Életének 80. évében elhunyt Sólyom-Nagy Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerdán. Sólyom-Nagy Sándort az Emmi és a Magyar Állami Operaház is saját halottjának tekinti – olvasható a közleményben.

A művész 1941-ben született Siklóson. A Zeneakadémia ének-opera szakán 1966-ban szerzett diplomát Maleczky Oszkár és Kutrucz Éva tanítványaként. Majd az Operaház magánénekese lett, ahol Scarpia szerepében debütált Puccini Tosca című operájában, de kisebb szerepekben már főiskolásként láthatta őt a közönség.

A dalszínházban főként a romantikus és verista operairodalom – Wagner, Donizetti, Verdi, Puccini, Leoncavallo és Erkel - bariton szerepeiben aratott sikereket, de fellépett Monteverdi, Mozart, valamint 20. századi zeneszerzők – R. Strauss, Gershwin, Kodály, Szokolay, Balassa – műveiben is, emellett elismert oratórium- és dalénekes volt. Több mint 80 szerep eléneklése után 2009-ben vett búcsút a színpadtól.

Nevét külföldön is ismerik: szerepelt Münchenben, Grazban, Bécsben, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Olaszországban. 1981-től több mint két évtizeden át volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó közreműködője, és mintegy 250 előadásban vett részt. Olyan operafilmekben is szerepelt mint Káel Csaba Bánk bánja, Szinetár Miklós Fideliója vagy Békés András Parasztbecsülete. Művészetét számos rádió- és több mint 30 lemezfelvétel is őrzi, egyebek mellett Liszt Ferenc Krisztus és Szent Erzsébet legendája című oratóriuma, Goldmark Károly Sába királynője vagy Gustav Mahler Egy vándorlegény dalai ciklusa.

A művész 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanáraként is dolgozott.

Sólyom-Nagy Sándor munkásságát 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1977-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész kitüntetésben, 1998-ban Kossuth-díjban részesült. A Magyar Állami Operaház 2007-ben választotta örökös tagjai és mesterművészei közé.