A pécsi Jelenkor folyóirat júniusi száma fontos meglepetést tartogat az olvasók számára, ugyanis Lőcsei Péter tanulmányában eddig lappangó Weöres Sándor-verset tett közzé, amely a költő csöngei füzeteiből való – írja a Magyar Narancs.

A vers A küszöbön címet viseli, a tanulmány közli korai változatát és annak tisztázatát egyaránt, utóbbit Weöres 1936 októberére datálta. A cikk szerint Lőcsei Péter valószínűsíti, hogy több lappangó vers is előkerülhet még. A Jelenkorban közzétett költeményt a Magyar Narancs is közölte:

Weöres Sándor: A küszöbön (1936. okt.)

Ősz van. Beteg vagyok, régóta fekszem.

Agyamra fél-ébrenlét nehezült,

erőm tompult, az életből kiestem.

Mi az, mit kinn az új nap kínja szült?

E léthez köt még egy szál s nem eresztem,

ennyit tudok. Mi lenn volt, fölkerült,

mi fönn volt, mind elbomlott szerteszét,

számban érzem saját epém izét.

Érzem s tudom a helyzetem a térben:

helyem a Föld csillag, Pécs városa

s a szállodában, szobák sűrüjében

egy félhomályos, fűtetlen szoba,

egy ágy, hol fölméretlen, elvetélten

cseréli egymást perceim sora.

Gyér fény dereng. Szemközt egy szürkeség:

egy tűzfal. Hinném, hogy a nedves ég.

Ottkinn napok dagadnak és apadnak,

hosszas zápor zúgását hallgatom,

az éjek mindig nagyobbat faragnak

a felleg-tornyos őszi nappalon,

az őszi, vizenyős nappalokon,

de engem ütemükkel nem ragadnak,

nap van, vagy éj, gyakran nem is tudom:

az ablakomra sugár sose pillant

és ha látnom kell, fölgyujtom a villanyt.

Lassan kikorhad belőlem a lélek,

örömöm mind vegetatív öröm,

egyhelyben, ágyba-gyökerezve élek,

növényivé szűkült az én köröm.

Alig eszem, csak kétszersültön élek,

az is legtöbbször gyorsan visszajön,

epével, vérrel keverten kihányom,

epe zuhog az orromon, a számon.

Szemem ködös, a betüt összevéti,

így élek, bőrbe-burkolt csont-csomag,

izzasztó görcs a mellemet metéli,

a fájás átfog, mint az iszalag.

Ó, ne kivánj még alakot cserélni,

te testemmé-lefoglalt csöpp anyag!

– Igy tengődik, mert őrzi a betegség,

a nagy egységben egy zárt, kicsiny egység.