számomra sokszor olyanok voltak, mintha János verseit olvastam volna.”

 

Ha Barnás Ferenchez hasonlóan kevés szabadideje lenne olvasni, akkor elég, ha csak egy prózával próbálkozik, például Danyi Zoltán Dögeltakarítójával. Igaz, az újvidéki költő-író 2015-ös regénye nem fogja könnyen adni magát. „De ki mondta, hogy a könyveknek könnyűnek kell lenniük? Ez a munka megdolgozza az olvasót, az ember bizonyos oldalakat inkább átlapozna”, mégis fontos könyv Barnás szerint.

Nádasdy Ádám ajánlása: Grecsó, Térey és Tóth Krisztina

Nádasdy Ádám kortárs magyar kedvencei között is megtaláljuk Térey János verseit, és nála belefért a top háromba Grecsó Krisztián és Tóth Krisztina is. Hogy miért épp ők? „Mert az is tetszik, amiről írnak (az élet szép és csúnya oldalai egyaránt), meg az is, ahogyan írnak (se túl nyakatekerten, se túl laposan)” – fogalmaz.

Csabai László ajánlása: a Háború és béke magyar testvére, a Fogság

 

Csabai László kezében három szerző rendszeresen megfordul. Szilágyi István például a Kő hull apadó kútba című regénye miatt. „Az igazi realizmus a részletekben rejlik. Hogy a szegény napszámos cserebogár pajort tesz a kenyérszeletkére. Hogy a kaszás sajnálkozik, amiért munka közben nyúlfiakat vág ketté. És az igazi realizmus még az egészben is rejlik. Egy városnak a bemutatásában. (Bebizonyítva, hogy egy kisváros épp annyit rejt, mint egy metropolisz.) Meg egy korszaknak, egy szerelemnek a bemutatásában. És mindennek pontot tenni a végére, mégsem lezárva. Ez persze ellentmondás. De a művészetre nem érvényesek a formális logika szabályai. Szilágyi ismert és elismert író. De nem eléggé ismert és nem eléggé elismert. A Kő hull… témája, de még inkább színvonala miatt a Bűn és bűnhődés méltó párja” – indokolja választását.

Nála Spiró György is kötelező szerző. A Fogság szerinte egy másik nagy orosz klasszikus, a Háború és béke magyar testvére. „Spiró, bevallottan, olvasói igényeket akart kielégíteni ezzel a művével. És sikerült. Legalábbis az enyémet illetően. Ez az a regény, ahol minden rendben van. Szépen hömpölyög a szöveg, a történet. Minden meg van magyarázva, de nincs túlmagyarázva. Egy könyvtárnyi tudást szed magára az olvasó, a tanulás sokszor fárasztó érzése nélkül, mi több: szórakozva.”

Végül nem maradhat ki a sorból Vida Gábor sem, a Nem szabad és nem királyi című könyve miatt. Csabai így beszél róla: „Vida ebben a könyvben megalkotta a rövidpróza kötetek etalonját. Minden írás önmagában is remek. De van legalább három gócpont a könyvben, melyek köré ciklusba rendeződnek a novellák. Ez egy plusz. Minden írás együtt pedig egy prémium.”

Láng Zsolt ajánlása: minden, ami lüktet

Az író nem emelne ki egy magyar szerzőt se, inkább azt mondja, hogy ő olyan szövegeket szeret olvasni, amelyekben érződik a nyelv lüktetése, „ahogy az élő testben, a bőr alatt lüktetnek az erek”. Nem szereti a szentenciákat, a súlyos mondandókat, mert „túl vastag és kemény rajtuk a hámréteg, és nem érzi rajtuk „az igazság melegét és bicebócaságát” sem.