„Ne hülyéskedjünk már! 55 éve indultunk ezen a pályán, akkor írtuk az első magyar nyelvű dalokat együtt. Azóta gyakorlatilag mindenkivel találkoztunk és fotózkodtunk. Még Barabás Jánossal is” – fakadt ki a valaszonline.hu kérdésére Szörényi Levente, Bródy János hozzátette: „Nota bene: Orbán Viktorral is.”

Mint mondták, Demeter vetette föl, hogy készítsenek egy közös fotót. „Az ember pedig, ha már ott van, nem mondja a házigazdának, hogy márpedig ne készítse el, ne tegye ki. Akkor meg az lenne a szöveg, hogy titokban esküszik össze Szörényi és Bródy Demeter Szilárddal, nem?”

Túry Gergely

Szörényi egyébként úgy véli, Demeter Szilárd egyáltalán nem megosztó figura, és őket azért hívta meg, hogy kikérje a véleményüket a könnyűzenei stratégiáról.

Szörényi szerint az van a dokumentumban leírva, amiért ők is hosszú-hosszú évekig küzdöttek, hogy a műfaj elfogadottá váljon. Bródy emlékeztet, hogy a PANKKK-program Bozóki András „rockminisztersége” idején is sok tekintetben hasonló volt. „Sajnos az is elhalt egy idő után. A másik programját senki sem szokta tovább vinni. Ez a mostani stratégia mindenesetre a minőséget a lojalitás, a politikai szempont fölé helyezi.”

Bródy János szerint azért is hihető a stratégia, mert azt „egy elég jó minőségben játszó rockzenekar basszusgitárosa írta”.

Hozzátette azt is, hogy ez a kormány az elmúlt tíz évben kizárólag elvett a zenészektől. „Amit nagy kegyesen kiosztott közöttük, azt is tőlük, tőlünk vette el – lásd az üreshordozó-díjak történetét például. Ilyen pénzekkel nagylelkűsködött. Ez az első olyan kezdeményezés, amely, úgy fest, adni akar és nem elvenni. Persze ha ennek az egésznek az lesz a vége, hogy a haverok kapják a zsozsót, az katasztrófa.” Ezt el is mondta Demeternek, aki „nagyon határozottan állította, hogy mindent megtesz ez ellen”.

Az interjúban Szörényi név nélkül említett egy „nagyon fontos embert”, aki közölte vele, hogy nagyon nem szereti ezt a Koppányt, akit mi a darabban megírtunk Bródyval. „Szóval, ha még terveink vannak a művel, netán támogatás is kellene azokhoz, valamit csináljak vele.” Ezt agyrémnek nevezi a zeneszerző. „Tűnődtem, vajon mit szeretett volna látni. Angyalszárnyas, tépelődő Koppányt? Magát jobboldalinak, konzervatívnak mondó kormány idején történt ez, holott még az elvtársak is képesek voltak kezdeni valamit Koppánnyal. Beleképzelték Nagy Imre figuráját, ő tehát a vesztes hőzöngő, szuper volt nekik úgy. És pont ez a mostani társaság nem tud mit kezdeni az István, a királlyal?”

Végül közösen megállapítják, hogy ha ma írnák meg az István, a királyt, sokkal nehezebben kerülne színpadra – ha egyáltalán.