Leslie Mandokit megihlette a koronavírus-járvány körül kialakult helyzet, aminek az eredménye egy új dal lett, a dal születésének a körülményeiről, illetve a világ helyzetéről alkotott véleményéről pedig a Magyar Nemzetnek beszélt egy interjúban. Ebből kiderült, hogy a Thank You című dalt a távolságtartás szabályainak megfelelően „egyes-egyedül” vette fel a németországi otthonától másfél kilométerre található stúdiójában, ahová mostanában éjszakánként jár át.

A beszédes című Thank You, mint mondta, „a háláról szól, amivel a koronavírus elleni küzdelemben helytálló embereknek tartozunk. Most ők a hőseink, akik a társadalmat továbbra is működtetik és ellátják. Eddig szinte láthatatlan hősei voltak az életünknek, most viszont mindenki rájuk figyel és tőlük függ. Ilyenek a bolti eladók, akik naponta több száz, ezer emberrel találkoznak, az árufuvarozók, a kórházakban küzdő orvosok és ápolók, és persze mindenki, aki fenntartja most az életet körülöttünk, legyen az a vízművek dolgozója, vagy az újságíró, aki igaz tudósításokkal és értesülésekkel lát el minket.”

A beszélgetés viszonylag gyorsan fordult közpolitikai és közgazdasági témák felé. Mandoki szerint vannak ugyanis, akik a világ tönkremenésére fogadnak, és azzal keresnek pénzt, hogy mások elveszítik az állásukat. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy „a neoliberalizmust meg kell végre fékezni.”

Tizenkét évvel ezelőtt, amikor a Lehman Brothers pénzpiaci cég tönkrement, az volt az amerikai, az angol és a német vezetés válasza, hogy meg kell menteni az adófizetők pénzéből azokat a „spekulánsokat”, akiket megtévesztően investmentbankárnak neveztek el, pedig sem a beruházáshoz, sem a pénzintézet klasszikus tevékenységéhez nincs semmi közük. Most újra kell gondolni, ki a fontos, hogy az államnak kiken kell segítenie, mert most azok a fontosak, akik a kasszákban ülnek vagy akik a kórházakban küzdenek az emberek egészségéért.

Leslie Mandoki szerint „eddig nem figyelt fel senki arra, hogy például az ápolónő az igazi hős, a spekuláns pedig, aki a társadalmi többlet értékcsökkenésére fogad, ezt a közösség kárára teszi.” Hozzátette, hogy nem a kapitalizmus ellen érvel, hanem a kaszinókapitalizmus ellen, amelyik a kórházi ágyak ellen fogad.

Az interjú végén mondott azért valami – talán? – megnyugtatót is:

Szerintem minket, magyarokat nem kell félteni, a jég hátán is megélünk, mert mi mindannyian kicsit katolikusok, kicsit evangélikusok, kicsit reformátusok és kicsit zsidók is vagy egyszerűen csak ateisták vagyunk, egy olyan kultúra, amely egy Bartók Bélával és rengeteg szellemi értékkel gazdagította a világot.

Mindenesetre azt reméli, hogy a járvány után „kialakul egy új, közös értékrendszer, egy új ­európai egység, amelynek központi értéke az emberség, az emberiesség, a család és a munkaalapú társadalom.”

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: