Orbán Ottó

Klapancia

A magyar nép zivataros századából

(részlet)

A lehetőség ezredszer is elvész.

Az új kor embere a firkász és a nyelvész,

aki a barbár elszólást félreértésre magyarázza,

s a cilinderből a nyulat kirázza.

Na végre. Látják ezt? Ez a nyúl nem reális –

piros a szeme, tehát liberális!

És beindul a szőrös ész és parlamenti szót kér,

hogy elmondja, nincs tágabb s lakhatóbb tér,

mint az a majomszarral teli, állatkerti ketrec,

melyet ő elgondolt, s ahol te meggebedhetsz.

József Attila

Levegőt!

(részlet)

Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak

- anyám ott született -

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

Nádasdy Ádám

A hazafiúi hűségről

Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni,

mert olyan az, mint az édesanyánk.

Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja,

hogy ezt szeretjük. "Egyél még, fiam!"

Konyhájában ütött-kopott edények,

ami meg új, az tőlünk idegen.

Falán a régi esküvői képük,

"Ugye szép asszony voltam?" - kérdezi.

Sosem volt szép. De ne vegyétek észre.

Menjetek el szépen, ne szóljatok.

A cipőnket nézhetjük nagy zavarban,

hogy csúnya asszony az édesanyánk.

S ha fényévnyire van már a szobája,

a távolságon hüledezni kár:

a lába közül bújtatok elő,

s a szaga végig ott lesz rajtatok.

Vörösmarty Mihály

A magyartalan hölgyhöz

Mert szép vagy, kellemid

Varázsát bámulom;

Mert jó vagy, tisztelet

Díjával áldozom;

Mert lelkes vagy, s veled

Mulatni kegyelem,

Hódítva von feléd

A leghőbb szerelem.

De mert e hon baján

Nincs szűdben fájdalom:

Ez fáj, s szerelmemet

Tört szívvel gyászolom.

Ady Endre

Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:

Veréshez szokott fajta,

Cigány-népek langy szivű sihederje,

Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:

Én magyarnak születtem.

Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,

Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig

Rángasson minket végig.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk.

Kiss Judit Ágnes

Két magyaros nóta

(részlet)

Más nóta

Fejem fölött glória a bura,

Csak belőlem ömlik a kultúra.

Az a sok mélymagyar? ki az?

Én szartam a spanyolviaszt!

Hazáról meg nemzetről sipákol?

Bőgatyában jött ki az anyjából.

Én mondom meg, mi jó, mi szép,

Én vagyok az értelmiszég.

Meleg nyárban tudjuk jól, hogy megy ez

Gyerekemnek juszt is két anyja lesz!

Apának meg jöhet bárki,

Másságomat tolerálni.

Ha nem tetszik, amit itthon teszek,

Fejlettebb országban boldog leszek.

Píszí, love, szeretet,

Hányjunk romakereket!

Márai Sándor

Halotti beszéd

(részlet)

Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.

Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”

Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”

S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”

Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”

Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?

Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.

Erdős Virág

Ezt is elviszem magammal

(részlet)

viszem a bankot viszem a pálmát

elviszem minden igaz magyar ember álmát

viszek egy csontig lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet viszek egy májat

viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán beszopott mesét

viszem a legesleges legutolsó esélyt

ki tudja, lesz-e búcsúzni időm

viszem a Duna-parton levetetett cipőm

mit bánom úgyis elviszem lazán

elviszem gond nélkül a hátamon a hazám

aki ma büntet az holnap lövet

viszek egy mindig újra föl-földobott követ

KiSTeHéN: Ezt is elviszem magammal

Petőfi Sándor

A XIX. század költői

(részlet)

Vannak hamis próféták, akik

Azt hirdetik nagy gonoszan,

Hogy már megállhatunk, mert itten

Az ígéretnek földe van.

Hazugság, szemtelen hazugság,

Mit milliók cáfolnak meg,

Kik nap hevében, éhen-szomjan,

Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága

Ragyog minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,

Addig folyvást küszködni kell. -

Talán az élet, munkáinkért,

Nem fog fizetni semmivel,

De a halál majd szemeinket

Szelíd, lágy csókkal zárja be,

S virágkötéllel, selyempárnán

Bocsát le a föld mélyibe.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: