Másodéves a színházi rendezőasszisztens felsőoktatási szakképzésben, 20 éves. Érettségi után mindenképp kultúraközelben akart dolgozni, szerette volna strukturálisan átlátni a színházi folyamatokat, de alapszakon nincs Magyarországon kulturális menedzserképzés, ezért erre a kétéves szakképzésre jelentkezett az SZFE-n; ráadásul mivel ez hiányszakma, az ő osztályuknak az elhelyezkedéssel sem lesz problémája. „Az egyetemnek eddig is különleges atmoszférája volt, de ami most történik, az felfoghatatlan.

Szinte szerencsésnek érzem magam, mert ez olyasmi, amit máshol nem tapasztalhatnánk meg.

Ez szerinte az egyetem nyitott gondolkodást támogató szellemiségéből is következik: „Egy az ügyünk: azt szeretnénk, hogy a színházi és filmes oktatás a továbbiakban is normális körülmények között működjön az országban. És ezért nagyon komolyan harcolunk.”

Hozzá fűződik az, hogy ennyire elterjedt és a tiltakozássorozat emblematikus darabja lett a sárga arcmaszk a feltartott tenyérrel: először egy divatcég kereste meg az SZFE-t azzal, hogy megtervezték ezt a logót, és küldenének száz sárga maszkot. Ebből jött az ötlet, hogy akkor nem száz, hanem kilencszáz ilyen maszk kéne, hogy a charta-továbbítós tüntetésen minél többeknek jusson belőle. „Este kiírtuk a Facebookra, hogy varrni tudó embereket keresünk, és egyetlen éjszaka alatt negyven önkéntes jelentkezett varrógéppel.

Volt, aki 12 órán át varrta a maszkokat, csak azért, hogy támogassa az ügyünket. Ez elképesztően felemelő érzés volt.

Azóta a hallgatók minden nyilvános szereplésen ilyen maszkot viselnek, de már nem önkéntesek, hanem egy iroda készíti a maszkokat, akkora rájuk az igény az országban. „Ez lett a védjegyünk.” A legnagyobb élménye mégis a tényleges bázisdemokrácia: „Mindenkit meghallgatunk, és ez tud működni, nem esünk szét, és ha vannak is hullámvölgyek, még ennyi idő után is ilyen sok embert megmozgat.” Az viszont bántja, hogy „folyamatosan jelennek meg a teljesen szürreális cikkek rólunk a kormánymédiában”, ugyanakkor még ebben is a jót látja: „Még az alapvetően máshogy gondolkodó, velünk nem egy platformon álló ismerőseim is azt mondják, hogy na jó, itt a vége, most már valamit tényleg kell csinálni. És ők is beálltak mögénk.”

A többi hallgatói portrét itt találhatja meg: